Szent Benedek lelkiségéhez és a bencés rendhez való kötődés jeleként – az alapításának 100. évfordulóját ünneplő – Szociális Testvérek Társasága Pannonhalmán nyitotta meg a centenáriumi évét.  A január 22-i ünnepi szentmisét Hortobágyi T. Cirill főapát celebrálta, amelyen a szerzetesnővérek a bencés testvérekkel közösen adtak hálát az elmúlt száz évért. „Az ezerötszáz éves Bencés Rend, az ezeréves Főapátság, és a száz évre visszatekintő Szociális Testvérek Társasága titka is egy és ugyanaz: nem szűnt meg tanítvány maradni, nem szűnt meg Istenre figyelni, és az embertársat szeretni, nem szűnt meg abba az »iskolába járni«, ahol Jézus a tanító! Hiszen a keresztény életet, a szerzetesélet lényegét: az Isten és az embertárs iránti szeretetet Tőle lehet megtanulni” – hangsúlyozta Cirill főapát homíliájában.

Az ünnepi szentmisén a Szociális Testvérek Társasága mindhárom ága képviseltette magát. Egységüket a három jubileumi zászló fejezte ki, amellyel az elöljárók bevonultak. A liturgia elején az általános elöljáró közvetítette a Szentatya üzenetét, aki január 20-án fogadta a nővéreket Rómában. Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a Szociális Testvérek Társasága alapításának centenáriuma az Egyház számára is különleges alkalom. „Minden karizma ajándék az Egyháznak, ajándék Istentől a Szentlélek által … A Lélek ajándékai mindig új életre kelnek, és minden időben és minden helyen megújulnak és újra felfedezik őket, ugyanakkor hűek maradnak gyökereikhez” – idézte fel a Szentatya szavait Kővári Magdolna központi elöljáró.

Homíliájában Cirill főapát arra hívta fel a figyelmet, hogy a minket szerető Isten be akar lépni az életünkbe, amihez a mi beleegyezésünk is kell, azaz bizalmat kíván tőlünk. „E nélkül a bizalom nélkül sosem érthetjük meg a Mester tanítását.” Ahogy az apostolok is csak azért érthették meg, hogy mit is jelent „emberhalásznak” lenni, mert rábízták magukat Jézusra. Ez a tanítványi lét és sors: a megtérés és az emberhalászat szolgálat volt alapításuk óta közösségeink eddigi sorsa, és ez lesz a jövőben is – mondta. „Most, száz év, vagy ezer év után újra fölnyílik számunkra, a nagy bencés család minden tagja számára, szent Máté evangéliuma, újra kinyílnak számunkra annak az iskolának a kapui, ahol Jézus a tanító és ahol a mester Szent Benedek szavai bátoríthatnak bennünket! Miért? Azért, hogy ne riadjunk vissza, ne fussunk el mindjárt az üdvösség útjáról, amelynek kezdete szűk és szoros. Hanem a hitben haladjunk előre, hogy szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével siessünk előre Isten parancsainak útján.”

Az egyetemes könyörgések után a felajánlási körmenetben a szociális nővérek a kenyér és a bor adományával együtt az oltárhoz vitték azokat a szimbólumokat, amelyek kifejezik hálájukat az évszázadnyi szolgálta ajándékaiért. A központi elöljáró a Társaságért és a mások életéért önmagát feláldozó vértanú, Boldog Salkaházi Sára testvér ereklyéjét vitte.

„Nagy hála van a szívünkben, hogy itt, Pannonhalmán kezdhettük el jubileumi évünk ünnepség sorozatát ezzel a szentmisével. Amint Ferenc pápa is utalt rá hozzánk intézett beszédében, csak akkor tudunk megújulni a karizmánkban, ha hűek maradunk a gyökereinkhez, a bencés lelkiség pedig – és konkréten ez a hely is, itt – fontos eleme a gyökereinknek” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Magdolna testvér. Hozzátette, hogy komoly feladatot és kihívást kaptak, mert elődeik nyomdokaiban haladni annyit jelent, hogy azzal a bátorsággal állnak ki az igazság, az isteni Ige igazsága mellett, amilyennel ők is tették.  Ugyanakkor Isten szívével, az irgalom és az együttérzés lelkületével kell keresni a válaszokat a bajokra. „Ezt jelenti a szociális szeretet, ezt jelenti az Isten megszentelő szeretetének küldetésében való járás; mert Isten szívében mindenki számára van hely, senki sincs kizárva.”

A testvérek a szentmise végén elénekelték ezévi mottójukat: Ecce adsumus, mitte nos. Alleluja! Itt vagyunk, minket küldj! Alleluja! A mottó Salkaházi Sára jelmondatára utal vissza (Ecce ego, mitte me, alleluja), aki erőteljes Istenbe gyökerezettséggel és elköteleződéssel vállalta minden feladatát, beleértve a vértanúságot is. A jubileumi évben ez a mottó kifejezi a készséget arra, hogy az ünnep kegyelemei révén a hivatásukban megerősödve, a mai világ kihívásaira válaszolva a testvérek egy testként vállalják a küldetést.

A Szociális Testvérek Társaságát Slachta Margit alapította 1923-ban Budapesten. A modern katolikus szerzetesközösség küldetésének fő iránya az evangéliumi Örömhír hirdetése, a reményről és a szeretetről való tanúságtétel, a sokféle lelki ínség orvoslása, valamint a konkrét szociális szolgálat. Az alapítókhoz hasonlóan a mai szociális testvérek is rugalmasságra, a Szentlélek iránti nyitottságra és az idők jelei iránti érzékenységre törekednek. Erősen kötődnek Szent Benedek lelkiségéhez és a bencés rendhez, amely már az alapítás előtt is ott élt Slachta Margit szívében és víziójában, és amely mellett tudatosan döntött az alapító testvérekkel együtt. Szent Benedek Regulája ma is szilárd keretet biztosít a testvérek életének.