2025 októberében különleges zarándoklatra indultak a bencés iskolák diákjai és tanárai: október 8. és 13. között járták végig Szent Benedek életének legfontosabb helyszíneit, Rómától Subiaco és Vicovaro érintésével egészen Montecassinóig. A lelki és közösségi út célja az volt, hogy a résztvevők mélyebben megismerjék Benedek atyánk szellemiségét, és közelebb kerüljenek egymáshoz. Az alábbiakban Csizmazia Kenéz, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárának személyes beszámolóját adjuk közre az útról, amely az élmények, gondolatok és a közösen átélt pillanatok gazdag összefoglalója.

Az a megtiszteltetés ért, hogy az idei bencés iskolák közös olaszországi zarándoklatán 44 nagykorú diákot vezethettem végig négy kísérőtársammal együtt Szent Benedek életének legfontosabb állomásain. A program három éve született meg Hardi Titusz OSB, a Pannonhalmi Főapátság iskolafenntartói főigazgatójának kezdeményezésére, a „Roma Together” esemény inspirációjára.

Zarándokutunk célja az volt, hogy közelebb kerüljünk rendalapítónk, Benedek atyánk életéhez és lelkiségéhez, elmélyítsük a bencés szellemiséget, és hidakat építsünk a bencés fenntartású iskolák diákjai között. Idén a Főapátság kiskunfélegyházi, budaörsi, két szegedi, balatonfüredi, budapesti és pannonhalmi középiskoláiból érkeztek résztvevők.

A gondosan felépített programban az ima és az elmélkedés mellett helyet kapott a közös, napvégi vezetett feladat, a reflexió és az esti ima is – mindezek együtt segítettek abban, hogy a zarándoklat valódi lelki és közösségi élménnyé váljon.

1. nap – Úton lenni

Hajnalban indultunk busszal, célunk Cesenatico volt. A diákok megkapták az összetartozást jelképező pólóikat, és ezzel párhuzamosan megkezdődött a lelki utazásunk is. Fülöp testvér beszélt a zarándoklás mikéntjéről és kereteiről, így a fizikai út mellett a belső, közös út is formálódni kezdett.

Este Emmánuel testvér csapatépítő játékai oldották a hangulatot, és hamar kiderült, hogy a fiatalok bátran nyitnak egymás felé. A napot esti imával zártuk, ahol a diákok lelkesen és nyitottan fogadták a csendes esti elmélyülés lehetőségét.

2. nap – A csend mélysége

Második napunkat a mélység és a csend felfedezésének szenteltük, Subiaco–Vicovaro–Róma útvonalon. Szent Benedek életének állomásain keresztül próbáltuk rekonstruálni, hogyan kereste a visszavonulást és a mélységet, valamint a csendet a római kiábrándulás után.

Az Istennel való kapcsolatában a Subiaco-ban töltött három éve jelentőségét emeltük ki: itt formálódott Benedek belső élete, ami később a Regula megírásában mások számára is megragadhatóvá vált. Vicovaro története arra világított rá, hogy nem mindig könnyű a rend szigorú szabályait a hétköznapokba átültetni, a környezetünk számára elfogadhatóvá tenni. A legenda szerint az ottani szerzetesek nem tudtak azonosulni a szabályokkal, és az ördög útját választva próbálták megmérgezni Benedeket – ám Isten csodája megmentette.

A napot Babinszky Mónika tanárnő vezette, aki Szegedről érkezett, és a kezdeményezés elejétől a tanári csapat egyik motorja.

3. nap – Erőforrásaink Rómában

A harmadik nap az erőforrásainkra összpontosított, miközben római bazilikákat látogattunk. Különösen szép élményben volt részünk a Santa Maria Maggiore bazilikában, ahol Ferenc pápa sírjának letisztult szerénysége és fénye beragyogta a templombelsőt. A hely mélyen megérintett és megszólított bennünket.

Sajnos ezen a napon Rómában sztrájk miatt a tömegközlekedés az eredetileg tervezett útvonalon blokkolódott. Emmánuel testvér kreativitásának köszönhetően azonban alternatív programot alakítottunk ki: egy fizikailag megerőltető, igazi zarándokos „trappolás” után a csapat egyik felével az Il Gesù templomot kerestük fel, bepillantást nyerve a jezsuita lelkiségbe. Emellett számos más fontos történelmi helyszínt is érintettünk, hogy a város gazdag öröksége mindenki számára élménnyé váljon.

A zarándokcsoport másik fele eközben a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát látogatta meg. Áthaladtak a jubileumi szent kapun, majd találkoztak Donato apát úrral, Pannonhalma régi barátjával, aki szívélyesen kalauzolt végig minket a bencés szerzetesközösséget is magába fogadó bazilikában.

4. nap – Montecassino: a hegy és a belső egyensúly

A negyedik napon Montecassinóra, a hegyre és a belső egyensúly keresésére fókuszáltunk: erőforrásaink, akadályaink, megkötözöttségeink, céljaink és vágyaink álltak a középpontban. Én készültem fel a programra, a helyszín pedig tökéletes hátteret nyújtott: ragyogó napsütésben a kettős kerengő monumentális lépcsőin dolgozták ki a diákok szimbolikusan, egy fában megjelenítve az életük említett elemeit.

A gyökerek az erőforrásainkat jelképezték, a törzset akadályozó, elfojtó indák a bűneinket, függőségeinket és kísértéseinket, míg a gyümölcsök az elért és elérendő céljainkat, vágyainkat szimbolizálták. A diákok komolyan vették a feladatot, aktívan részt vettek benne, és izgalmas eredményekre jutottak, amelyek segíthetik önismeretüket, és támogatást nyújthatnak számukra új utak felfedezésében és döntéseik meghozatalában.

A Szent Benedek által alapított ősi monostorban – ahol a szent sírjánál is imádkozhattunk – Luigi atya köszöntött bennünket, megerősítve ezzel is a Pannonhalma és Montecassino között fennálló több mint 800 éves imaszövetséget.

5. nap – „Benedictus” – áldássá válni

A záró nap mottója a „Benedictus”, azaz „áldássá lenni” volt. Visszatekintettünk az öt nap lelki, kulturális és fizikai útjára, az élményekre és tapasztalatokra. Ezen a napon a Colosseum, a Forum Romanum és a Pápai Szent Anzelm Egyetem nyújtották a helyszínt számunkra.

Zarándokcsapatunk hálaadó szentmiséjét Fehérváry Jákó OSB, a bencés egyetem új rektora vezette, amely különleges keretet adott a napnak. Török Hanna tanárnő játékos összefoglalóján keresztül néztünk rá az elmúlt napok eseményeire, zarándoklatunkra és arra, miként válhatunk „kovásszá” saját otthoni közösségünk számára – hogyan vihetjük tovább a zarándoklat szellemiségét a mindennapokba.