Szent Erzsébet ünnepe 2024-ben is arra indította a Pannonhalmi Területi Főapátság plébániáit és karitász csoportjait, hogy a leginkább rászorulók felé forduljanak. Idén az Ukrajnában már több mint 1000 napja tartó háború áldozatainak gyűjtöttek, és másfél tonna adományt juttattak el a szükséget szenvedőknek. A szentéletű asszony emléknapját, november 19-én közösen ünnepelte meg a bencés szerzetesközösség a Területi Főapátság 15 plébániájával a győrszentiváni Keresztelő Szent János templomban.
A Szent Erzsébet-napi ünnep a Genesius Színjátszó Kör „Bibliai idők, bibliai nők” című előadásával kezdődött. A történet az Ó- és Újszövetség egy-egy olyan nőalakját idézte meg a Teremtéstől egészen Jézus feltámadásáig, akik mind a mai napig tanítanak bennünket. Az előadás rámutatott, hogy a nők – akkor, és ma is – mennyiféleképpen szeretnek, szolgálnak, próbálnak helytállni az élet megannyi területén. Anyaként, a családi tűzhely őrzőjeként, követendő példaképekként, vagy csak, mint szolgálók, vagy a szenvedők segítői.
A történetben megjelenített nők mindamellett, hogy szeretetükkel ott álltak családjaik, felebarátaik mellett, esendő emberek is voltak, akik hibákat követtek el. Olykor önzőn, hűtlenül viselkedtek és néha mégsem tudtak eléggé szeretni, óvni. Azonban, ha kérték Isten segítségét, vagy – ha nem is kérték – csak nagy szükségük volt rá, mind érezték, hogy hibáik ellenére is, Isten velük van és segít.
Már ők is megtapasztalták, hogy a maguk ereje nem elég, csak Isten segítségével boldogulnak. „Derék asszonyt ki talál?” – hangzott el a kérdés a Példabeszédek könyvéből a liturgián. A darabban megjelenő gondolatok a szentmise olvasmányában folytatódtak, majd Titusz atya homíliájában, Szent Erzsébet történetében teljesedtek ki. Az egybegyűltek meghallgathatták, hogy rövid élete folyamán mennyi jót tett, és milyen önzetlenül, a főparancsot megélve: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Szent Erzsébet mindenkiben meglátta a szenvedő Jézust, olyan elhagyott és elhanyagolt embereket, betegeket fogadott be, akik a közösségből kitaszítottak voltak, akikkel mások nem törődtek, szétosztotta a királyi palota vagyonát… Hogyan volt erre képes? Folyamatos Isten-kapcsolattal és imádsággal kicsi gyermekkorától kezdve. Ő már nemcsak elfogadta Isten szerető jelenlétét, segítségét, hanem tudatosan kereste azt, időt szánt Istenre, Őt szerette mindennél jobban. Így tudta embertársait is erőn felül szeretni. Szeretni és szolgálni tettekkel, nem csak szavakkal. Ahogy Titusz atya is felhívta rá a figyelmet, Isten-szeretet nélkül nincs igazi ember-szeretet.
A Területi Főapátság plébániái Szent Erzsébet-napi adománygyűjtésükkel minden évben igyekeznek a szentéletű asszony példáját követni a tevékeny szeretet és szolgálat útján. Idén egyebek mellett tartós élelmiszert, higiéniai és egészségügyi termékeket, valamint meleg pokrócokat ajánlottak fel, összesen mintegy másfél tonna mennyiségben az Ukrajnában dúló háború áldozatainak.
Az ünnep emelkedettségéhez az adománygyűjtésen kívül az is hozzájárult, hogy az ünneplő közösség együtt örülhetett testvéreikkel, Banák Zoltánnal és Nagy Lajossal. Zoli karitatív munkáját nemrégiben Caritas Hungarica-díjjal ismerték el, míg Lajos diakónussá szentelésének 30. évfordulója alkalmából pápai áldást kapott, amelyet Hortobágyi T. Cirill főapát közvetített. Az ünnepséget végül agapéval zárták.
Írta: Kisné Gyöngyösi Éva
