A Magyar Bencés Kongregáció prézes apátja és a salzburgi Szent Erentrud Apátság (Nonnberg) apátnője a hozzátartozók nevében is fájdalommal, de isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy szeretett rendtársa Váli Ancilla Erzsébet O.S.B. életének 79., szerzetességének 50., évében a szentségekkel megerősítve 2022. február 27-én hazatért mennyei Atyánkhoz. Temetése 2022. március 16-án, szerdán lesz Pannonhalmán. Hamvait a Káptalan-teremben 14.30 órakor kezdődő gyászmisét követően helyezzük örök nyugalomra a Fájdalmas-kápolnában.

Váli Erzsébet Ancilla bencés nővér 1944. január 4-én Budapesten született katolikus családban. Édesanyja tanítónő, tankönyvíró (1919–2008). Édesapja, Váli Dezső (1900–1946) hivatalnok, orosz hadifogságban halt meg, talán nem is láthatta kislányát. A család Budán élt 1968-ig. Erzsébet bátyjával együtt volt hittanos és elsőáldozó. Bátyja, Váli Dezső neves festőművész. Erzsébet kertészeti technikumban érettségizett, majd később tanári diplomát szerzett, és tanított is néhány évig a fővárosban. Tanítványai szerették.  Ez az időszak hitbéli krízist, keresést jelentett Erzsébet számára. Édesanyja imádsággal támogatta hitét és hivatását kereső lányát.

Egy nyáron kiutazott a Német Demokratikus Köztársaságba, hogy ott a kolostorok világában tájékozódjék. Szándékáról hallgatott. Egyszer azt mondta, hogy olyan osztrák kolostorba szeretne belépni, ahonnan Magyarországra átlátni. Szerette hazáját. 1968-ban váratlanul bejelentette családjának, hogy másnap elhagyja az országot és a salzburgi Nonnberg bencés nővérek kolostorába lép. 1972. augusztus 6-án magára öltötte a fátylat, ekkor kapta az Ancilla nevet.1978. január 8-án örök fogadalmat tett.

A közösségben számos munkakört töltött be, többek között kertész, betegápoló volt. Rokonaival tartotta a kapcsolatot, később édesanyja és bátyja többször meglátogatta. 1989 novemberében a német nyelvterület újoncmesterei konferenciát tartottak Pannonhalmán. Ancilla nővért német-magyar tolmácsként hívták meg. A magyar női szerzetesség láttán vágy ébredt benne, hogy visszatérjen hazájába és maga is közösséget alapítson. 1990. augusztus 21-én jött haza 19 év után. Megalapította a Kaposvári Egyházmegyében, Kaposszentbenedeken (Bárdudvarnok) Porta Pacis kolostorát. A rendházat 1994. október 2-án szentelte föl Balás Béla megyéspüspök.

A kezdet nehéz évei után hamar jelentkező betegsége megakadályozta, hogy az alapítást folytassa. 2011 nyarán betegségére való tekintettel visszavonult Pannonhalmára, az épületet pedig átadta a Kaposvári Egyházmegyének száz évre, használatra. Kérése az volt, hogy a monostor neve maradjon a régi, és a továbbiakban lelkigyakorlatos házként működjék.

Ancilla nővér, amíg tehette, részt vett a pannonhalmi bencések zsolozsmáján, konventmiséin. Elhatalmasodó betegsége elszigetelte őt környezetétől. Szelíd tekintete, amely haláláig megmaradt, az a tükör, melyben élete odaadottságát láthattuk…

„Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam Uram.” (Zsolt 118,16)