Igehirdetés Ferenc pápa nyomán  

Minden bizonnyal sokunknak jelentett gazdagító élményt Ferenc pápa háromnapos magyarországi látogatása. Volt, akit a Szentatya egy reményt adó mondata, gesztusa, másokat pedig egy szeretetteljes pillantása ragadott meg. Volt üzenet, amit már ittléte alatt átéreztünk, de akadt olyan is, amelynek még érnie kell bennünk. A pannonhalmi bencés szerzetesközösség fontosnak érezte, hogy a Szentatya gondolatait minél közelebb hozza a hívekhez, és azok az igehirdetésekben is megjelenjenek.

Az elismerés és bátorítás mellett, elmélyülésre, kérdezésre és párbeszédre is hívnak Ferenc pápa pannonhalmi szerzetesközösségről mondott szavai, amelyben az ország nagy lelki emlékműveként, az imádság helyeként és a testvériség hídjaként említette a monostort – véli Bokros Márk atya. „Ez nem csak nekünk, bencéseknek szól, hanem mindannyiunknak, akik kapcsolódunk ehhez a helyhez. Közös feladatunk keresni: Mit is jelent emlékműnek lenni, és mire kell különösen figyelnünk ahhoz, hogy soha ne váljunk puszta műemlékké. Miként maradhatunk az imádság helye és hogyan tudunk minél több embert átkísérni a testvériség általunk is folyamatosan építendő hídján” – hívta fel rá a figyelmet homíliájában.

Márk atya a pápa apostoli útjának első napján, a Szent István-bazilikában hallhatta a Szentatyát, amikor Ferenc pápa püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal találkozott. Beszédében pedig arra bíztatta őket, hogy tekintsenek úgy Krisztusra, mint jövőre és a „katasztrofális kishitűséggel és a világias alkalmazkodó szellemmel” szemben legyenek nyitottak a prófétai befogadással. „Életünk, bármennyire is törékeny, szilárdan az Ő kezében van. Ha erről megfeledkezünk, akkor mi, lelkipásztorok és laikusok emberi eszközöket és megoldásmódokat fogunk keresni, hogy megvédjük magunkat a világtól, bezárkózva kényelmes és békés vallási oázisainkba; vagy éppen ellenkezőleg, alkalmazkodunk a világiasság váltakozó széljárásaihoz, akkor pedig kereszténységünk elveszíti erejét és megszűnünk a föld sója lenni. Visszatérni Krisztushoz, mint a jövőhöz, hogy ne essünk bele az evilágiság váltakozó szeleinek csapdájába, ami a legrosszabb, ami az Egyházzal történhet: egy világias Egyház” – mondta a Szentatya.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjainak és a híveknek tartott szentmisén Márk atya rámutatott, hogy Ferenc pápa mindenkit arra hív, hogy keresse meg az ajtót, amelyben felismeri a távlatot és az egyre gyümölcsözőbb, bőséges életet kínáló Krisztust. Ez az ajtó azonban mindenkinek máshol van és máshová is nyílik, de bátorítást kaptunk az útra kelésre. „Lehet, hogy még tele vagyunk kérdéssel és bizonytalansággal, lehet, hogy még óvatosak vagyunk, nem merünk jobban kilépni a világba, közel engedni a nagyon mást, az idegent, mert félünk, hogy feloldódunk az alkalmazkodásban és a világiasságban. De ezért vagyunk nyáj, ezért vagyunk közösség, akiket nem egy védelmező akol tart egyben, hanem az egy pásztornak a hangja. Ha tudunk egymásra figyelni, tudunk érzékenyek lenni arra, ami egyenként születik bennünk, akkor nem tévedhetünk el. Akkor rátalálunk a Krisztusban gazdagodó életre” – fogalmazott a szerzetes.

Márk atya homíliája teljes egészében visszanézhető a Főapátság YouTube csatornáján:

Ferenc pápa reményt és derűt sugárzó személyisége

Halmos Ábel bakonybéli bencés szerzetesnek szintén megadatott a lehetőség, hogy ott legyen a pénteki találkozón a Szent István-bazilikában, majd vasárnap a hívekkel együtt vett részt a Kossuth  téri szentmisén. Az atyát Ferenc pápa reményt és derűt sugárzó személyisége ragadta meg, és a Szentatya üzeneteit szívében hordozva tért haza a Szent Mauríciusz Monostorba, hogy aztán a bakonybéli hívő közösséggel is megossza azokat.

Márk atyához hasonlóan ő is felidézte szentmiséjében Ferenc pápa Szent István-bazilikában tartott beszédét. Az ott elhangzott gondolatokból Ábel atya a Szentatya Feltámadottba vetett hitre való buzdítását emelte ki. Továbbá Ferenc pápa biztatását, hogy a nehéz időkben se ijedjünk meg, mert Krisztus megtart bennünket. A Kossuth téren tartott pápai szentmisével pedig Tamás és Jézus párbeszédét állította párhuzamba János evangéliumából. A Megváltó tanítványainak arról beszél, hogy elmegy az Atyához és helyet készít az embereknek, majd azt mondja nekik: „Ismeritek az utat oda, ahova én megyek.” Tamás erre azt kérdi, hogyan ismerhetnék, amikor nem tudják hová megy Jézus. „Tamás kérdése a János evangéliumban gyakran felbukkanó félreértés motívum. Tamás fizikai útról érdeklődik, Jézus pedig arról a spirituális útról beszél, amely Istenhez visz minket. A félreértés alkalmat ad arra, hogy megértsük, Jézus személye az út, csak általa, vele bensőséges kapcsolatban juthatunk el az Atyához” – mondta Ábel atya. Ez pedig rímel Ferenc pápának a kapu szimbólummal kapcsolatban kifejtett gondolataira.

Jézus így szólt ugyanis: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál” (Jn 10,9) Az evangéliumi részletről szólva a Szentatya kifejtette, hogy Jézus a kapu, amin keresztül az Atya közösségébe beléphetünk. Ugyanakkor a nyitott kapu arra is szolgál, hogy elhagyhassunk azt a helyet, ahol vagyunk. „Miután visszavezetett minket Isten karjai közé és az Egyház közösségébe, Jézus az a kapu, amely a világba irányít minket: arra buzdít, hogy menjünk ki és találkozzunk testvéreinkkel. És jegyezzük meg jól: mindannyian – senkit sem kizárva ebből a mindannyianból – erre kaptunk meghívást, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára” – idézte Ferenc pápát a szerzetes.

Ábel atya a katolikus egyházfő kérését – „Kérlek benneteket: nyissuk ki a kapukat!” –  is elismételte a híveknek. Prédikációját szintén Ferenc pápa gondolataival zárta, aki arra hívott mindenkit, hogy szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi tettekkel próbáljon meg olyan lenni, mint Jézus. „Nyitott kapuk, olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be. Olyan kapuk, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét.”

 

Halmos Ábel OSB teljes szentbeszéde

Fotó: Horváth Tamás