Akinek több adatott, kötelessége, hogy a jó ügyek mellé odaálljon, mert azzal az egész közösség gazdagodik – vélik a közéleti, a gazdasági és a kulturális élet azon meghatározó szereplői, akik részt vettek a Pannonhalmi Főapátság kerekasztalbeszélgetésén 2025. április 11-én. A mecenatúra Magyarországon még gyerekcipőben jár, a meghívott vendégek azonban személyesen tesznek tanúbizonyságot a társadalmi felelősségvállalás fontosságáról. Mint mondták példájukkal is szeretnének arra biztatni másokat, hogy támogassák a kulturális értékek megőrzését.
A Pannonhalmi Főapátságban több évszázados hagyománya van a mecenatúrának. Az, hogy a falak között ma is ugyanaz a nursiai Szent Benedek Regulájának szellemiségét követő szerzetesrend él és működik, amely számára Géza fejedelem 996-ban a monostort alapította, annak is köszönhető, hogy minden időben voltak, akik felvállalták az apátság küldetésének, szolgálatainak támogatását és értékeinek megőrzését. Szent István 1001-ben kelt kiváltságlevelében Somogy megye dézsmáját Szent Márton monostorának adományozta. A Pannonhalmi Főapátsági Levéltár őrzi azt az oklevelet, amelyből tudjuk, hogy II. András király adománnyal segítette az 1224-ben felszentelt szerzetesi templom újjáépítését. Gróf Lónyay Elemér és felesége, Stefánia belga hercegnő a 20. században pedig a Pannonhalmi Főapátságnak adományozta minden vagyonát, és még hosszasan lehetne sorolni a példákat.
A mecenatúra ma is rendívül fontos, hisz a Pannonhalmi Főapátság amellett, hogy a magyar kereszténység bölcsője, hazánk kiemelkedő történelmi emlékhelye, ahol egyedülálló és felbecsülhetetlen értékeket őriznek. A magyar államiság első századaiból származó oklevelek egyik leggazdagabb, legértékesebb gyűjteménye a monostor levéltára, ahol csaknem 3000 középkori oklevél található. A könyvtárban pedig egyebek mellett 19 középkori kódexet, 230 ősnyomtatványt őriznek és az antikvák – 16. századi könyvek – és más egyedi, vagy ritka kiadványok, kéziratok és nyomtatványok száma tízezres nagyságrendű. Mindezek megőrzése és bemutathatóvá tétele jelentős anyagi terhet ró a közösségre és nemcsak feladatot, hanem felelősséget is jelent egyben.
A kerekasztalbeszélgetésre meghívottak olyan mecénások, akik készek felkarolni a jó ügyeket. Erdődy Orsolya a Forbes magazin legbefolyásosabb magyar nők 2025-ös listáján a 10. helyen szerepel és nem véletlenül. A Budapesti Fesztiválzenekar menedzser igazgatójaként kiemelt szerepe van az együttes több mint kétmilliárd forintos éves költségvetésének biztosításában, és kidolgozta a magán-mecenatúra rendszerét. A Főapátságot nemcsak, mint zenei főtanácsadó segíti, hanem személyesen támogatja a szerzetesközösség oktatási-nevelési szolgálatát. Egyebek mellett segítette a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban a tanuló orgona felújítását és az integrált természettudományos szakkör megvalósulását. „Úgy érzem Pannonhalma – az iskolát is beleértve – egy hatalmas család, egy nagy közösség, amelynek immár én is részese vagyok. Szent Márton hegye számomra az ország legcsodálatosabb helye.” Mint fogalmazott, Amerika és Anglia sokkal előrébb jár a céges és a magánmecenatúra területén, és ő is ezeken a helyeken tanulta ki ennek fortélyait. „Úgy gondolom, aki megengedheti magának, kötelessége, hogy akár a gyerekei iskoláját, az egészségügyet, vagy a kultúrát támogassa.”
Erdődy Orsolya véleményét a beszélgetőtársak is osztották. Antall György az Apelso Trust Zrt. igazgatósági tagja természetesnek tartja, hogy miután a vállalkozásban a családi örökségek megőrzésével foglalkoznak, így a kulturális értékek fenntartásában is szerepet kell vállalniuk. Éppen ezért évek óta támogatja a főapátsági könyvtárat és levéltárat. Egyebek mellett neki köszönhetően újulhatott meg egy majd’ 500 éves perirat. A 11 méter hosszú papírtekercs a monostorhoz tartozó felvidéki településsel, Deákival – ahonnan Antall György édesanyjának családja is származik – kapcsolatos tanúvallomásokat tartalmazza. A török hódoltság idején ugyanis a szomszédos urak kisebb-nagyobb darabokat lecsíptek maguknak az apátsági területből, amiért az akkori apát a királyhoz fordult. A per egyik kiemelt dokumentuma ez a felújított oklevél. „Teljesen természetesen jött a társadalmi felelősségvállalás a részünkről, hisz akinek több jutott, többet is kell tennie.”
A 2025-ben Széchenyi-díjjal kitüntetett Zettwitz Sándor is hasonló indíttatásból áll a jó ügyek és Pannonhalma mellé. A 77 Elektronikai Csoport tulajdonos-ügyvezetője a Főapátság kulturális tevékenységét és értékmegőrzését támogatja. Segítségével állították vissza eredeti állapotába a Boldogasszony-kápolna 1820-ban épített orgonáját és hozzájárult a Bazilika 800 emlékévhez, valamint az Arcus Temporum Művészeti Fesztiválhoz. „Ami engem és a családomat megfogott, az Pannonhalma különleges hangulata, amely a magamfajta iparos életéből hiányzik. Minimális kötelességünknek éreztük, hogy támogassuk a 200 éves orgona életre keltését és ezáltal beillesztését az apátság életébe.”
„Egy megyei önkormányzatnak és vezetőjének kutya kötelessége Magyarország egyik legnagyobb értékének támogatása.” Ezt már Németh Zoltán a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Önkormányzat korábbi elnöke fogalmazta meg a beszélgetésen. Mint mondta, egyfajta küldetése, hogy a közéletet is „restaurálja”. Hozzátette, hogy míg korábban mások mellett a földbirtokosok, arisztokraták hozzájárultak azoknak a területeknek a finanszírozásához, amelyek a társadalom számára hasznosak voltak, vagy nem tudták önmagukat fenntartani, mint például az egészségügy, a kultúra, vagy az oktatás, addig a szocializmus kiölte az emberekből a társadalmi és egyéni felelősségvállalást. „Fontos lenne ennek a rangját visszaállítani.” Elnöksége alatt a megyei önkormányzat egy 15. századi misekönyv felújítását támogatta. A Pfannbergi Missale egy iniciálékkal gazdagon díszített kódex. A misekönyvet a pfannbergi Szent Katalin kápolna egykori papja, Wolfgangus Possl hagyta örökül a mindenkori helyi káplánra, egy kehellyel együtt.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójára a bölcsészszakos tanulmányai alatt olvasott Blaise Pascal idézet volt nagy hatással: „Vigasztalódj, mert nem keresnél, ha nem találtál volna meg!” Ez a mondat örökre bevésődött Kőrösi Orsolya emlékezetébe, és azóta is azokhoz a helyekhez vonzódik, ahol ebből megérez valamit. „Eddig három olyan helyet találtam, ahol ez a spirituális, szakrális élmény elfogott. Az egyik egy a földrengésben elpusztult romos templom Lisszabonban, a másik Jeruzsálem, a harmadik pedig a pannonhalmi monostor.” Ő 2024-ben a Szent Márton-napon egy több mint 500 éves ősnyomtatványt fogadott örökbe a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár gyűjteményéből. Kempis Tamás 1494-ben kiadott kötetének restaurálási költségét vállalta magára. Mint mondta kulturális intézményvezetőként többször azzal szembesül, hogy a támogatásért cserébe valamit kérnek, így a folyamat megbicsaklik és üzletté válik a mecenatúra.
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium öregdiákja is évek óta segíti az egykori alma materét és a Főapátságot. „Nem kötelességnek, hanem egy jószolgálati cselekedetnek érzem, hogy azt a szellemi közösséget, amelyhez én is tartozom, segítsem, és azt a támogatást, amit még diákként kaptam, a mostani fiataloknak is biztosítsam.” Simó István, a BFSI Kft. ügyvezető igazgatója a határon túli diákokat támogatja, hisz ő maga is onnan érkezett egykor Szent Márton hegyére. Emellett korszerű eszközökkel szerelte fel a diákkonyhát és segítette a gimnázium emblematikus terének, a Gyöngyössy-teremnek a felújítását. „Nem lehet mindent az államtól várni, ezért fontosnak tartom, hogy mint vállalkozó és mint magyar állampolgár támogassam Pannonhalmát és a környezetben lévő közösségeket, kulturális eseményeket, szervezeteket.”
A gimnáziumot, azon belül is a fiatalok sportolási lehetőségeit támogatja Horváth Ernő az Alcufer Kft. tulajdonos-ügyvezetője, a Gyirmót FC elnöke is. A klub több mint 400 gyereknek biztosít sportolási lehetőséget, így egyértelmű volt számára, hogy ezt a területet segíti Pannonhalmán is. „A cégcsoporttal országszerte jelen vagyunk, 80 telephelyen vesszük át a hasznosítható hulladékot, de mindig is győrinek vallottuk magunkat, és most már egy kicsit pannonhalminak is.”
A helyi vállalkozókhoz intézett felhívást Vajda Péter, a Pedró Pékség tulajdonosa. Azt kérte, hogy nézzenek körbe a térségükben, hogy mennyi értékes civil szervezet, egyházközség van és dolgozzanak együtt velük, mert abból mindenki profitálhat. „Az együttműködés hasznos a jövő, de a múlt szempontjából is, mert segíthetünk megőrizni az értékeket, a jelenben pedig jóleső érzés látni, hogy mennyi örömöt tudunk okozni.” Pékségével már második éve készít különleges kenyeret a Főapátsággal együttműködve, amelynek bevételéből a monostor szociális és karitatív tevékenységét támogatja. „Már gyerekkoromban pék szerettem volna lenni és hálás vagyok, hogy ez megadatott és azért is, hogy lehetőségem van jó ügyeket támogatni.”
„Nekünk, akik hosszabb-rövidebb ideig az élet naposabb oldalán tartózkodunk, fel kell ajánlanunk a segítségünket azoknak, akik – remélhetőleg csak átmenetileg – de az árnyékosabb oldalon vannak” – vélte Dr. Kovács Péter a VOSZ megyei elnöke, a DarnóHús ügyvezetője. Mint mondta, a mecenatúra függ attól, hogy hogyan gondolkozunk erről és attól, hogy mi van a pénztárcánkban. „Nekünk, akik itt vagyunk, egy kicsivel több adatott az átlagnál, amihez persze személyes szorgalmunkkal és a családból hozott értékekkel mi is hozzájárultunk, de ezt a talentumot valahonnan kaptuk. Éppen ezért fontos, hogy a jó cselekedetek által ezt visszaadjuk olyanoknak, akik rászorulnak.” Dr. Kovács Péter a Főapátság Arcus Temporum fesztiválját támogatja.
A kerekasztalbeszélgetés után bemutattak egy válogatást a Főapátság azon értékeiből, amelyeket a támogatók révén sikerült megőrizni az utókor számára, vagy épp felújításra várnak. A résztvevők megtekinthették egyebek mellett azokat a 18-19. századi nagyalakú kéziratos térképeket, amelyeket nemrégiben restauráltak. Ezek a felújított dokumentumok az apátság dunántúli és felvidéki birtokairól készültek, a gazdálkodást segítették. Rengeteg adatot tartalmaznak az adott települések 18-19. századi állapotáról, határneveiről, vízrajzáról és emellett a korabeli mérnöki tudás beszédes tanúi.
A könyvtár kincseiből pedig egyebek mellett a felújítás előtt álló 1579-ben Paulus Manutius nyomdász Velencében kiadott, Cicero műveihez írt kommentárjait láthatták a vendégek. Továbbá megtekinthették Vergilius 1507-ben Párizsban publikált műveit és Brian Walton hatkötetes, 1657-ben Londonban megjelentetettkilencnyelvű Bibliájának első kötetét.
