„Kérünk, Istenünk, hogy akárhová is hintik ezt a sóval vegyített vizet, távozzék onnan a gonosz, és Szentlelked jelenléte őrizzen meg minket mindenkor.” Ezekkel a szavakkal fordult Istenhez Bokros Márk atya 2025. január 6-án, Vízkeresztkor. Majd a szenteltvizet a jelenlévőkre hintette. Urunk megjelenésének ünnepén idén is megemlékeztünk a napkeleti bölcsek látogatásáról, Jézus megkeresztelkedéséről és a kánai menyegzőről, Jézus első csodájáról.
Ahogy arra Márk atya igehirdetésében rámutatott mind a három eseménynél az Isteni jelenlét válik egészen nyilvánvalóvá. A távolról érkező napkeleti bölcsek hódolatukkal fejezik ki, hogy a meglátogatott gyermek különleges személy. „Ebben a találkozásban válik nyilvánvalóvá Isten jelenléte.” A megkeresztelkedéskor Isten maga fejezi ki, hogy „Te vagy az én szeretett fiam. Kimondja magának Jézusnak, az Istennek. Kimondja a tökéletesnek, az igazán tisztának, de hallják ezt a bűnbánók, akik éppen azért mennek a Jordánhoz, hogy megtisztuljanak bűneiktől. Hallja ezt János, aki vezeti a népet, és hallják azok az emberek, akik János miatt mennek oda.” A kánai csodánál pedig azzal, hogy a víz borrá válik, az anyagi világ éli át Isten jelenlétének átalakító közelségét.
„Isten sokféle módon van jelen és mutatja meg istenségét ebben a világban. Nem lehet egyetlenegy formalizált dologra leszűkíteni. Sosem lehet tudni, hogy hol és milyen módon jelenik meg” – mondta a Pannonhalmi Főapátság perjele. Majd rámutatott, hogy ebben a sokféleségben két közös elem is van. Az egyik, hogy „az Isten jelenlétéhez kell az emberi aktivitás, az embernek is a jelenléte, hogy meg tudjon mutatkozni az Isten.” A napkeleti bölcseknek el kellett menniük Jeruzsálembe és Betlehembe, olvasniuk kellett a csillag üzenetét, a jeleket. A Jordánnál a bűnbánóknak oda kellett menniük a folyóhoz, és meg kellett hallaniuk János hangját. A kánai menyegzőn pedig a szolgáknak oda kellett hallgatniuk Máriára és Jézusra és szükséges volt, hogy megtöltsék a korsókat vízzel, hogy az borrá tudjon változni. „Isten jelenléte csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha az ember is jelen tud lenni, nyitott tud lenni erre az isteni jelenlétre, és meg tudja tenni azt a lépést, ami aztán az Epifániának – a megnyilvánulásnak – a mozzanatává válik.”
A másik közös elem, pedig a hiány. A történetekben szellemi, lelki és fizikai hiány tapasztalható. A bölcseket a szellemi vágyakozás mozgatja, hogy tudni szeretnének valamit, amit még nem tudnak. A Jordán felé haladó emberekben ott a lelki hiány, hogy megszabaduljanak bűneiktől és egészséget nyerjenek. A menyegzőn pedig a bor, a fizikai dolog hiánya tapasztalható. „Úgy tűnik, hogy az ember akkor tud nyitott lenni az Isten megnyilvánulására, ha megengedi, megtapasztalja a hiányt.” Majd hozzátette: „Lehet, hogy Istennek ez a megnyilvánulása a hiányainkat nem fogja örökre betölteni, hogy csak átmenetileg kapunk enyhülést vagy megbékéltséget, de a tapasztalat által valami alapvetően meg tud változni. Az Isten ereje, Isten jelenléte, Isten nyilvánvalóvá válása az életünkben valamit meg tud változtatni. Ehhez annyi kell, hogy jelen tudjunk lenni, felismerjük és elfogadjuk és felvállaljuk a hiányainkat.”
Ahogy arra Márk atya felhívta a figyelmet, a vízkereszt ünnepe alkalmat ad arra, hogy ebben fejlődjünk, és kapunk bátorítást, hogy ezt egyre jobban és tudatosabban tudjuk gyakorolni, hogy számunkra, személyes életünkben is megnyilvánuljon az Isten.
A liturgia után a közösség házszentelést tartott, ahol Márk atya a monostorra és a benne élőkre is Isten áldását kérte.
