2022-ben a Pannonhalmi Főapátság és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium jótevői, Szemrédi Zoltán, és néhány éve elhunyt felesége, Gabriella kapták a Pro Pannonhalma díjat. A házaspár tíz éve támogatja a tehetséges, de rászoruló, nehéz anyagi helyzetben élő bencés diákokat. 2021-ben olyan jelentős adományt nyújtottak, amely hosszú időre biztosítja a hátrányosabb körülmények közül érkező tanulók támogatását. A Pro Pannonhalma díjat Szent Benedek ünnepén, 2022. március 21-én vehette át Szemrédi Zoltán a Szent Márton-bazilikában tartott szentmisén. Felesége tiszteletére pedig emléktáblát avatott a gimnáziumi közösség.

A Pannonhalmi Főapátság a kitüntetéssel azon belső és külső munkatársait ismeri el, akik a Főmonostor célkitűzéseinek megvalósításában jelentős mértékben, és huzamos ideig közreműködnek.  Ahogy azt Cirill főapát a méltatásban hangsúlyozta Szemrédi Zoltán és Gabriella méltán kapják a díjat, hisz személyes jelenlétük és figyelmük inspirálta és inspirálja a monostor közösségének elkötelezett munkáját. A házaspár magas szintű szakmai munkájával, és bőkezű szeretetével Krisztus jelenlétéről tanúskodik a világban az emberek előtt.

A Szemrédi házaspár tíz évvel ezelőtt kereste meg a Pannonhalmi Főapátságot egy olyan alapítvány létrehozásának gondolatával, amely a tehetséges és szorgalmas, de nehéz anyagi körülmények között élő diákoknak nyújtana segítséget. A Szemrédi Közhasznú Alapítvány a Pannonhalmi Diákokért megalakítása után már számos tanulónak juttatott segélyt. Az alapítók az elmúlt években saját vagyonukból rendszeresen nyújtottak támogatást az alapítványnak. A 2021-ben nyújtott újabb és igen jelentős adományukkal pedig a szervezet tevékenysége olyan alapra helyeződött, amely Pannonhalma monostorának ezerhuszonhat éves történelmében mérve is hosszútávon biztosíthatja, hogy a gimnázium a szegényebb sorból érkező tehetséges diákok számára mindig is megmaradhasson szellemi műhelynek.

Ahogy az a díjátadó ünnepségen a laudációból kiderült, Gabriella és Zoltán az Egyesült Állomokban ismerkedett meg. Gabriella 1956-ban, még gyerekként hagyta el Magyarországot családjával, fegyveresek elől bujkálva. Bár külföldön nőtt fel, a szívében mindvégig megmaradt magyarnak. Rangos iskolákkal a háta mögött, matematikusként a kezdetektől végig kísérte az informatika forradalmát. Mint az IBM óriásvállalat egyik meghatározó vezetőjét, a számítástechnika élmezőnyében tartották számon.

Férje, Zoltán szintén 1956-ban kényszerült elhagyni az országot. Ő is az Egyesült Államokban telepedett le. Bár semmilyen anyagi és családi háttere sem volt kiküzdötte magának, hogy egyetemre járhasson. Előbb orvos, majd kórházigazgató lett, később pedig – nyelvtudásának köszönhetően – az Egyesült Államok és Közép-Európa közötti gazdasági kapcsolatok alakításában játszott kitüntetett szerepet. Gabriellát a külhoni magyar közösségben ismerte meg.

A házaspár számos jótékonysági szolgálatban vett részt és együtt találtak rá Pannonhalmára és itt a bencés gimnáziumban „arra a szellemi műhelyre, amely a katolikus hit és hagyomány erős sziklájára épülve, korszerű és megújulni képes tudással készíti fel a jövő keresztény értelmiségét, hogy az itt tanuló diákok – amint ők maguk is – megalkuvások nélkül, kemény munkával, szűnni nem tudó szeretettel építsék egyházunk, hazánk és teremtett világunk jövőjét” – hangzott el a díjátadó ünnepségen.

„Köszönöm, hogy Pannonhalmán itthon lehetek” – fogalmazott köszönő beszédében Szemrédi Zoltán. Majd egy kéréssel fordult a jelenlévő szerzetesek, diákok és egybegyűltek felé. „Legyen minden nap előttetek, hogy hazánk szentélyében lehettek itthon. Éljetek ehhez méltóan, azzal a felelősséggel, hogy ennek az országnak nagy szüksége van rátok” – mondta.

Elhunyt felesége tiszteletére az ünnepség után emléktáblát avatott a Főapátság, amelyet Cirill főapát áldott meg. Az emléktáblán a 111. zsoltár – Az igaz ember dicsérete – egy részlete is megtalálható: Iustitia eius manet in saeculum saeculi, azaz „igazsága örökre megmarad.” A teljes zsoltár pedig így szól:

„Boldog ember, aki féli az Urat, aki törvényében örömét találja.
Nemzetsége hatalmas lesz a földön, az igazak nemzetsége áldásban részesül.
Gazdagság lesz házában és bőség, igazsága örökre megmarad.
Olyan ő az igaznak, mint fény a sötétben, könyörületes, irgalmas és igaz lelkű.
Aki könyörül és ad másoknak, jó sora lesz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit.
Nem inog meg ő sohasem, az igaz emlékezete örökre megmarad.
Rossz hírtől félnie soha nem kell, szíve nyugodt, mert bízik az Úrban.
Nincs kitől féljen, szíve bátor, ellenségeit megszégyenülni látja.
Javait szétosztja: adakozik a szegénynek, igazsága örökre megmarad és dicsőség lesz osztályrésze.
Látja ezt a bűnös és haragra lobban, fogát csikorgatja és emészti magát, a bűnösök kívánsága semmivé válik.”

Ahogy a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, Albin atya fogalmazott, Szemrédi Gabriella élete ilyen volt. Az Úr törvényében járt, sok külföldre szakadt honfitársunknak az ő hazaszeretete volt a fény a sötétben. Súlyos betegségének hírére sem ingott meg, „nem félt a rossz hírtől, mert szíve nyugodt maradt, mert ennyire bízott az Úrban.” Javait pedig szétosztotta a Szemrédi Alapítványnak és azon keresztül az eljövendő nemzedékek rászoruló bencés diákjainak. Mint mondta, most rajtunk a sor, hogy Gabriella igazsága örökre megmaradjon. „Ránk van bízva az ő öröksége, az ő küldetése, hogy kemény munkával elkötelezetten és sokakért felelősséggel tovább tudjuk adni azt, amit tőle láttunk, amit tőle kaptunk.”