Az Istennek felajánlott élet útján

„Ígérem, hogy Szent Benedek atyánk Regulájának szellemében az evangélium vezetésével járom az üdvösség útját, és Krisztusnak semmit elébe nem teszek” – ezekkel a szavakkal köteleződött el hét oblátus, egész életükre 2022. július 11-én, Szent Benedek ünnepén, a Szent Márton-bazilikában. A bencés rend alapító atyjának nyári ünnepén a délelőtti konventmise hagyományosan az oblátusok – azaz a Regula szerint élő, egy monostorhoz tartozó világiak – oblációjának, míg a reggeli laudes a beöltözésüknek az ideje.

Július 11-én, Szent Benedek nyári ünnepén a bencés rend világszerte arról emlékezik meg, hogy a rendalapító csontereklyéit Monte Cassinoból előbb Fleury francia monostorba, később a Saint Benoit sur Marne apátságba helyezték át. A Pannonhalmi Főapátság minden évben az ünnephez kapcsolódóan tartja az oblátusok lelkigyakorlatát.

Ahogy Jusztina testvér megfogalmazta, a lelkigyakorlaton Maurus atya elmélkedései még jobban rámutattak arra, hogy az oblátusoknak – ahogy a keresztség révén minden hívőnek – az a hivatásuk, hogy eljussanak az életszentségre. Ebben pedig a Regula útmutatásai is segítik őket. Hálás, amiért ezeken az alkalmakon bekapcsolódhatnak a monostor liturgiájába, és közösen végezhetik a szerzetesközösséggel a zsolozsmát.


Jusztina testvér férjével együtt csatlakozott a bencés közösséghez. Házastársa pannonhalmi bencés diákként végzett, és már akkor megérintették a Regulában írt benedeki iránymutatások. 2017-ben keresték fel a közösséget, hogy szeretnének közelebb kerülni a rendhez. Egy évre rá jelöltek lettek, majd újabb két év múlva kezdték volna meg próbaidejüket. Beöltözésüket, azonban a koronavírus-járvány miatt el kellett halasztani, és azt csak tavaly tarthatták meg. Most pedig Szent Benedek ünnepén – öt társukkal együtt – oblációt tettek, azaz örökre elköteleződtek Isten mellett. „Hálás vagyok az Úristennek és a közösségnek, hogy elfogadnak bennünket, és van egy olyan biztos út előttünk, amelyen a Regula és a közös imádságunk, a zsolozsma vezet.”  Az obláció előtti laudes is ünnepi pillanata volt a közösségnek. Rita testvér beöltözött, azaz megkezdte kétéves próbaidőszakát és Cirill főapáttól megkapta a Regulát és a Szent Benedek érmet, amelyet az oblátusok viselnek.

A Pannonhalmi Főapátságon kívül a tihanyi apátsághoz és a bakonybéli monostorhoz, valamint a Szent Benedek Leányai Társasághoz tartoznak oblátusok. Mintegy kilencven testvérrel azonban a főapátságé a legnagyobb közösség – meséli Borián Elréd atya, oblátusrektor. A közösségek a rendszerváltozás előtt nem sokkal indulhattak újra, miután a második világháborút követően működésüket betiltották. „Az oblátusok a világ világosságaként, a föld sójaként, kovászként vannak jelen. Példát mutatnak a hit megőrzésében, egymás támogatásában és az evangélium felé terelhetik az arra érzékenyeket.” Az oblátusközösség leginkább azoknak az útja, akik az elcsendesedést keresik és a szemlélődésre van hivatásuk – teszi hozzá Jusztina testvér. „Akik ezt a karizmát kapták, itt találnak otthonra, ahol valódi imádságos közösségben élhetnek.”