Ünnepi szentmisével, kenyérszenteléssel, orgonakoncerttel, a 20. jubileumi Intelmek előadással és nyitott kapukkal vártuk államalapító Szent István királyunk ünnepén, 2024. augusztus 20-án a Pannonhalmi Főapátságba érkezőket. A vendégek tárlatvezetésen ismerkedhettek meg az Illatmúzeummal és a Bazilika800 emlékévre rendeztt Nyolc 100 év – Emberöltőkkel a nyolcszáz éves pannonhalmi bazilika felé fotókiállítással.

A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt pannonhalmi monostor története szorosan összefonódik hazánk történelmével. Szent István királyunk rendelése szerint Szent Márton hegyén a bencés szerzetesek mindennap imádkoznak hazánk fennmaradásáért. Első királyunk számos alkalommal megfordult a falak között, az első templom építése is nevéhez fűződik. A jelenleg is álló bazilika alapfalai máig őrzik Szent István emlékét.

Az augusztus 20-i ünnepi szentmisén Hortobágyi T. Cirill főapát hirdetett igét. Homíliáját teljes egészében közöljük.

Hortobágyi T. Cirill főapát igehirdetése 2024. augusztus 20-án

Kedves Testvérek!

Augusztus 20-a évről évre elénk állítja monostorunk alapítójának, Szent István királyunknak alakját és életművét!

Szakemberek kutatják jelentőségét ma is: publikációk jelennek meg róla, elemzik az ő politikai megfontolásait a Német-Római-, a Bizánci Birodalom és a Pápaság erőterében; vizsgálják elképzeléseit, a Királyság, az új állam elrendezéséről; kutatják törvényeinek szerepét a társadalom alakításában; próbálják feltárni az ő személyes viszonyulását az antik kulturális örökséghez, és a keresztény tanításhoz; és folytathatnánk ezt a sort…

De Szent István élete és műve nem csak tudományos vizsgálódások tárgya, őt, az első magyar szentnek kijáró vallásos tisztelet is övezi. Ezért áll Szent István ereklyéje oltárunk közepén!

A Szent István napi megemlékezések az adott kor kérdései vagy éppen ideológiája szerint különbözőképpen fogalmazzák meg üzenetét a kor számára!

Az egyház inkább a szentet emeli előtérbe, a történészek az államalapítót látják benne.

Vajon jámbor szent volt István, népének apostola és keresztény hitre térítője!? Vagy inkább erőskezű politikus lehetett, aki hatalmát fegyverrel is megszilárdította, és így képes volt megteremteni az egységes Magyar Királyságot, a „regnum Ungaricum”-ot ahogy ő maga nevezi a pannonhalmi alapítólevélben? Hogyan és mire használta hatalmát, a fokozatosan egyeduralommá erősödő hatalmát!?

Napjainkban érzékenyek vagyunk a hatalom gyakorlásának mikéntjére.

Mert lehet rosszul élni vele!

Akinek hatalom van a kezében manipulálhatja – ma főleg a média által – a közgondolkodást. Akinek hatalma van saját maga és szövetségesei mérhetetlen meggazdagodására tudja felhasználni a köz javát, úgy, miközben tömegek elszegényednek; a közoktatás és az egészségügy pedig az alapellátásban is forráshiánnyal küzd.  De személyes síkon is a hatalom erőszakos érvényesítése rákényszeríti döntéseit a másikra, és így megfosztja a felelős mérlegelés és döntés lehetőségétől, csökkentve ezzel az együttműködés esélyét.

Ám a hatalmat jóra is lehet használni!

Lehet a köz javára, a társadalmi problémák megoldására, az igazságosság és a méltányosság erősítésére, a kiengesztelődés és a béke munkálására érvényesíteni.  Ilyenkor a hatalom abban segít, hogy az egyes ember, felismerje saját valódi értékeit és érdekeit, így lehetősége nyíljék az együttműködésre, a jó megoldás közös keresésére, és munkálására.

Hogyan gyakorolta Szent István a hatalmat!?

Úgy gondolom, hogy ő alázattal és felelősséggel gyakorolta hatalmát, mert népe szolgálatát Istentől kapott küldetésnek tekintette!

Emberfeletti feladatra vállalkozott: egyesítette az egymással viszálykodó törzseket, megszervezte a közigazgatást, létrehozta az egyház szervezetét, monostorokat és püspökségeket alapított, templomokat építtetett.

De mindennél nehezebb küzdelme lehetett, hogy belülről változtassa meg népe gondolkodását: az egyéni érdekek hajszolása helyett rávezesse őket az összefogás, az önzetlenség, a szolidaritás értékére, az igazság ismeretére és az igazságosság megőrzésére.

Szent István mélyen megértette Krisztust – talán Szent Gellért és a mi monostorunk első szerzetesei lehettek ebben leginkább segítségére! Ő megértette Krisztust! Népünk, országunk jövője formálásnak munkájában, ott állt előtte a népét összegyűjteni és Isten uralma alatt egyesíteni kívánó Krisztus törekvése.

Gondoljuk csak meg: amikor Jézus üzenetével népe elé állt, feszültségek és szakadások osztották meg a választott népet: szamaritánusok, szaddúceusok, farizeusok, zelóták, esszénusok, mind külön–külön csoportot alkottak; lenézték és megvetették egymást; mindegyik önmagát tartotta Isten igazi, hiteles követőjének.

Mit kezdett Jézus, ezzel a pusztulásba vezető helyzettel, ezekkel az egymással szóba sem álló, ellenségeskedő csoportokkal?

Nem hív össze egy vegyes-bizottságot, nem kezd tárgyalásokba az csoportok vezetőivel, nem dolgoz ki, egy mindenki által elfogadható közös nyilatkozat tervezetet…Nyilván ezek mai megoldások, de azt akarom érzékeltetni, hogy nem az ő korában ezeknek megfelelő eljárásoknak az útján indult el.

Mit tett Jézus? Meghirdeti Isten országának eljöttét! És tanítványokat gyűjt maga köré, akik követik őt!

Jézus mindenkinek meghirdeti Isten országa örömhírét: a gyűlölt szamaritánusoknak épp úgy, mint a szaddúceusoknak és a farizeusoknak; a rómaiak ellen lázadó zelótáknak épp úgy, mint a pénzsóvár kollaboránsoknak; a művelt írástudóknak épp úgy, mint az egyszerű népnek!

Elindul városról városra, faluról falura tanítványaival együtt; és a helyzetnek megfelelően tanít és gyógyít; bátorít és békét teremt; megfedd és megbocsájt; gonosz lelket űz el és kiárasztja a Szentlelket! Összegyűjti, ami szétszóródott, hirdeti Isten országának eljöttét!

Kedves Testvérek!

Itt érünk vissza újra Szent Istvánhoz, és itt jutunk el a mába, önmagunkhoz is!

Szent István megértette Krisztust, és népünk, országunk jövője formálásnak munkájában ott állt előtte a népét összegyűjteni, és Isten uralma alatt egyesíteni kívánó Krisztus törekvése, mert az ő népe is megosztott volt és ellenségeskedő csoportokból állt!

Ő népének nem a kegyeit kereste, hanem a javát szolgálta; de nem volt diktátor, akit megrészegít a hatalom mámora. A megújulást önmagán kezdte: Krisztust követte, aki nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő legyen mindenki szolgája.

Milyen csodálatos, hogy ő mindenkivel számolt ebben az országban, amint az Intelmekben fiának írja: „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” Viselje tehát gondját a jövevényeknek és a vendégeknek; ne csak a főembereknek, hanem az egyszerű embereknek, a kisemmizetteknek, és az erőszakot szenvedőknek is!

Augusztus 20-a ma újra elénk állítja Szent István királyunk alakját és életművét!

Az Európai Unió jövője; Európa népeinek konszenzusa, az ukrajnai háború megszűnte, a szétesett társadalmak egyesítése, az egy országon belül széthúzó csoportok egymás felé közelítése; a közjó közös munkálása, mindez ma is, leginkább Szent István módján képzelhető el! Azért, mert ez a Krisztus útja! Persze mai eszközökkel, de Isten előtti őszinte felelősségtudattal és a szolgálat lelkületével lehetséges!

Azzal a célkitűzéssel, hogy az egyéni érdekek hajszolása helyett, az összefogás, az önzetlenség, a szolidaritás értékét éljük meg és így belülről változtatjuk önmagunk és a körülöttünk élők gondolkodását!

Úgy, amit fiának Imrének írja, azzal a lelkülettel, amit fia lelkére köt: „Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszereid a jótettek! Ezért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjél! Add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”

És hol vagyunk mi ebben a történetben testvérek!?

Hiszen mi, itt élő szerzetesek, és ti, akik együtt ünnepeltek velünk, nem vagyunk a világ, az EU jövőjét meghatározó vezetők!

Azok nem vagyunk, de mi vagyunk a tanítványok, akiket Jézus szólított meg és hívott maga mellé! Jézus műve a tanítványok nélkül, akkor és ott, a 12, a 72 és követőik nélkül bizony elhalványult volna, feledésbe merült volna! Jézus számolt akkor is és számol ma is a tanítványokkal!

Kedves Testvérek!

Ma is kell egy belső mag, kell a 12 és a 72 alkotta belső mag! Szükség van ránk, mai tanítványokra, akik a szimpatizánsok, az alkalmilag segítők, a lazábban kötődők tömegei felé, közvetítik a lelket, akik kovász és tudnak erjeszteni, akik só és ízt adnak, akik lámpás és világítanak, akik az egyéni érdekek hajszolása helyett azon dolgoznak, hogy belülről változzon meg a nép gondolkodása!

Így találjuk meg mi is helyünket ma ebben a történetben, hiszen az Európai Unió jövője; a világbéke, a népek konszenzusa, a szétesett társadalmak egyesítése, az egy országon belül széthúzó csoportok közelítése; a közjó közös munkálása, mindez bizony azon múlik, hogy ma megváltozik-e a mi és az egész nép gondolkodása!?

Adja Isten, hogy Szent István példája ma közöttünk ezt a fajta változást erősítse!

Ámen!

Augusztus 20-án, az ünnepi szentmisében adtuk át a Főapátság által alapított Pro Pannonhalma-díjakat. Idén Demján Sándorné asszony, a Főapátság jótevője, dr. Dénesi Tamás történész-levéltáros, a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár igazgatója és Liptai Zsolt Gábor borász, a Pannonhalmi Főapátság Pincészete ügyvezető igazgatója részesült a kitüntetésben.