Virágvasárnap virágzó ágakat veszünk a kezünkbe a liturgia keretében, hogy az Úrral való találkozásunk öröméről tanúskodjunk. Szükséges-e, hogy egy templomépületben fejezzük ki az örömünket, hogy ő velünk van, mi pedig ővele? Szükséges-e, hogy a virágzó ágak, a zöldellő gallyak csak a templomi rítus eszközei legyenek? Ha virágvasárnap valóban arról szól, hogy az Úr itt van övéi között, akkor éppen hogy lakásainkban, karanténmagányunkban, családunk körében van helye annak, hogy virágzó ágakkal fogadjuk őt.

Készület kezdőknek

Készítsetek elő egy imasarkot (gyertyával, kereszttel, Szentírással)! Helyezzetek el virágzó ágakat a sarokban! Közösen mondjátok el az Úr imádságot, a Miatyánkot!

Készület haladóknak

A vasárnapi ebéd legyen közös! Még a leves előtt kezdjétek asztali áldással, és mielőtt esztek, valaki olvassa fel a napi evangéliumot Jézus bevonulásáról (Mt 21,1-11). Utána fogalmazzatok meg saját szavaitokkal könyörgéseket, végül mondjatok el egy Miatyánkot. És vigyázzatok, ki ne hűljön a leves!

Készület haladóknak

 

Még a délelőtti miseközvetítés előtt készítsetek elő egy imasarkot (gyertyával, kereszttel, Szentírással)! Helyezzetek el virágzó ágakat a sarokban! Üljetek körbe, és dolgozzátok fel az evangéliumi szakaszt Jézus bevonulásáról (Mt 21,1-11) vigani módszerrel; a végén pedig mondjátok el a Miatyánkot!

Szentírásolvasás és megosztás a vigani módszerrel

Az olvasás három lépésben történik: a Szöveg – az Ige – a Válasz.

Mindhárom lépés alapvetően azonos módon épül föl: valaki hangosan felolvassa az evangéliumi szakaszt, utána csendben mindannyian újraolvashatjuk, majd megosztás következik.

Mindegyik lépéshez hozzátartozik egy-egy kérdés, amire választ keresünk.

Uralkodó szempont a csend, a középpontban pedig a Szentírás áll – ugyanaz a szöveg háromszor hangzik föl s még háromszor elolvashatjuk! Ily módon az Ige igazán mélyre hatolhat életünkben.

A SZÖVEG Először magára a szövegre figyelünk. Célszerű ezért odahallgatni a hangosan fölolvasott szövegre. Utána csendben magunk is elolvashatjuk. Erre kb. 3 csendes percet szánunk. Ebben az első körben a kérdés így hangzik: Mi érint meg a szövegből? Mi az, ami nekem szól? A megosztásban egyszerűen körben megyünk és mindenki felolvassa azokat a szavakat vagy mondatokat, amik éppen most számára fontosak. (Pl. az 5. versben ez a szó…; vagy a 7. és a 10. vers.)

AZ IGE E második lépésben már Isten Igéjeként hallgatunk oda a felolvasott szövegre. Csöndes olvasásra ezúttal kb. 5 percet szánunk. Ebben a második körben a kérdés így hangzik: Mit mond nekem, személyesen Isten Igéje? Mit üzen nekem Isten e szövegen keresztül?

Fontos, hogy válaszunkat egyes szám első személyben fogalmazzuk meg („Nekem ez azt, mondja…”; „Számomra ez azt jelenti…”), s ne általános tanulságokat („Az ember…”; „Mi…”; „Minden keresztény…”) akarjunk megfogalmazni! Ne is csak egyéni véleményünket akarjuk elmondani („Szerintem…”; „Nekem meg az a véleményem…”) és semmiképpen se vitatkozzunk! Nem tanításról vagy magyarázatról, hanem vallomásról van szó. A megosztásban újra körben megyünk.

A VÁLASZ Újra meghallgatjuk a szöveget, majd 5 csöndes percet kapunk. Ezúttal kérdésünk így hangzik: Hogyan válaszolok Istennek? Mit felelek Isten üzenetére? A csöndben mindenki megfogalmaz egy imádságot. A megosztásban egymás után imádkozhatunk, majd egy közösen mondott rövid imával (pl. Dicsőség vagy Miatyánk) zárhatjuk le az együttlétet.

Hallgasd meg!

Haydn: A Megváltó hét szava a kereszten – oratórium
Johann Sebastian Bach: Máté-passió
Pergolesi: Stabat Mater

Nézd meg!

Ingmar Bergman: A hetedik pecsét
Pasolini: Máté evangéliuma

Járványimádság

Imádkozz a pannonhalmi szerzetesközösséggel 13:00 órakor Magyarországért és a járvány megszűnéséért! Az alábbi imádsággal tudsz csatlakozni hozzánk.

Imádság a koronavírus-járvány idején a napközi imaórában

Mennyei Atyánk, Szent István arra rendelte monostori közösségünket, hogy naponta imádkozzunk hazánkért. Hallgasd meg könyörgésünket, amikor eléd hozzuk a körülöttünk élő emberek gondjait és örömeit.

Különösen azokért kérünk, akiket a koronavírus-járvány érint:

-          azokért, akiket a vírus megfertőzött
-          azokért, akik életüket vesztették a járványban
-          azokért, akit attól félnek, hogy elkapják a fertőzést
-          a mozgásképtelenekért, az idősekért és a szociális otthonok lakóiért
-          az orvosokért és a betegápolókért
-          a hatóságokért, járványügyi szakemberekért és mentősökért
-          mindazokért, akik a megelőzés és a gyógyítás útjait keresik.

Kyrie eleison! Christe eleison! Kyrie eleison!

Liturgia-magyarázatok

Barabbás. Egy gondolat a szenvedéstörténetből

Jézus szenvedéstörténetének Máté szerinti polifóniájából egyetlen szólamot szeretnék kiemelni. Egy sötét, komor, kakofón szekvenciát, Barabbás történetét.

Az evangéliuma röviden tudósít a jelenetről. Ezt hallottuk: "Szokásban volt, hogy az ünnep alkalmával a helytartó szabadon bocsát egyet a foglyok közül, akit a nép kíván. Volt akkor Barabbás nevezetű, hírhedt rabjuk". Barabbás „hírhedt rab” volt (Mt 27,16), az evangéliumok tanúsága szerint lázadó, zendülő, gyilkos és rabló – olyan ember, akit minden elképzelhető bűn terhel, aki az emberiség söpredéke.

Ez az ember különleges nevet visel. Neve – Bar Abbas – két elemből áll, mint például a Bar Iona vagy a Bar Serapion. A Bar szó fiút jelent, az „Abbas” szó pedig atyát. Nevének jelentése tehát: Az atya fia. Annál érdekesebb, hogy a III. századig az evangéliumok kézirathagyománya egy további nevéről is tud. Órigenész arra utal, hogy ezt az útonállót teljes nevén Jézus Barabbásnak hívták.

A nép, illetve Pilátus választása előtt két férfi áll. Az egyik, akit úgy hívnak, „Az atya fia”, egy útonálló, rongy ember, aki erőszakkal kíván kicsikarni valami szabadságot, zendülés és útonállás árán. S a másik Jézus Barabbás, a názáreti, aki így nevezte Istent: Abba, atyám; s aki a Lélek szerint Isten hatalmas fiának bizonyult (Róm 1,3).

Kit választ a tömeg? Jézus Barabbást, az útonállót, aki csak névleg az atya fia, s aki gonosztetteiért minden bizonnyal büntetést, halált érdemelne. Íme a nép szűklátókörűsége és hamis kegye, mert nem ismerte fel az igazat, s a talmit, a valótlant választotta az igaz helyett. Azt gondolhatnánk, a nép saját ítéletét mondta ki, amikor a látszatmegoldást választotta a valódi helyett, a látszat-felszabadítást a megváltás helyett. Minden okunk megvan az elkeseredésre, mert vajon mi az akkori nép helyében miként választanánk? Mi kit választanánk?

Csakhogy Isten igazsága más, mint az emberek igazsága. Azzal, hogy a nép keresztre küldi az Atyaisten fiát, s kiszabadítja a bűnöst, a gyilkost, a lázadót, saját megváltásának drámáját játssza le, tükrözi vissza – egyszerre tragikus, de mégis reményteli módon. Azzal, hogy az Atyaisten fia kereszthalált hal, az ember, az atya fia bűneinek láncai közül szabadulhat, s immár valóban az Atya fia lehet.

Ne áltassuk magunkat, a mi szerepünk ebben a történetben bizony nem a választók szerepe. Mi magunk Barabbás vagyunk, atyáink fiai, rablók, útonállók és lázadók, akik Jézus, az Atya fia engedelmessége folytán visszanyertük szabadságunkat és megsemmisülni láttuk adósságlevelünket.

Az evangéliumok nem számolnak be Barabbás, a rabló későbbi sorsáról. Immár rajtunk múlik, hogy Barabbás, az atya fia milyen életet él.

Liturgia-magyarázatok

Bokros Márk atya prédikációja

Kedves Testvérek!

Richard Rohr A férfi útja című könyvében beszél a beavatási rítusok jelentőségéről. A törzsi kultúrák legtöbbje még őriz valamit ebből, a modern nyugati világ azonban már jó ideje elfelejtette őket. A beavatások a felnőtté válás kapui, ahol a fiatal megéli a sebzettséget, a biztonságot jelentő, ismerős közegtől való távolságot. Mindezt azért, hogy megértse az üzenetet: „az élet nehéz”, „egyszer meg fogsz halni”, „nem te irányítasz”, és „az élet nem rólad szól”.

Amikor Isten értünk emberré lett, akkor vállalni akarta annak teljességét. Át akarta élni az emberlétbe való radikális beavatást. Társul szegődött mellénk, hogy velünk együtt értse meg azt az üzenetet, hogy „az élet nehéz” – fájdalommal, szenvedéssel teli, és még a barátaid is elárulhatnak; hogy „nem te irányítasz”, hanem mások igen is hatással vannak a sorsodra; hogy „az élet nem rólad szól”, mert csak egy része vagy a titokzatos misztériumnak, van Valaki, aki hatalmasabb, aki olykor félelmetes távolságot vesz, hogy aztán újra magába fogadjon; és hogy az embernek „egyszer meg kell halnia”, mert csak ezen a kapun keresztül vonulhat be a mennyei Jeruzsálembe. A Golgota Jézus emberlétbe való beavatásának utolsó állomása. Alámerül az esendőségbe, törékenységbe és behatároltságba.

A beavatás célja azonban nem az, hogy a mélybe taszítson, hanem átvezetve a mélységen felébressze az igazi erőt. Ami képes a teremtésre, az átformálásra: hogy valami új szülessen meg.

Jézus ma arra hív, hogy ismerjük fel a beavatási rítus igazi értelmét és értsük meg üzenetét. Mert most különösen is megtapasztaljuk emberi mivoltunk esendőségét, létünk és képességeink határait. De ez a kollektív, közös beavatás magában hordozza már a megújulás lehetőségét. Igazi felnőtté válhatunk, olyan bölccsé, aki nagyobb távlatokat és összefüggéseket lát, és van ereje és bátorsága, hogy változzon és változtasson. Krisztus pedig velünk van és kísér most is minket a feltámadás fénye felé. Hiszen ezért adta oda értünk Önmagát.

 

 

 

Liturgia-magyarázatok

A virágvasárnapi liturgiának a bencés szerzetesközösség által énekelt gregorián és népénekes tételei itt tölthetők le. Akár énekléssel, akár dúdolással, akár a szövegek olvasásával is bekapcsolódhatsz a liturgiába. És az éneklést, dúdolást... a közvetítés után sem okvetlenül fontos abbahagyni.

Ötletek a csendesórából

Készítsetek elő virágzó ágakat! A csendesórában Márton testvér mesél nektek ezekről. Az online közvetítéskor legyenek ezek az ágak az asztalon, s ezekkel készüljetek arra, hogy Krisztus közétek jön.

 

Fogalmazzátok meg saját imaszándékaitokat, és küldjétek el a szentmise alatt a főapátság honlapjára. Henrik atya mesél a Hívek könyörgésébe való bekapcsolódás különböző módjairól.

Információk, közvetítés