Milyen, amikor közel kilencvenen – gyerekek és kísérők – útnak indulnak, hogy együtt éljék meg a hit örömét, a közösség erejét és a teremtett világ szépségét? A Pannonhalmi Területi Apátság idei őszi hittanos kirándulásán mindez valóra vált. Viszló Andrea, a területi apátság ifjúságpasztorációs asszisztense beszámolójából kiderül, hogyan lett a soproni bencés templom és a Fertőrákosi Kőfejtő a találkozás, a hála és a felfedezés helye – ahol újra megtapasztalhattuk: Isten valóban jó házigazda.

Jó pár éve már minden ősszel és tavasszal a Pannonhalmi Területi Apátság kirándulást hirdet hittanosai számára. Az első alkalmak még Hortobágyi Arnold atya munkássága alatt szerveződtek. Célja az volt, hogy megismerjük egymást Jézus jelenlétében, megérezzük, hogy sokan vagyunk sokhelyről, sokfélék, és mindannyian Isten országához szeretnénk tartozni.

A gondolat, pár ember az ifjúságpasztorációs munkaterületről, néhány hitoktató és egyházban elköteleződött munkatárs, valamint egy nagy csapat gyerkőc. A program a gyerekekre szabva reggel szentmisével indul, melyben mindig van egy fontos gondolat, amit a szívükre szeretnénk helyezni. Aztán felfedezzük a helyet, kis kutatás, néhány meglepetés, feladvány vagy játék és mozgás. Közös étkezés után a délután általában egy különleges hely. Majd hazáig tartó éneklés után, otthoni élménybeszámoló.

2025. október 27-én a soproni bencés templom felé vettük utunkat közel 90 fővel. Filep Gyula fogadott bennünket, aki „jó gazdája” az intézménynek. A szentmisét Jurinka Szilveszter atya celebrálta. A gondolat, mely vezetett bennünket Szent Benedek regulájából így hangzott:

Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: „Idegen voltam, és befogadtatok engem” (Mt 25,5)

Szilveszter atya e gondolat mentén szólt a fiatalokhoz:

Jézus azt mondja: „Nézzétek az ég madarait… Nézzétek a mezők liliomait…”

Vagyis: álljatok meg egy kicsit, és nézzetek körül! – mondta. Majd hozzátette: a világ tele van szépséggel. És ezek a szépségek nem véletlenül vannak itt — mindegyik Isten ajándéka.

Gondoljatok bele: Isten alkotta a világot, és azt mondta róla: „Ez jó.” Aztán megteremtette az embert, minket, és azt mondta: „Ez nagyon jó.” A világ tehát nemcsak szép — hanem otthon is. Isten háza. És mi ebben a házban vendégek vagyunk. Isten vendégei – mondta.

És tudjátok, mit csinál egy jó vendég? – tette fel a kérdést. Majd így válaszolt: Megköszöni, amit kapott. Nem rohan végig a házon, hanem megáll, körülnéz, megcsodálja, amit a házigazda készített neki.

Mi is így lehetünk ebben a világban: megcsodálhatjuk a természetet, az erdőt, a madarakat, a hegyeket, a régi templomokat – például épp ezt a gyönyörű bencés templomot Sopronban!

Ez volt a prédikáció egyik kiemelt témája, hogy Isten a vendéglátó.

A liturgia után Nemes András mutatta be a város legősibb templomát számunkra. A gyerekek nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy miért nevezik kecsketemplomnak is a bencések templomát.

Ezt követően kis csoportokban indultunk el egy térkép alapján, hogy felfedezzük a város nevezetességeit. A kutatás során megtalált betűk segítettek, hogy még jobban megismerjük Szent Benedek életét.

A közös étkezés után a Fertőrákosi Kőfejtőbe indultunk, ahol a felszíni túra után megcsodálhattuk a mészkőhegység belsejét is. A legidősebbek kódfejtésbe kezdtek, a kisebbek megmászták a legmagasabb sziklákat. Testben-lélekben gazdagodva tértünk haza.