A Pannonhalmi Bencés Gimnázium idén is igyekszik a monostor védőszentje, Szent Márton nyomdokaiba lépni. Ahogy Márton ifjú katonaként megosztotta köpenyét a koldussal, úgy osztjuk meg mi sajátunkat a rászorulókkal. „Annak adunk, akit észreveszünk az út porában” – mondta Juhász-Laczik Albin OSB igazgató a Szent Márton-hét megnyitóján. Az élet pedig idén is megmutatja, ki van igazán szorult helyzetben. Ezúttal a háború sújtotta ukrajnai testvériskolánk, a karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum javára gyűjtünk.
A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban több évtizedes hagyománya van, hogy Szent Márton ünnepéhez kapcsolódva az iskola diákjai, tanárai és a szülők egy-egy nemes ügy mellé állnak. Mások mellett gyűjtöttünk már nehéz sorsú családoknak, a gyermekszegénység felszámolásáért küzdő alapítványnak, a Covid-árváknak, Magyarországon élő menekült gyerekeknek és mozgáskorlátozottaknak is. Idén pedig az Ukrajnában dúló háború miatt is nehéz helyzetben lévő kárpátaljai testvériskolánk megsegítése a cél.
A héten a fiúk – miközben előadásokon, beszélgetéseken ismerkedhetnek meg a karácsfalvaiak sorsával, nehézségeikkel és a háború miatti félelmeikkel – osztályprogramokat, árverést tartanak. Az ezeken összegyűlt adományokat a líceumnak ajánlják fel tankönyvek kiadására. Az utóbbi időben ugyanis erre egyáltalán nincs pénze az iskolának, így a diákok az internetről tanulnak.
A Szent Márton-hét megnyitóján Albin atya a szent életéből idézte fel azt a részletet, amikor a katonai szolgálat alóli felmentését kérte a császártól. Azt mondta ő már Krisztus katonája, ezért nem szabad harcolnia. Julianus azonban haragra lobbant és azt állította nem a hite, hanem gyávasága miatt nem akar csatába menni. Az ifjú katona pedig erre azt felelte, hogy fegyvertelenül áll akkor a sereg elé és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül. A császár, hogy Márton betartsa ígéretét, fogságba vetette, ám végül a harc elmaradt, mert az ellenség békét kért. Így a Gondviselő megóvta a szentet.
A történet Albin atya szerint több fontos dologra is rámutat, amelyekből kettőt ki is emelt. „Nekünk keresztényeknek a legerősebb fegyverünk a fegyvertelenségünk. Ha mi magunkat meg tudjuk mutatni, hogy mi hívő emberek vagyunk, az maga a szeretet. Ennek a szeretetnek lehet akkora ereje, hogy a másikat lefegyverzi. Mindent győzhet a szeretet.”
A másik fontos mozzanat pedig az, amikor Márton ott sínylődik a börtönben, ám az ellenség egyszer csak feladja magát, de igazából nem tudni, ki viszi ezt végbe. „A történelem mozgatórugói mögött nem tudjuk, hogy ki van. Mi hívők sejtük, hogy Isten, aki mindent mozgat. Márton pedig tudta.”
Szent Márton életének ez a részlete azt üzeni a mai ember számára, hogy bármilyen háború is dúl, a keresztényeknek az a feladata, hogy önmagukat és ne fegyvereiket mutassák meg. „Azt a szerethető, sebezhető, Istenben hívő önmagunkat, ami lefegyverzi a másikat. Amitől a másik változni tud. A mi életünknek is az a hit a lényege, hogy minden mögött Isten van. Nem más, nem valami földi erő, hanem Isten maga.”