Ilyen még nem volt: Magyarország összes katolikus egyházmegyéjéből és minden református és evangélikus egyházkerületéből érkeztek fiatalok és egyszerre voltak jelen a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában. Több mint négyszázan vettek részt a Pannonhalmi Főapátságban az október 22-i, szombati Taizéi ifjúsági találkozón, Esztergomtól Bajáig, Debrecentől Szombathelyig, Nyíregyházától Nagykanizsáig, Mosonmagyaróvártól Szegedig. Ahogy Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntőjében fogalmazott Pannonhalma egy ősi hely, amelynek küldetése van a fiatalok felé.
Ez a küldetés pedig nem csak abból fakad, hogy iskolákat tart fenn a Főapátság, hanem abból is, hogy a monostor védőszentje – Szent Márton – ezen a vidéken született, itt töltötte fiatalságát. Pogány környezetben élt, mégis fiatalon jutott el a hitre – magyarázta Cirill atya. Majd egy sokakat megmosolyogtató anekdotával világított rá, hogy vajon hogyan is érezhette magát Szent Márton ifjúként abban a világban. Valószínűleg úgy, mint a kis teve, aki édesanyjától azt kérdezte, nem azért van-e púp a hátukon, hogy kibírják addig, amíg a sivatagban forrást találnak? Vajon nem azért van-e ilyen vastag patájuk, hogy a homokban ne süllyedjenek el és vastag bundájuk, hogy még a nyáron is előforduló mínuszokat átvészeljék. Miután a tevemama, mindegyik kérdésre helyeselt már csak egy felvetése maradt a tevecsikónak: akkor miért élünk mi a budapesti állatkertben?
„Úgy érzem néha így vagyunk mi is az adottságainkkal, hitünkkel, vágyainkkal, amit szeretnénk megvalósítani. Valahogy többre mutatnak, nem ideális körülöttünk sok minden, a szívünkben sem tökéletes minden. Amikor nem értenek meg bennünket, amikor saját adottságaink, vágyaink a kihívások és a környezetünk ellentétbe kerülnek egymással. Szent Márton abban példaképünk, hogy nem lép ki a számára rendelt élethelyzetekből, benne marad a neki rendelt küldetésben.” Amikor kell katona, máskor szerzetes, vagy épp püspök. Azt csinálja, ahová épp az Isten állítja és próbálja a legjobbat kihozni belőle. Minden helyzetben megtartja igazságérzetét és irgalmasságot.
Imádság ez az alkalom – hangsúlyozta a taizéi találkozón a főapát. A közös Krisztus Urunk élménye tölt el bennünket, a keresztség közös élménye köt össze bennünket, hogy szívünk mélyén Krisztushoz kapcsolódunk mindannyian, és egészen meg akarjuk élni, hogy Jézus a mi életünk, erőnk és békénk. Éppen ezért nincs mit félnünk.
A taizéi szerzetesközösséget a szülőhazájából, Svájcból a franciaországi Taizébe települő Roger testvér alapította. A második világháborúban segítséget nyújtott a nehéz helyzetbe lévőknek és menekülteket fogadott be, köztük a háborúban árván maradt gyerekeket. A közösséghez egyre többen csatlakoztak és 1949 húsvétján az első hét testvér örökfogadalmat tett. Ma már mintegy százan vannak, katolikusok és különböző protestáns felekezetűek. Az évek során egyre több fiatal érkezett az ökumenikus közösséghez, Taizébe, hogy a világ minden részéről részt vegyenek a találkozókon. Roger testvért 2005-ben, kilencvenévesen egy esti ima alatt meggyilkolták, azóta Alois testvér a közösség priorja, aki több szerzetestársával részt vett a pannonhalmi találkozón is.
Alois testvér a hétvégi ifjúsági találkozón hangsúlyozta, hogy régóta folytat párbeszédet egymással a taizéi és a pannonhalmi közösség. Kapcsolatuk az 1960-as évekre nyúlik vissza. A perjel felelevenítette, hogy II. János Pál pápa, amikor hozzájuk látogatott azt mondta, hogy aki Taizébe jön olyan, mint a vándor, aki egy forráshoz érkezik. Szerinte ez a gondolat Pannonhalmára is igaz. „Ma szeretnénk ennél a forrásnál inni. Isten az élő víz forrását szeretné nekünk adni.”
Csillogó szemű és tettre kész fiatalokkal találkozott az eseményen Dejcsics Konrád atya, kulturális igazgató. Olyanokkal, akik tenni akarnak az egyházért és az egyházban. „Nem a haszonélvezői akarnak lenni az egyház liturgikus és közösségi szolgálatainak, hanem tevékeny résztvevői. Van elképzelésük arról, hogyan tudja az egyház őket jobban bevonni.” A találkozó előtti nap zajlott a nemzetközi Ökumenikus Konferencia a Főapátságban, amelyen Konrád atya szavai szerint elméletben, a magas teológia szintjén keresték azt, ami képes összekötni bennünket. „Azt is akartuk azonban, hogy ezt a testvéri közösséget nagyon emberi találkozásban is megtapasztaljuk és szolgáljuk, és ezért is szerveztük meg másnap az ifjúsági találkozót.” A mai ifjúság élményekre, mély tapasztalatokra vágyik és arra, hogy felelősséget vállalhasson. A taizéi találkozó képes ezt együtt megvalósítani. „A találkozásokban, a taizéi énekekben, a különleges atmoszférájú imádságban, a csendben valóban élményszerűvé válik az, hogy mit jelent az egyház” – fogalmazott.
A résztvevők a közös imák mellett olyan témákról beszélgettek kisebb-nagyobb csoportokban, mint az imádság, a világi keresztények hangja és küldetése az egyházban, a béke és igazságosság kérdése, az ökumenikus összefogása és a teremtésvédelem.
A záró közös imán Cirill főapát a fiataloktól azt kérte, hogy vigyék magukkal a filippi levél gondolatait, azt a tüzet, ami a szívükben gyulladt. „Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből vagy hiú dicsőségvágyból. Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, mint Krisztusban volt.”