„Az Atya háza, az Atya szíve ahová tartunk, amikor földi sátrunk összeomlik” – mondta Hardi Titusz atya a halottak napi konventmisén. Szerzetesközösségünk 2023. november 2-án a Boldogasszony-kápolnában emlékezett meg rendi halottairól és minden elhunytról.
„Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: »Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!« Ekkor Tamás így szólt: »Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?« Jézus ezt felelte: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam«” – hangzott el a halottak napi szentmisén János evangéliumának részlete. Ahogy azt Titusz atya szentbeszédében hangsúlyozta ennek a szakasznak és az egész evangéliumnak is a középpontja a szív: „Ne nyugtalankodjék szívetek.”
Rámutatott, hogy a fő parancsolat is azzal kezdődik, hogy szeresd Uradat, Istenedet, teljes szíveddel. „Isten erre az egész szívre tart igényt. Nem csak egy részecskéjére, hanem az egészre. Ez az egész van meghívva arra, hogy kapcsolatban legyen az Örökkévalóval.” Majd Pál apostol korintusiaknak írt második leveléből idézett. „Ha földi házunk sátra összeomlik” – áll az írásban, ami így folytatódik „Istentől kapunk örök hajlékot a mennyben.” Ahogy János evangélista is megfogalmazta: „Atyám házában sok hely van.”
Titusz atya kifejtette, hogy egyszer mindannyiunk „földi sátra” – a testünk – összeomlik. Jézus azonban biztat bennünket. „A szívünk – ami annyira fontos, ami éltet bennünket, amin keresztül az Úrhoz, az Örökkévalóhoz csatlakozunk – nem kell, hogy nyugtalankodjon. Ugyan ez a sátor múlandó, de az Atya háza örökkévaló! – hangzott el a homíliában. Ez a ház pedig az Atya szíve, ahová tartunk, amikor földi sátrunk összeomlik. „A meghívásunk az, hogy itt lakozzunk, itt tartózkodjunk, ebben a feloldozó valóságban, ebben a megtisztító jóságban. Amikor földi sátrunk összeomlik, akkor bizony átéljük, mennyi töredékes, mennyi sallang van az életünkben, amitől meg kell tisztulnunk.” Majd hozzátette: „Isten egy szempillantás alatt képes újjáteremteni, újjáalkotni, hogy az Ő lakásában, az Ő házában, az Ő szívében lakozzunk.”
Szentbeszéde végén Jób könyvének egy szabadfordítását idézte Titusz atya, amit még nagyapja sírján olvasott: „Tudom, hogy Megváltóm él, Ő támaszt fel engem az utolsó napon. Saját testemből fogom meglátni Istenemet, én magam látom meg Őt.” Mint mondta, az ószövetségi prófécia Jézusban, az ő feltámadásában, az ő úton levésében, amely az Atyánál teljesedett be, valósággá válik a mi számunkra is, „hiszen társörökösei vagyunk annak a Jézusnak, aki értünk meghalt, de harmadnapra feltámadt.”
