Augusztus 6. Urunk színeváltozásának ünnepe. Bencés közösségünkben ez a nap hagyományosan az újonnan jelentkezők beöltözésének ideje is. Továbbá ilyenkor emlékezünk meg a testvérek beöltözési, ünnepélyes fogadalomtételi és papszentelési évfordulóiról. A 12 órakor kezdődő szentmisében Reiner atya ezüst-, Asztrik és Domonkos atya arany-, Gáspár atya gyémánt- és Félix atya vasmiséjét ünnepeljük. A liturgiát S.E.R. Michael August Blume apostoli nuncius celebrálja. Az ötven éve pappá szentelt Várszegi Asztrik emeritus főapátot, aranymisés püspököt szolgálatról, örömökről, Istennek szentelt életről kérdeztük.
„Nem vagyok aranymisés lelkületben.” Jelenti ki rögtön találkozásunk elején Asztrik atya jókedvűen, mikor megérkezem hozzá, hogy pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából beszélgessek vele. Mosolyogva tudakolom tőle, hogy mégis, milyen egy „aranymisés lelkület”? „Mindig gyanakodva néztem, miként ünnepeltetik magukat az idős papbácsik. Még nem vagyok ehhez elég öreg. Az ünneplésben is Isten nagyszerű tetteiről és a közösségről van szó, nem az egyénről” – válaszolja.
Asztrik atyát katonai évei után szentelték pappá. Mint mondja, akkor érett meg benne a gondolat, hogy nem csak szerzetes szeretne lenni, hanem szolgálatot is vállalna ténylegesen az emberekért, az egyházért. Az azóta eltelt ötven évben pedig rengeteg örömöt kapott. „Az öröm annak szól, hogy úgy érzem jót tehettem embertestvéreimmel: bátoríthattam őket, együtt ünnepelhettem velük, részt vehettem az örömeikben, gyászukban, a gyónás által szabadnak nyilváníthattam őket.” Mint mondja a gyónás hat annak gyakorlójára és arra is, aki közvetíti, vagyis a papra. „Nagyon felemelő és boldogító érzés és tudat, hogy lélektől lélekig bátoríthatom, segíthetem, szabadnak mondhatom az embertársamat, aki saját magával vergődik” – magyarázza szeretetteljes hangon. „A másikért, a hivatásért élni. Ez a papság. Jézus értünk élt. Sőt, velünk él, helyreigazít, bátorít, szólít, meghív, felemel. Erről szól a mi papi szolgálatunk is.”
Ahogy Asztrik atya fogalmaz, Isten nem a szépségünket, erényeinket, kiválóságunkat, hanem szívünk készségét vette szemügyre és tartotta meg. Az ő készsége pedig az, hogy nem önmaga, hanem a rábízottak körül forog, másokért él. Miután pedig azt az elején tisztáztuk, hogy nem szereti ünnepeltetni magát, ezért nem meglepő, hogy külön örül annak, hogy jubileumán Michael August Blume, apostoli nuncius lesz a főcelebráns. „Ezt azt jelenti, hogy belesimulhatok a rendi közösségbe. Csak egy öreg pap leszek a többi jubiláns között” – neveti el magát.
A szerzetesközösség augusztus 6-án, és az azt követő napokban több jubileumot is ünnepel, és Urunk színeváltozásának ünnepén történik meg hagyományosan a rendbe újonnan jelentkezők beöltöztetése. „Ahogy Jézus az apostolait felvitte a hegyre, akik ott meglátták Isten dicsőségét, Jézus nagyságát, mi, szerzetesek is így vagyunk a hivatásunkkal. Isten meghívott bennünket, hogy ezen a szép ünnepen elkötelezzük magunkat. A szerzetesi ruha felöltése annak a kifejezése, hogy szeretnénk ennek a meghívásnak eleget tenni, és elkötelezett keresztény életet élni” – magyarázza Asztrik atya, aki 57 évvel ezelőtt maga is ezen a napon kezdte meg noviciátusát. Idén az ünnepen emlékezünk meg Otmár atyáról, aki 70 éve öltözött be. Az egyházi év ezen kitüntetett napja a korábbi főapát szerint arra is rávilágít, hogy „az emberi küzdelem, szenvedés mögött van remény és távlat, ami felé mehetünk, növekedhetünk – ez Istennek a léte, valósága.” Majd hozzáteszi: „Az ember kiteljesedésének feltétele, hogy Isten rátaláljon az emberre, vagy az ember rátaláljon Istenre.”
Ezekben a napokban emlékezik meg a szerzetesközösség a fogadalomtételi és papszentelési évfordulókról is. Idén Reiner atya ezüst-, Asztrik és Domonkos atya arany-, Gáspár atya gyémánt- és Félix atya vasmiséjét ünnepeljük. „Ilyenkor együtt van a teljes rendi közösség. Igazi családi ünnep” – zárja Asztrik atya.
