2021. június 8-án „Isten és a világ. Vendégségben az Ige asztalánál” címmel ökumenikus konferenciát rendezünk a Pannonhalmi Főapátságban. A konferencián előadónk lesz Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnöke, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Fekete Károly tiszántúli református püspök, valamint az ökumenikus párbeszéd további kiemelkedő képviselői. A konferenciát és a záró ökumenikus vesperást a főapátság YouTube-csatornáján élőben közvetítjük.

Kurt Koch bíboros 1950-ben született Svájcban. 1982-ben szentelték pappá, 1987-ben ökumenikus teológiából doktorált, 1996 és 2010 között Bázel püspöke volt. 2010-től bíboros-elnökként –  XVI. Benedek, majd Ferenc pápa megbízásából – a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsának elnöke Rómában.

Dr. Fekete Károly tiszántúli református püspök a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) egyetemi tanára. Teológiai tanulmányait Debrecenben végezte, majd Lipcsében tanult. Lelkészi szolgálatát 1988-ban kezdte a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközségben, majd 1992-től lett teológiai tanár. Kolozsváron doktorált (1995), 2009-ben a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen habilitált. A DRHE rektora volt 1997-2005 és 2011-2014 között. 2015-től a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és a debreceni Nagytemplom lelkipásztora. Eddig 15 könyve és számos tudományos közleménye jelent meg.

Dr. Erdő Péter bíboros Született Budapesten, 1952-ben. 1975-ben szentelték pappá Budapesten. Rómában szentelték püspökké 2000. január 6-án. Kánonjogi doktorátust szerzett a Lateráni Egyetemen 1980-ban. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető tanára 1988–2002 között, a PPKE HTK dékánja 1996–1998 között, a PPKE rektora 1998–2003 között. Esztergom-budapesti érsek 2002. december 7. óta, bíborossá kreálta II. János Pál pápa 2003. október 21-én. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke 2005–2016 között, a CCEE elnöke 2006–2016 között, az MTA rendes tagja 2013 óta.

Fabiny Tamás 1959. február 5-én született Budapesten. 1982-es lelkésszé avatása után 1986-ig a Siófok – Kötcse – Balatonszárszó társgyülekezetben volt segédlelkész, majd 1986-tól Budapesten, a kőbányai evangélikus gyülekezet lelkészeként szolgált. 1990 óta óraadóként, 1999 szeptemberétől 2006-ig főállásban tanított az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.  1998-ban „magna cum laude” minősítéssel teológiai doktorátust szerzett az erlangeni egyetemen, majd a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen habilitált. Témája Júdás Iskáriótes és az antiszemitizmus volt. 2005-ben a köztársasági elnök egyetemi tanárnak nevezte ki. 1990 óta összesen hat könyve jelent meg: részben biblikus, részben egyháztörténeti tárgykörben, illetve fiataloknak szóló kiadványként. 1996 és 2006 között a Duna Televízió külső munkatársaként vallási műsorokat szerkesztett. 2010-től 2017-ig a Lutheránus (Evangélikus) Világszövetségnek alelnöke, a Keresztény-Zsidó Társaságnak jelenleg is ügyvezető elnöke. 2005 novemberében az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökévé választotta, 2017-től pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

Csiszár Klára (Szatmárnémeti, 1981), pasztorálteológus, egyetemi tanár, központigazgató (Katolikus Egyetem, Linz Ausztria), egyetemi adjunktus (Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus Teológia Kar, Kolozsvár, Románia). A BBTE Vallás Kultúra Társadalom Katolikus Teológia Doktori Iskolájának igazgatója, a BBTE keretében működő Ökumené és vallásközi párbeszéd kutatóközpontjának igazgatója, a linzi egyházmegye pasztorális tanácsának tagja. Kutatási területek: missziófogalom, egzisztenciaanalízis alapú pasztorális teológia, egyházfejlesztés.

Béres Tamás (1965. Miskolc) evangélikus lelkész, egyetemi tanár. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1983-ban. Teológiai tanulmányait Budapesten és a marburgi Phillipps Egyetem teológiai fakultásán végezte. Kutatási területe Paul Tillich teológiája, a vallások közti találkozások világa és az ökoteológia. 1990-1998 között Arnóton, Debrecenben és Bényén volt lelkész. 1998-tól az Evangélikus Hittudományi Egyetemen dogmatikai, etikai és filozófiatörténeti tárgyakat tanít. 2008-tól az EHE Rendszeres Teológia Tanszék vezetője, 2018-tól rektorhelyettes.

Vladár Gábor (1952) – református lelkipásztor, egyetemi tanár, a Pápai Református Teológiai Akadémia Biblikus Intézetének tanára (Újszövetségi Szak).

A keresztény egyházak közötti kapcsolat félévezredes története során kialakultak azok a gondolati csomópontok, amelyek köré a felekezetek vitája és párbeszéde szerveződik. Ilyen tartalmi súlypontot jelent elsősorban az egyház természete, a szentségek száma és szerepe, az egyházi hivatal, a szentek alakja, a Szentírás és a teológiai hagyomány. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a jól ismert kérdések csak akkor érthetők igazán, ha a mögöttük húzódó általános szemléletmódokra is fény vetül. Az egyházak látásmódjának és szellemi alapállásának megvilágítására viszont már jóval ritkábban kerül sor, mint a bevett ökumenikus kérdések taglalására. Konferenciánk ezt a talán nehezebben megragadható, mégis minden kézzelfogható probléma és minden választóvonalat húzó nézeteltérés mögött felfedezhető összefüggésrendszert kívánja feltérképezni.

Ennek érdekében négy nagyobb kérdéskört állítunk középpontba. Isten és a világ viszonya a keresztény gondolkodás legalapvetőbb problémái közé tartozik, a nagy nyugati keresztény hagyományok azonban korántsem válaszolják meg egységesen. Van-e folytonosság Isten és a világ között? El lehet-e jutni a világtól Istenig? Mire képes az emberi értelem Isten megismerésével kapcsolatban? Megfér-e egymás mellett Isten és a világ? Ezek a kérdések máig elevenen foglalkoztatnak minden keresztény egyházat.

Szintén különbségek adódnak a keresztény gondolkodásformák között a történelem folyamatának értékelésében. Megvalósulhat-e a történelem folyamán Isten országa, vagy teljes formája csak a történelem végén várható? Mi a szerepe az egyháznak a történelemben? Irányítania kell-e, vagy csupán Isten országának jelszerű jelenlétét kell biztosítania? Találhat-e szövetségesekre a történelem szüntelenül átalakuló és nem ritkán emberpróbáló folyamatai közepette?

Ebből harmadsorban az a probléma adódik, hogy miként viszonyulhat a kereszténység a tőle független emberi struktúrákhoz.  Milyen kapcsolatot ápoljon az állammal és a szélesebb társadalommal, a „világgal”, azaz mindazzal, amivel nem tartja magát azonosnak? Mit remélhet a kultúra szférájától, és mit nyújthat az egyetemes emberi kultúrának? Hogyan képviselheti és hirdetheti üzenetét a már nem egyöntetűen nyugati keresztény társadalmakban? Mit jelent ebben a közegben a missziós parancs teljesítése?

Végül fontosnak tűnik, hogy szóba kerüljenek azok a jellegzetesen 21. századi nehézségek és vitatott kérdések, amelyek talán közös feladat elé állítják a keresztény közösségeket. Milyen problémákat vet fel a természettudományok fejlődése? Alárendelheti-e magának az élet minden területét a gazdaság szférája? Megőrizhető-e közös lakóhelyünkül szolgáló bolygónk? Milyen célok és veszélyek jelölhetők meg az emberiség közeljövőjével kapcsolatban?

Konferenciánk nem titkolt célja, hogy e felelősségteljes reflexiót kívánó kérdésköröket kibontva az egyházak arra is figyeljenek, vajon mit tanulhatnak egymástól, mind a többi felekezet hagyományát, mind mai cselekvésformáit és meggyőződéseit tekintve. Ha nemcsak a magunk igazát hangoztatjuk, hanem érdeklődéssel viszonyulunk egymáshoz, kiderülhet, hogy bár még nem telepedhetünk együtt a Bárány asztalához, az Ige asztalánál már közösen lehetünk tanítványai annak az igazságnak, amely fölött egyikünknek sincs hatalmunk.

Tovább a konferenciaközvetítésre!

Kapcsolat: kultur@osb.hu