„Fordulj el a gonosztól és tedd a jót! Keresd a békét és járj utána!” Így inti Szent Benedek a Zsoltárok Könyvének szavaival követőit, ha igazi és örök életet akarnak. Az Ukrajnában dúló háború miatt, a Regulában olvasható figyelmeztetés különösen is aktuális. Eme gondolat jegyében emlékezik a pannonhalmi bencés közösség a bencés rend alapító atyjára március 21-én, Szent Benedek ünnepén.
Szent Benedek életét Nagy Szent Gergely pápa Dialógusok című művéből ismerjük. Abban azonban kevéssé az életrajzi adatok, mint inkább a hozzá kapcsolódó történetek, csodák szerepelnek. Az írásból mindenesetre kiderül, hogy 480 körül született Nursiaban (ma: Norcia). Rómában tanult, de az ottani erkölcstelen élet nagyon terhes volt számára, így visszavonult. Éveken át élt remeteként, magányosan Sublacumban (ma: Subiaco), majd tanítványok gyűltek köré. Velük együtt 529 környékén Cassinum hegyén, azaz Monte Cassinoban telepedett le, ahol megalapította monostorát. Itt írta meg a Regulát is, és itt halt meg 547 környékén.
Bár életéről meglehetősen keveset tudni, szabálykönyvét ezerötszáz éve követik a bencés és számos már rendhez– a többi között a ciszterciekhez, trappistákhoz – tartozó szerzetesek. A 73 fejezetes Regula, amelyet Szent Benedek kezdetlegesnek és igen csekélynek titulál, a szerzetesi élet minden szintjét érinti. A többi között rendelkezik az apát feladatairól, az imaórák rendjéről, de ír a jócselekedetek eszközeiről, az alázatosságról és az engedelmességről is.
Szent Benedek tavaszi ünnepét – március 21. – mindig a nagyböjtben ünnepeljük. A rendalapító külön fejezeteben szól a negyven napos böjtről regulájában. Azt írja, hogy bár a szerzeteseknek mindig úgy kellene élniük, mintha épp a nagyböjtöt tartanák, keveseknek van meg ehhez az erejük, ezért azt tanácsolja, hogy a negyven napban teljes tisztasággal éljenek. A máskor elkövetett hanyagságaikat pedig ekkor tegyék jóvá. „Ez akkor történik megfelelő módon, ha minden bűntől tartózkodunk, könnyek között imádkozunk, szent olvasmányokat olvasunk, a szív töredelmére és az önmegtagadás cselekedeteire törekedünk. Ezekben a napokban tehát szolgálatunk szokott mértékéhez adjunk hozzá valamit: külön imádságokat, ételben és italban önmegtagadást. A kiszabott mértéken felül mindenki ajánljon föl valamit saját akaratából a Szentlélek örömében Istennek, azaz: vonjon meg valamit testétől az ételben, italban, alvásban, beszédben és tréfálkozásban, és így a lelki vágyódás örömével várja a szent húsvétot” – olvasható a Regulában.
