„A pápa minden megnyilvánulása a hit elmélyítéséről szól és arról a példaadásról, hogy a személyes életedben, küldetésedben te hogyan tedd ezt meg” – véli Cirill főapát. Élményeit a Szentatya magyarországi látogatásáról személyes hangvételű írásban osztja meg.

Nagyon vártam a pápalátogatást onnantól kezdve, hogy ő az Eucharisztikus Kongresszus után a szlovákiai lelkipásztori útról hazafelé jövet a repülőtéren azt mondta, hogy el fog jönni egy lelkipásztori látogatásra Magyarországra. Innentől kezdve lázban égtem és vártam, mert úgy éreztem, hogy az Eucharisztikus Kongresszus találkozói átformálták a pápával kapcsolatos képet. Nagyon sok emberben sok tekintetben negatív felhangok voltak a pápával szemben, de a tavalyi látogatása volt az áttörés. Biztos voltam benne, hogy egy több napos lelkipásztori út több helyszínén, a társadalom sok rétegével találkozva újabb áttörést hozhat. Ez volt a várakozásom és a várakozásom beteljesedett. Felidézek néhány mozzanatot, ami számomra nagyon fontos élmény. A pápa nem úgy viszonyul hozzánk, hogy odamegy valahová, kinyilatkoztat, megfordul és elmegy. Minden találkozó úgy zajlott, hogy előtte emberek léptek elé, akár az ifjúsági találkozón, akár a bazilikában, amikor az egyházi munkatársakkal találkozott. Odamentek elé és egy picit beszámoltak a pápának az élethelyzetekről, amiben élnek, kérdéseket, dilemmákat fogalmaztak meg a pápának és a pápa ezekre válaszolt! Ez egy igazi párbeszéd volt, ami azt üzeni, hogy az egyház nem úgy lép föl, mint az igazság egyedüli birtokosa és csak egyszerűen kinyilatkoztat, amit el kell fogadni, hanem egy dialógusban együtt keressük a válaszokat, a megoldást. Ez nagyon megható volt számomra, ilyet még nem csinált pápa. Számtalan helyen érzékelhető volt az a fajta jelenlét, hogy figyel arra, ki van ott és megajándékozza egy nagyon neki szóló reakcióval. Megrendítő volt, amikor egy öreg beteg ember, akit tolószékben visznek és alig tud menni, a Szent István bazilikában meglát egy tolószékes papot, akinek levágták a lábát. A pápa megállítja a menetet és odatolatja magát, vált vele pár szót és kezet csókol neki. A fiataloknál, a sportarénában ugyanez a jelenet: körbeviszik, hogy minél több ember lássa és ő észreveszi a mozgáskorlátozott fiatalokat, megállította az autóját, kilépett a kocsiból, látszott, hogy eltorzult az arca a fájdalomtól, ahogy lépkedni kezdett, de minden egyes emberhez odament, mindenkivel kezet fogott és megveregette a vállát. Ezek a gesztusok teszik hitelessé azt, amit mond.

A pápa nem mondott most olyan új üzenetet, amire azt mondhatjuk, hogy egy új irány. Neki van egy következetes világlátása, egyházképe és tanítása. Tavaly elindította a szinodális folyamatot, amelynek lényege szintén az, hogy meg kell hallgatni az embereket, be kell vonni őket, és ez a látogatás is erre helyezte a hangsúlyt.  Nem azt mondja, hogy én majd megmondom az egész világnak, merrefelé megy az egyház és mit kell csinálni. A katolikus egyház Alaszkától Fokföldig az egész világra kiterjedő szervezet nagyon sok kulturális és regionális különbséggel. Nincs az a központi intézmény, amelyik mindenhol érvényesen meg tudná mondani, hogy mik a ti kérdéseitek és mi arra az evangélium fényében a válasz! A pápa épp arra mutat rá, hogy lehetnek különbségek, de az alapokon nektek van meg a felhatalmazásotok arra, hogy fogalmazzátok meg a kérdéseiteket és az arra adott válaszaitokat. A második vatikáni zsinat történelmi fordulópont az egyház életében, amelynek alapja, hogy az üzeneteket a mai világban kell megfogalmazni, a mai ember kérdéseire kell válaszolni az evangélium fényében. A ma embere számára az evangélium éltető üzenetét, a frissességét, a hit fölszabadító erejét kellene továbbadni és megfogalmazni. Így nem szakadunk el a hagyományoktól, de nem is válik az egyház kövületté. Mint minden folyamat, ez is picit megtorpant napjainkra, és ennek kívánt új lendületet adni Ferenc pápa, ennek része mostani látogatása is. Nagyszerű, hogy a pápa elköteleződött emellett, mert azt hangsúlyozza, hogy az egyháznak elkötelezettsége van az emberek felé, az emberek között szeretne létezni. A mi törekvésünk, hogy az egyház legyen missziós, tárja fel azokat a területeket, ahol szolgálni tud, feleljen a nagy társadalmi problémák kihívásaira, mint például a klímaváltozás, a migráció, mégpedig együttműködve minden jó szándékú emberrel, legyen az hívő, más vallású, közömbös, netán hitetlen, azaz, a szó tág értelmében legyen ökumenikus. Minden jóakaratú emberrel összefogva. Nem véletlenül megy el iszlám országokba is és ért szót velük a jó ügy érdekében. És persze az egyház legyen misztikus is, de annak is a jó értelmében, azaz élje át a hit tapasztalatát. A hit az tapasztalat és élmény legyen, ne csak egy tanítás, ami a fejedben van, hanem ott legyen a szívedben is. A pápa minden megnyilvánulása a hit elmélyítéséről szól és arról a példaadásról, hogy a személyes életedben, küldetésedben te hogyan tedd ezt meg. Ferenc ezért találkozik a betegekkel, a vakokkal, a hajléktalanokkal, a menekültekkel.

Ferenc pápa nem kínál nekünk könnyű megoldásokat és olcsó recepteket, hanem azt mondja, hogy kutassátok ti a válaszokat. Ha könnyen megvalósítható recepteket adna, azt nyilván sokan szívesen fogadnák két okból is. Egyrészt nem nekik kellene gondolkodniuk, másrészt, akkor azt már könnyen lehetne kritizálni is, hogy miért nem jó. De ha azt mondja nekünk, hogy itt van a probléma, kezdj el rajta gondolkodni, akkor már csak magadat kritizálhatod, ha töprengsz rajta, de semmire se jutsz.

Az egyház egyik legnagyobb ünnepe a Pünkösd. Ferenc látogatása annyira Pünkösd üzenetéről szólt, hogy igazából ekkor kellett volna jönnie. Vagy méginkább a mennybemenetel és pünkösd között. Mi történik mennybemenetelkor? Jézus elbúcsúzik a tanítványaitól és az utolsó mondata az, hogy tegyetek tanítványokká minden népet megkeresztelve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Én nem hagylak egyedül titeket elküldöm a vigasztalót, aki a szátokba adja azokat a szavakat, amiket mondanotok kell. A Pünkösd arról szól, hogy a hívő ember be tudja fogadni a szentlelket és az imádságban, csöndben töprengésben, beszélgetésben a társaival föltárulnak azok a válaszok, megoldások, amelyek a Szentlélek inspirációi. És amit a pápa mond, hogy kezdjetek el gondolkodni, nem megy a Szentlélek nélkül. A Pünkösdnek ez a lényege, hogy Isten lelkének rendelkezésre álljunk és meg tudjon indítani bennünket.

Cirill főapát

ferenc pápa 2023