Tevékeny részvétel a közösségben – Ökumenikus konferenciát rendeztek Pannonhalmán a szinodalitásról

Október 21-én nagyszabású nemzetközi ökumenikus konferenciát rendeztek a Pannonhalmi Főapátságban. Az előadók között a monasztikus szerzetesség kiemelkedő személyiségei, a katolikus szinódusi folyamat vezetői – többek között Mario Grech bíboros, a püspöki szinódus főtitkára –, meghatározó jelentőségű teológusok és a testvéregyházak képviselői egyaránt szerepeltek. A konferenciáról az esemény médiapartnere, a Magyar Kurír számolt be.

Ahogyan a meghívóban is szerepelt, a Pannonhalmi Főapátságra Szent II. János Pál és Ferenc pápa az ökumenikus szellemiség ápolásának feladatát bízta, ennek jegyében szervezték meg a szinodalitással kapcsolatos tapasztalatcserét.

A meghívott előadók között volt Mario Grech bíboros; a Nigériából érkezett Musa Panti Filibus evangélikus érsek, a Lutheránus Világszövetség elnöke; Job Getcha pizidiai ortodox metropolita, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Egyházak Ökumenikus Tanácsához delegált állandó küldöttségének vezetője; Alois Löser, a taizéi közösség perjele; Sabino Chialà, a bosei monasztikus közösség perjele és Johannes Oeldemann, a Johann Adam Möhler Ökumenikus Intézet igazgatója.

A magyar testvéregyházakat Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke; Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyetemi tanára; Fazakas Sándor református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára; Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára; Csermely Péter evangélikus lelkész, akadémikus képviselte. Zamfir Korinna egyetemi tanár a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karáról érkezett.

Fotó: Hajdú D. András

A délelőtti szekció levezető elnöke Török Csaba katolikus lelkipásztor, az Esztergomi Hittudományi Főiskola és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára; a délutánié pedig Kodácsy Tamás református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem tudományos főmunkatársa volt. Az előadások után Görföl Tibor teológus, egyetemi tanár moderálta az angol nyelven zajló kerekasztal-beszélgetést.

Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát köszöntőjében a témaválasztás kapcsán elmondta, Ferenc pápa már 2015-ben az Egyház szinodális útjáról beszélt. Együtt kell haladnia az Egyháznak, minden Krisztus-hívőnek – hangsúlyozta már akkor, és kiemelte a megkülönböztetés karizmáját, mely a szerzetesi életnek is az alapja. A szinodalitás ökumenikus út, és a közös útkeresés célja: Isten akaratát megtalálni és felismerni. A főapát bejelentette, hogy az ökumené ügyének szolgálatára felkért egy tudományos nemzetközi tanácsadói kört, így megalakult a pannonhalmi ökumenikus munkacsoport.

Fotó: Hajdú D. András

Michael Wallace Banach memphisi címzetes érsek, apostoli nuncius köszöntőjében hangsúlyozta, a szinodalitás együtt járást jelent, egy utat, ahol együtt haladunk, de ennek konkrét cselekvésekben is meg kell megvalósulnia. Meg kell állnunk az elesettek láttán, fel kell emelnünk a megsérült emberiséget. Szavak által van jelen az Úr, de azok tettekre hívnak meg.

Köszöntőjében Fekete Károly hangsúlyozta, a reformátusoknál a zsinati szellem meghatározó a presbitériumok és közgyűlések által, de Krisztus az Egyház feje és vezetője, nem a többségi döntés. A Szentlélek által megmutatkozott igazság előtt meg kell hajolni, közösen kell teljesíteni Isten akaratát. Beszélt arról is a püspök, hogy a szakadások ellenére törekedni kell az egység megőrzésére a békesség jegyében, és működnie kell a gyülekezet által gyakorolt kontrollnak is.

Fotó: Hajdú D. András

Mario Grech bíboros előadását azzal kezdte, a szinodalitást a Szentlélek kezdeményezi és nem az emberek, lényege az egység és a testvériség. Túlmutat a Katolikus Egyház keretein, és magába foglalja az egész keresztény világot. Olyan közös tér, ahol egymás meghallgatásával valódi találkozás, vélemény- és gondolatcsere jön létre.

Rámutatott, meg kell találnunk a szinodális egyháznak azt a formáját, amelyben mindenki tanulhat valamit. Elsősorban a Szentlélek szavát kell hallgatni. El kell mélyíteni a kapcsolatainkat más keresztény egyházakkal, hiszen egy úton haladunk, amibe az egész emberiséget fel kell ölelni. A kereszténység hordozza annak a lehetőségét, hogy az emberi különbözőségek miatti ellenségeskedés megszűnjön. Figyelnünk kell, hogy a hívők sokaságának is engedjünk szerepet a döntéshozatalban, hiszen mindannyian részesültünk a kinyilatkoztatás szavaiban. Mindemellett az igazság számos eleme megtalálható az Egyház látható keretein kívül, a Szentlélek ott is működik. Az ökumené szellemében, az egyházak közötti párbeszéd keretében erősítsük az egyetértést, hiszen az egymástól eltérő hitvallások párbeszéde ajándékokat tartogat; a plurális kereszténység az Egyház gazdagságának kifejeződése lehet. A nyugati kultúra, mellyel összefonódott a kereszténység, megváltozott, ellene megy a biblikus hagyományoknak, amitől mi nem térhetünk el.

Musa Panti Filibus evangélikus érsek szerint a szinodalitás egy konstitutív egyházi út, hogy Isten szemével és szívével lássuk a valóságot, és kövessük Jézus Krisztust. Négy alapvetése van: az apostoli tanítás, a közösség, a kenyértörés és az ima. Filibus érsek történelmi távlatokat vázolt előadásában a szinodalitásról Luther írásaira támaszkodva, majd a szinodalitás, a kollegialitás és a konciliaritás fogalmait magyarázta.

Job Getcha pizidiai metropolita a primátus és a szinodalitás kapcsolatáról beszélt, kitérve a mai ortodox egyházban tapasztalható kihívásokra, nehézségekre. Az ortodox egyház mindig hangsúlyozta a konciliaritást és a szinodalitást, mely három szinten valósul meg: helyi, regionális és egyetemes szinten. A metropolita kifejtette, milyen problémákkal szembesülnek helyi és egyetemes szinten, és a szinodalitást ezekben miért nehéz megvalósítani.

Alois testvér, a taizéi közösség perjele megosztotta tapasztalatait a protestánsok, a katolikusok és ortodoxok egységéről, amit megélnek Taizében. Az eredetüket meg nem tagadva kölcsönösen ajándékozzák egymást. Kiemelte a keresztség, a közelség, a szolidaritás, a folytonos megtérés, valamint a közös ima és a vendégszeretet fontosságát.

Johannes Oeldemann, a paderborni Möhler-intézet igazgatója az ortodox tapasztalatokról beszélt, ahol a szinodalitás az Egyház minden szintjét hagyományosan átjárja. Hét olyan területet nevezett meg, amelyből tanulni lehet a mai Római Katolikus Egyházban folytatott szinodális úton, és őszinte dialógusra buzdított, mely az erősségek mellett a gyengeségekről is szól.

A résztvevők a délelőtti ülés után közösen elimádkozták a napközi imaórát a Szent Márton-bazilikában.

Fotó: Hajdú D. András

A délutáni szekció elején Sabino Chialà, a bosei monasztikus közösség perjele elmondta, az ökumenikus közösségben tapasztalják, hogy a misztikus egyháznak is a tagjai, nem csak a láthatónak. Az elmúlt évtizedekben a különböző felekezetek egyre inkább megismerik egymást, és értékelik, ami a saját teológiájukon túlmutató szent élet. Növelni kell a tudásunkat egymásról, mert ha ismerem a másikat, szeretni fogom. A gyűlölet a tudás hiányából ered. Ninivei Szent Izsák  életével példázta, lehet szent valaki akkor is, ha marginális, esetleg eretnek egyházhoz tartozik.

Zamfir Korinna egyetemi tanár, biblikus és orvos bemutatta a konciliaritás fogalmát az Egyházak Ökumenikus Tanácsa (EÖT) dokumentumaiban 1968-tól. Hangsúlyozta, az Egyház konciliáris közösség, a keresztségben gyökerezik.

Csermely Péter evangélikus lelkész, biokémikus, hálózatkutató, akadémikus előadásában a biológia területén használt hálózat fogalmat mutatta be, hiszen a hálózatosság az egész teremtett világban máshol is érvényesül, így az Egyház életében is. A szinodalitás növeli az együttműködés esélyét, hiszen az egy új helyzetre adott rendszerszintű válasz, mely mozgósítja az alkotó energiákat, és benne követjük, ami a teremtett világ sajátossága.

Fazakas Sándor református lelkész a koinónia fogalmát mutatta be a reformátori teológiában, beszélt a közösség teológiai értelméről és a nem teológiai alapú közösségeszmények problémájáról. A reformátori értelemben vett közösség közös részesedés Krisztusban. Kifejtette, hogy a koinónia milyen következményeket gyakorolt az Egyház szervezeti életére. Az Egyház folyamatos reformációja mindig aktuális.

A kerekasztal-beszélgetés során Görföl Tibor elsőként arra kérdezett rá, hogyan jellemeznék a különböző egyházakat képviselő beszélgetőpartnerek azt az új helyzetet, melyre a szinodalitás a válasz. Grech bíboros kiemelte, a Szentatya szerint a szinodalitás az Egyház építőeleme. Vagy szinodálissá válik az Egyház, vagy nincs jövője.

Fotó: Hajdú D. András

A pandémia megmutatta, senki nincs biztonságban egymagában, csak ha együtt haladunk. Fabiny Tamás arról beszélt, hogy az ökumenizmus hozzátartozik a szinodális egyházhoz. Úton vagyunk a látható egység felé. Job Getsa említette, hogy már az apostolok írnak arról, hogy a szinodalitás tetszik a Szentléleknek. Az első vatikáni zsinat egy szűk térben volt, a második a Szent Péter-bazilikában, a harmadik egy még nagyobb térben lesz.

Balog Zoltán kérdése az volt, ki tudja elindítani a zsinatot, és hol kezdhetjük el a zsinat munkáját. Szerinte a kiindulási pont a család. Magyarország sajátos helyzetben van a régióban: katolikus ország, a hagyományaink szerint többfelekezetűek vagyunk, és a családokban is megéljük a különböző egyházak hagyományait. A bosei perjel a monasztikus életből hozott példát, miszerint ha ugyanabban a kolostorban élünk, a szinodalitást azonnal el kell kezdenünk megélni. Így tanúságot tehetünk arról, hogy különböző emberek más elgondolásokkal képesek együtt élni.

A kerekasztal-beszélgetésen szóba került az is, milyen hiányosságokat, kudarcokat látnak a résztvevők közösségeik szinodális útján. Grech bíboros szerint a szinodalitás új vezetési modellt hoz elő, mely veszélyeztetheti a hatalmat, hiszen hatalmat ad Isten népének, a papoknak, a lelkipásztoroknak és a püspököknek is. De felhatalmazza a Szentlelket is, akinek így tudunk figyelni az üzeneteire, amelyet még bűnös emberek is közvetíthetnek.

Fabiny Tamás említette, van egy olyan kísértés, hogy a laikusok csak kellemetlenséget okoznak. 1984-től náluk minden döntéshozó testületben negyven százalékban férfiak, negyven százalékban nők és húsz százalékban fiatalok vannak jelen, de a tagegyházakban ezt gyakran nem tartják be. Balog Zoltán a kálvinista tradíciók alapján két veszélyt lát, az egyik az, amely a szinodalitást parlamentarizmusként értelmezi, a másik a kongregacionalizmus. Sabino Chialà úgy látja, a hatalom a legnagyobb probléma, ami szerinte a halálfélelemből, a végességünk tudatából ered. Jézus viszont máshogy ad hatalmat az apostoloknak: megígérte nekik, hogy velük lesz, ő, akinek minden hatalom adatott.

A kérdésre, hogy mit tanulhatnak egymástól a különböző egyházak, Fabiny Tamás elmondta, a protestáns egyházaknak sok tanulnivalója van a katolikus és az ortodox hagyományból. Job Getcha metropolita szerint a szinodalitás az ortodox egyházban modell értékű, és inspirálóan kell hogy hasson a Római Katolikus Egyházra. A most tapasztalt folyamat azonban visszahat az ortodox egyházra is, hogy még jobban meg tudja valósítani azt.

Fotó: Hajdú D. András

Grech bíboros szerint az az első, hogy el kell ismerni: nem tudok mindent, nem vagyok az igazság letéteményese, hanem a keresője vagyok. Amikor tökéletesnek tartottuk magunkat, az nem segített a Szentlélek felé sem. Meg kell nyitni a szívünket mások felé, akik a keresztségben osztoznak. Balog Zoltán hangsúlyozta, mindig új helyzetben vagyunk, új utakat keresünk, de közben visszatekintünk a múlt tanulságaira, hiszen a történelmünkben ott vannak a hit kincsei, amelyből erőt meríthetünk. Sabino Chialà szerint az egyházak sokfélesége emlékeztet arra, hogy a Mennyei Atyának más gyermekei is vannak, más is megkapta a Szentlélek adományát, és szükségünk van a többiekre, hogy a hivatásunkat betöltsük.

Az ökumenikus vesperáson a bazilikában Mario Grech bíboros hirdetett igét a Római levél szavait magyarázva. „Nincsen különbség” – hangsúlyozza Pál apostol (Róm 3,22), mi mégis különbözőségekben gondolkodunk. Az apostol arra hív meg minket, hogy abból induljunk ki, ami közös. Mindnyájan részesei vagyunk a bűnnek, rászolgálunk Isten haragjára. Meglepő a fordulat, hogy Isten mindenkin könyörül. Az ő logikája eltér a miénktől: büntetés helyett ingyenesen megkapjuk a szabadulást.

Észre kell vennünk Isten meglepetéseit, hagyjuk magunkat tanítani váratlan helyzetekben, az ökumenikus folyamatokban is. Jobban hatna a kereszténység üzenete, ha a keresztények nem lennének megosztottak. Át kell alakulnunk az evangelizáció útjára. Isten képes átformálni az Egyházát, ő a széthúzás helyett a kiengesztelődés és a béke útján vezet. Nézzünk egymásra ajándékként, nem pedig ellenségként! Így megoszthatjuk kincseinket egymással. Vegyük észre a szeretet misztériumát, mely az egész világ számára láthatóvá teszi Istent! – buzdított a püspöki szinódus főtitkára.

Forrás: Magyar Kurír