Titkos helyeken a Főapátságban – Orgonatúra a Múzeumok Éjszakáján

Gyilokfolyosó, Káptalanterem, a Szent Márton-bazilika orgonája mögötti stallum csupa olyan hely a Pannonhalmi Főapátságban, amely a turisták előtt zárva van. A Múzeumok Éjszakáján azonban ezek a titkos terek is feltárultak a vendégek előtt. Dejcsics Konrád kulturális igazgató, és Kiss Zsolt a bazilika karnagya Orgonatúrán vezette körbe az érdeklődőket. A 2022. június 25-i programon a zenetörténeti ritkaságnak számító, nemrégiben restaurált és a Főkönyvtárban helyet kapó Martin Podkonický-orgona is felcsendült.

A Szent Márton-bazilikában indult az Orgonatúra 2022. június 25-én. A szerzetesközösség bensőséges esti imájába csatlakozhattak be a résztvevők. A vesperás után a mintegy ötven fős csapat nem csak a templom két orgonájával, hanem magával a liturgikus térrel is megismerkedhetett. Ahogy azt Dejcsics Konrád kulturális igazgató elmondta, a teremtéstörténet beszél az édenkertben található négyféle kőről, köztük az ónixról. A féldrágakövet a bazilika 2012-ben befejeződött felújításakor az építész, John Pawson is felhasználta. A keresztelőkút medencéje, az oltár monumentális tömbje és a nap sugarait finoman áteresztő ablakok szintén ebből a nemes anyagból készültek, amely a paradicsomi élet üzenetét hordozza. „A kő, az édenkert hírnöke. Előfordul, hogy életünkben keményen tapasztaljuk meg, máskor pedig könnyed ez a paradicsomi lét, átengedi a fényt és tanúskodik arról, hogy van remény” – mondta Konrád atya.


A templom alapjait még Szent István idejében, 1000 körül rakták le, a jelenleg látható falak pedig 800 évesek. 1224-ben szentelték fel a mai bazilikát, amelyet Uros apát építtetett. Sírját a legutóbbi felújításkor a templomban a szerzetesek helyén, az úgynevezett stallum alatt találták meg. „Uros apát úgy gondolta, ha egyszer benne volt ebben a közösségben, akkor benne is kell maradnia. Ezért kérte, hogy lelki fiainak, a későbbi bencések karéjában temessék el” – mesélte az atya.

Az ősi falak között pedig két orgona is szolgál. Egy kis, úgynevezett ládaorgona, amely vagy önmagában, vagy a nagyobb ünnepeken, koncerteken a nagy orgonával együtt szólal meg. 2013-ban, Takács Péter pannonhalmi orgonaépítő mester műhelyében készült a hangszer, amelyben 204 síp található – magyarázta Kiss Zsolt, a bazilika karnagya, majd meg is szólaltatta azt. Ezután a sekrestyén keresztül, keskeny, kacskaringós lépcsőkön kalauzolták az érdeklődőket a templom nagy orgonája mögé. Abba a térbe, ahová egyébként turisták csak ilyen különleges alkalmakon juthatnak fel, és eredetileg az uralkodónak volt a kórusa.


Az itt található hangszer a bazilika hatodik orgonája, amely Szigeti Kilián pannonhalmi bencés szerzetes, orgonaszakértő és kutató tervei alapján készült. Ő már nem hallhatta felcsendülni, halála után négy évvel 1985-ben készült el ugyanis. A túra résztvevőit kis játékra invitálta Kiss Zsolt, azt kellett kitalálniuk – majd később a többi bemutatott hangszernél is – hogy körülbelül hány sípja van az orgonának.  Először bátortalanul, majd egymást túllictálva érkeztek a tippek, végül az orgonaművész árulta el a megfejtést: 3300.

„Öveket becsatolni!” Jött a tréfás felszólítás Kiss Zsolttól, utalva arra, hogy az orgonajáték – amely egyébként is betölti az egész bazilikát – a hangszer mellől hallgatva még intenzívebben szól. A valóban lenyűgöző játék után újabb „titkos” tér tárult fel. A neoreneszánsz stílusban épült Káptalanteremben korábban a döntéshozatalra gyűltek össze a szerzetesek, ma pedig akkor használják, ha zarándokcsoport érkezik a közösséghez, vagy a bazilikában épp nem tudnak imádkozni. A legtöbb időt azonban a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai töltik a helyen, ahol egy 1778-ból származó barokk és egy 2013-ban épült orgona található. Utóbbin gyakorolnak a fiúk.


Ezzel azonban még nem ért véget a turisták elől elzárt területek felfedezése. A Gyilokfolyosóra vezetetett a túra, ahonnan a tatárjáráskor – ahogy azt már a neve is sejteti – lőtték az ellenséget nyilakkal. Itt még az eredeti lőrés ablakokat is megcsodálhatták az érdeklődők. A Gyilokfolyosón az Orgonatúra – ahogy Kiss Zsolt fogalmazott – „fekete bárányával” ismerkedhettek meg a vendégek. A folyosón ugyanis nem orgonák, hanem négy orgonapótlék, harmónium kapott helyet, a XX. századi homokkő oltárok és Pannonhalma történetét bemutató réz domborművek mellett.

Majd a könyvtárba vezetett az út, ahol egy igazán szívmelengető fogtatásban volt része a résztvevőknek. A csoportot időközben megelőző orgonaművész, első osztályos kislányával együtt várta az érdeklődőket. Míg Virág hegedült, addig édesapja a nemrég restaurált Podkonický-orgonán kísérte.  A barokk hangszer a bazilika nagy orgonáját tervező Szigeti Kilián atya orgonagyűjteményének legértékesebb darabja, amely – a gyűjtemény többi részével együtt – a szerzetes halála után a főapátság különböző raktáraiban várta a megújulást. „Ez egy szörnyű sárga doboz volt, nem is sejtettük, hogy a több réteg festéket feltárva, a most látható gyönyörű márványutánzat festés bukkan elő” – lelkesedett Konrád atya.


A Podkonický-orgona a 2022-es nagyböjti hangversenysorozaton mutatkozott be a nagyközönség előtt, és a tervek szerint a jövőben a pannnonhalmi koncertélet szerves részét képezi majd. Emellett pedagógiai célokra használják, a diákok ezen is tanulnak, hogy megtapasztalhassák a barokk hangszernek a moderntől eltérő játékmódját.

Felsorolni is nehéz lenne mennyi spirituális és zenei élménnyel, valamint tudással halmozták el a résztvevőket alkalmi idegenvezetőik. A túra végén a főkapunál, az árkádok alatt rozét kortyolgató vendégekre pillantva azonban, mintha Szent Benedek atyánk szerzeteseknek írt szavai elevenedtek volna meg a Regulából: „Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust.”