Bensőséges, zártkörű ünnepségen áldotta meg Cirill főapát és Fekete Károly református püspök a most felújított Podkonický-orgonát. A majd háromszáz éves hangszer Szigeti Kilián bencés szerzetes 1968-ban létrehozott orgonatörténeti gyűjteményének egyik legértékesebb darabja. Az orgonaszakértő atyáról Fekete Károly lelkész is megemlékezett. Hat éven át ugyanis – egészen Kilián atya haláláig – leveleztek egymással. „Életem nagy ajándéka, hogy Debrecenből, a testvériskolából – szó szerint – levelező diákja lehettem orgonatörténetírásból, én pedig tanáromként figyeltem a szavaira” – fogalmazott.
Dejcsics Konrád kulturális igazgató elmondta, hogy a Podkonický-orgona hatvan évig Csipkerózsika álmát aludta, de mindvégig ott munkált a vágy, hogy újra régi fényében tündökölhessen. Szigeti Kilián OSB 1968-ban határozta el, hogy a Felvidékről összegyűjti a használaton kívüli, de jelentős kultúrtörténeti értékeket képviselő orgonákat – idézte fel Konrád atya a kezdeteket.
Az orgonatörténeti gyűjtemény – benne a barokk hangszerrel – Kilián atya 1981-es halálát követően előbb a Millenniumi Emlékmű kiállításán, majd a főapátság különböző raktáraiban kapott helyet. 2021-ben pedig az évtizedek óta dédelgetett álom valóra vált, és megújulhatott a gyűjtemény első darabja.
„Ez a mai alkalom is része annak a nagyobb egésznek, annak a több mint ezer éve tartó folyamatnak, amellyel a Főapátság alapítása óta spiritualitásából forrásozva szervezi és éli életét, fejleszti és működteti intézményeit, alakítja, formálja környezetét.” – hangsúlyozta Cirill főapát. Beszéde után Fekete Károly református püspök, Szigeti Kiliánnal kialakult tanítványi kapcsolatát idézte fel.
1975-ben, 15 évesen írta első levelét a bencés szerzetesnek, amit még számos követett. Orgonákról, hazai orgonaépítő mesterekről beszélgettek. „Hálás vagyok Istennek Szigeti Kilián atyáért, aki életre szóló impulzust adott a kutatásra, esélyt adott értelmes munkára, kibontakozásra, egy-egy téma feldolgozására. Pályára állította orgona iránti érdeklődésemet” – osztotta meg emlékeit a vendégekkel.
Mint mondta olyan mély kapcsolat és bizalom alakult ki közöttük a hatéves levelezés alatt, hogy Kilián atya még féltett orgonafotóinak negatívjait is elpostázta neki. Köztük arról a gyűjteményről készült képekkel, amelynek része volt a Podkonicky-orgona is. „Ennek a korszakos jelentőségű hangszernek a helyreállítása, a némaság és csonkaság állapotából való feltámasztása jeles magyar orgonatörténeti esemény. Istennek legyen hála és magasztalás azért a csodáért, hogy az újra szépen zengő hangszer ismét gyönyörködteti a Pannonhalmára látogató zeneszerető embereket” – fejtette ki.
Cirill főapát a következő szavakkal kérte Isten áldását a hangszerre. „Ebben az ünnepi órában arra kérünk, áld meg ezt az orgonát, hogy dicsőségedre szólaljon meg és szívünket Hozzád rendelje!”. Majd így folytatta: „ahogy a sok síp hangja eggyé válik, úgy forrjunk össze mi is Benned hívő emberek, egyházad tagjai, a kölcsönös szeretetben és a testvéri együttlétben.” Cirill főapát után a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is arra kérte az Urat, hogy szentelje meg az orgonát, hogy „az orgonaszó segítse az örvendezőket az örvendezésben, a szomorúakat a vigasztalódásban, a szenvedőket terheik elhordozásában, és az éneklőket a Te neved magasztalásában.”
