Úgy szeressen és szolgáljon, ahogy azt Jézus tette. Ezt kérte és egyben kívánta Emmánuel testvérnek papszentelése alkalmából Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapát, püspök. Asztrik atya 2025. november 22-én ünnepi szentmise keretében szentelte fel Emmánuel testvért a zsúfolásig megtelt Szent Márton-bazilikában.
A papszentelési mise elején Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntötte az egybegyűlteket: a szentelendő családját – köztük szüleit, testvéreit – egykori gimnáziumi osztálytársait, barátait, a Magyar Bencés Kongregáció valamennyi házából érkezett atyákat, testvéreket és nővéreket. A főapát üdvözölte a bencés oblátusközösség, valamint a Szociális Testvérek Társaságának tagjait, a ciszterci, ferences és piarista szerzeteseket, a váci egyházmegye papjait, a Szent Szabina Kápolna, a ceglédi egyházközség és a pannonhalmi egyházmegye híveit, a Schönstatt Mozgalom és a Hétpecsét hittancsoport tagjait és a testvéregyházak képviselőit.
Cirill atya a szentmisén elhangzó evangéliumi részletre utalva – Jézus az utolsó vacsorán megmossa tanítványai lábát – kifejtette: Krisztus szolgálni és nem uralkodni jött, példát adott. „Mindannyiunkat az Ő életpéldája és a vele való személyes kapcsolat éltet! A példa és a kapcsolat erejében élünk” – mondta. Majd hozzátette: „a mai nap megerősítő alkalom, a hitből fakadó keresztény élet útján. Leginkább számodra, kedves Emmánuel testvér, aki ma Krisztus papságában részesülsz.”
Az evangélium felolvasása után Emmánuel testvért szólították. Majd Cirill atya ünnepélyesen kérte Asztrik atyától a szentelést. Ezután az igehirdetéssel folytatódott a liturgia. Asztrik atya homíliájában két evangéliumi szakaszra hívta fel a szentelendő és az egybegyűltek figyelmét. Jézus parancsára, hogy „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” és a lábmosás tanúságára: „amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Asztrik atya arra hívta Emmánuel testvért, hogy a mindenkori rábízottakat, az egyházat, a rendi testvéreit és embertársait is úgy szeresse, ahogyan Krisztus. Továbbá, hogy papként a liturgiában, az eukarisztiában is azzal a szeretettel törje meg a kenyeret, Krisztus testét, ahogy azt az Úr tette.
Asztrik atya gondolatai után Emmánuel testvér nyilvánosan megerősítette szándékát arra a hármas szolgálatra, amit ordináriusa és szerzetesi elöljárója munkatársaként végezni fog: „az Úr nyájának pásztora”, az evangélium hirdetője és a szentségek kiszolgáltatója az egyházi közösségben. Ezt követően az oltár mögött leborult miközben a Mindenszentek litániáját énekelte a közösség.
Majd a mintegy kétórás liturgia talán legemlékezetesebb pillanatai következtek. A szentelő püspök, Asztrik atya teljes csendbe a szentelendő fejére helyezte kezét. Ez a kézrátétel a papszentelés lényegi mozzanata, amit egyedül a püspök végez. Az egyházi rend szentsége által egy testület tagjává teszi az újonnan szentelt papot. Asztrik atya után Cirill főapát majd a jelenlévő papok mindegyike szintén kézrátétellel fejezte ki a felszentelendő befogadását. Végül Asztrik atya elénekelte a felszentelő imádságot, amelyben így könyörgött: „Adj, Urunk, a mi gyöngeségünknek is…. támaszt, mert apostoli munkánk végzésében nagyon is rájuk szorulunk.”
Ezután Emmánuel testvér a diakónusruhát papi miseruhára cserélte. A szentelés két rítussal zárult. Asztrik atya krizmával kente meg Emmánuel testvér kezét, hogy az megszentelje a keresztény népet, és áldozatot mutasson be Istennek. Majd kenyérrel teli edényt és borral telt kelyhet adott a püspök az új papnak, a szent nép áldozati adományát jelképezve. Emmánuel testvér végül békecsókot váltott a szentelő Asztrik atyával és a papokkal. Az eucharisztia liturgiájába pedig már a papok között kapcsolódott be.
Felhasznált irodalom: Gérecz Imre OSB Magyar Kuríron megjelent liturgikus jegyzete a papszentelés rítusáról
