Mario Grech, a tanulásra nyitott bíboros Pannonhalmán

Október 21-én ismét nagyszabású ökumenikus konferenciának ad otthont a Pannonhalmi Főapátság. Miután az elmúlt évben az ökumenikus kapcsolatok ritkán taglalt mögöttes kérdéseit állította középpontba, a bencés közösség idén a szinodalitás lehetőségeit és tapasztalatait kívánja megvitatni olyan kiemelkedő személyiségek segítségével, mint Alois testvér, a taizéi közösség perjele vagy Musa Filibus érsek, a Lutheránus Világszövetség elnöke. A tapasztalatcserére készülve ezúttal a konferencia egyik főelőadóját, Mario Grech bíborost mutatjuk be, Görföl Tibor, a Vigilia főszerkesztője segítségével.

„Van ideje a hallgatásnak, és van ideje a beszédnek” – ezzel a jól ismert ószövetségi mondattal vezette be idén márciusban a szinodalitásról szervezett oxfordi konferencián tartott előadását Mario Grech. A máltai származású bíboros a világegyház egyik legfontosabb alakja a szinodalitásal kapcsolatban, hiszen annak a Püspöki Szinódusnak a főtitkára, amely 2023 októberében pontosan a szinodalitás kérdéseit fogja megvitatni a globális katolicizmus összefüggésében. És ahogyan a kétéves világegyházi folyamat meghirdetése eleve valóságos meglepetéssel ért fel, nem meglepő, hogy a szinódusi főtitkár maga is a meglepetések embere.

A 2005-ben a máltai Gozo püspökévé szentelt Mario Grech már a családdal foglalkozó 2014-es szinóduson felhívta magára a figyelmet, amikor azt sürgette, hogy a családokhoz olyan nyelven kell szólnia az Egyháznak, amely minden mai ember számára érthető, s mindenki számára meg tudja jeleníteni az evangélium igazságát és szeretetét – ezt a nyelvet pedig még meg kell tanulnia az Egyháznak, hangsúlyozta akkor a máltai püspök. A máltai püspöki konferencia elnökeként oroszlánrészt vállalt annak a lelkipásztori útmutatásnak a megszövegezésében, amely az Amoris laetitia gyakorlati megvalósítását vázolta fel (az útmutatás az Osservatore Romanóban is megjelent).

A végzettsége szerint egyházjogász Grech a világjárvány idején sem hallgatott, hanem már korán hangsúlyozta, hogy „öngyilkosság” lenne az Egyház részéről, ha nem szívlelné meg a pandémia tanulságait, s egyszerűen mindent ugyanúgy próbálna tenni, mint azelőtt. A legtöbben alighanem csak ekkor kezdtek megismerkedni a mindig nyíltan fogalmazó és szókimondó máltai főpappal, aki 2020 októberétől töltötte be (Lorenzo Baldisseri utódaként) a Püspöki Szinódus főtitkári tisztségét, és novemberben kreálta bíborossá Ferenc pápa. Mario Grech a kezdetektől egyértelművé tette, hogy tudja, a csend nélküli beszéd könnyen kiüresedhet, a beszéd nélküli csend viszont könnyen érzéketlenségbe és a felelősség elhárításába torkollhat. Tudja, hogy „az Egyház sokszor akkor is beszélt, amikor csendben kellett volna maradnia, és máskor inkább hallgatásba burkolózott, noha határozottan ki kellett volna állnia az igazságosságért és a szegényekért”. Azt sem rejti véka alá, hogy melyek azok a tényezők, amelyekkel kapcsolatban meggyőződése szerint nem lenne szabad némaságba húzódniuk a mai katolikusoknak. „Mit mondjunk arról, hogy nagyon sokan hallgatnak a Katolikus Egyházban húzódó mélységes megosztottságról? […] Mit mondjunk a globális Nyugat helyi egyházai és a globális Dél helyi egyházai között tátongó szakadékról? […] Mit mondjunk a nők egyházi szerepéről? Hogyan magyarázzuk el, hogy bizonyos katolikusok ki akarnak zárni egyes csoportokat a sorainkból? Mindezek olyan problémái az Egyháznak, amelyekről ritkán szoktunk nyíltan és őszintén beszélni. Mindannyian tudjuk, hogy léteznek ezek a problémák, de inkább hallgatunk róluk” – fogalmazott egyik előadásában.

Mario Grech természetesen azonban nem lenne a szinodalitás egyik legfontosabb embere, ha nem emelné ki, hogy a beszéden kívül a hallgatásnak és a meghallgatásnak is nélkülözhetetlenül fontos szerepe van. Elvégre a szinodális folyamatnak pontosan az az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a katolikusok végre meghallgassák egymást, s az Egyház hivatalos vezetői számára legyen súlya annak, amit a hívő emberek gondolnak és akarnak. „Ne féljenek a pásztorok meghallgatni a rájuk bízott nyájat”, szereti emlegetni Grech bíboros a szinodális folyamat előkészítő dokumentumának egyik mondatát, és nem győzi hangsúlyozni (mint például az amerikai püspökökhöz intézett üzenetében), hogy a kétéves folyamat során nincsen előre eldöntve semmi, és senki nem akar előzetesen rögzített gondolatokat ráerőltetni másokra. „Azt sem gondoljuk, hogy bizonyos pozíciók fontosabbak lennének másoknál, hanem arra akarunk bátorítani, hogy az Egyház életének minden szintjén meghallgassák egymást az emberek”, biztosította nem is olyan régen amerikai püspöktársait.

Ugyanez a testvéri figyelem fejeződött ki idén márciusban a világ valamennyi papjának írt levelében, amelyben egyebek között arra intett: „vigyázzunk arra, hogy [szinodális] utunk ne magunkba forduláshoz vezessen, hanem arra ösztönözzön, hogy kilépjünk és az emberekkel találkozzunk. Az Evangelii gaudiumban Ferenc pápa egy olyan Egyház álmát adta nekünk, amely nem fél bepiszkolni a kezét és kapcsolatba kerülni az emberiség sebeivel.”

Már ebből is pontosan kitűnik, hogy Mario Grech nem pusztán az Egyház szerkezeti reformjának szószólója. Az elmúlt években szóvá tette, hogy elfelejtettük, milyen sokféle olyan tapasztalat létezik, amely segítséget nyújt Krisztus arcának szemléléséhez, s elfelejtettük, milyen sokféleképpen megtapasztalható Isten. Szervesen összefügg ezzel az a meggyőződése, hogy nem a vallástalan társadalom megtérítésére kellene fordítanunk az erőinket, hanem elsősorban önmagunk megtérésén kellene fáradoznunk.

Hogy vatikáni pozíciójánál, a világegyházról szerzett ismereteinél és határozott lelkipásztori igényeinél fogva milyen tapasztalatokra tett szert a katolikus szinodalitással kapcsolatban, arról részletesen be fog számolni Pannonhalmán. És már előre közölte, hogy tanulni is kész a magyar Egyház tapasztalataiból.

Fotó: EWTN – Daniel Ibáñez

Tovább az Ökumenikus Konferencia Oldalára