Az elsőre talán értelmezésre szoruló cím egy háromnapos, elcsendesedésre alkalmas lehetőségre utal a nyár közepén. Két egykori pannonhalmi osztálytárs, Kisnémet Fülöp szerzetes és Meszes Márton építész 2021-ben egy izgalmas „vállalkozásba” kezdtek. Olyan lelkigyakorlatot szerveztek Liturgikus térgyakorlatok címmel, amely során a résztvevőkkel együtt kerestek eszközöket arra, hogyan lehet az imádságok tereit alakítani és újraértelmezni. De hát miért és hogyan is kellene átalakítani egy teret, ami már készen van és körbevesz minket? Megfontolásra érdemes kérdések, de a megoldáshoz természetesen nem vésőre és kalapácsra kell gondolni, hanem más, ezeknél jóval finomabb módszerekre.
Jelentkezés a Liturgikus térgyakorlatokra
„Ha turistaként elmegyünk egy templomba, akkor általában tüzetesen megnézzük a szobrokat, freskókat, érdeklődve hallgatjuk az idegenvezetést. Mondhatni turisztikai látványosságként sokkal jobban megismerjük és magunkénak érezzük Isten házát, mint amikor a liturgián vagyunk. A szentmisén, amely a keresztény élet csúcsa és forrása olyan, mintha közömbös lenne számunkra a tér, pedig nagyon is hatással van ránk” – vezet be a tér-újraértelmezés gyakorlatába Fülöp testvér.
Egy szerzetes számára szinte természetes, hogy a pannonhalmi Szent Márton-bazilika évszázados falai közé nem lehet megrendültség nélkül belépni. Abba a térbe, ahol őt megelőzően már bencések ezrei függesztették tekintetüket a keleti fal felé, a szentély irányába. Ha az időnek és térnek ebbe az évezredes dimenziójába egy kicsit mélyebben belegondolunk, olyan elementáris erővel hat ránk, hogy egy pillanatra – vagy akár hosszú percekre – elakad a szavunk. Ha pedig tudatosan figyelünk, azt is megélhetjük, hogy maga Isten szól hozzánk a környezetünkön keresztül. Mindannyiunkhoz! Legyünk akár vallásosak, vagy sem, turisták vagy itt élő szerzetesek, otthonra találhatunk ebben a térben.
Nem véletlen, hogy a pannonhalmi szerzetesközösség számára a Szent Márton-bazilika az otthonuk legfontosabb része, állandó közösségi helyisége, az imádságuk és Istenkeresésük tere. Fülöp és Márton ezt az otthonosságot szeretné megmutatni és közel hozni azokhoz, akik 2024. július 18-21. között részt vesznek a Liturgikus térgyakorlatok 1. címet viselő lelkigyakorlaton a Pannonhalmi Főapátságban. Mindezt az otthon-levés érzést ők ketten diákként már átélték a Pannonhalmán töltött évek alatt. Sokszor imádkoztak a diákkápolnában vagy a Szent Jakab zarándokház erdei kápolnájában, amelyek szívüknek kedves helyek, épp ahogy a bazilika is. A szerzetestemplom középkori újjáépítésének és felszentelésének 800. évét ünnepli idén a szerzetesközösség, és éppen ezért a mostani lelkigyakorlaton a bazilikában való tudatos jelenlétnek és észlelésnek kiemelt hangsúlya lesz. Mert ahogy Fülöp és Márton vallják: „A liturgikus tér nyomot hagy a hiten, és fordítva, a térforma sok mindent elárul a hitről.”
A lelkigyakorlatozókkal közösen vezetett imák és gyakorlatok segítségével, élményközpontúan, az apátság szakrális tereit felfedezve keresnek eszközöket az imádság hétköznapi tereinek újraértelmezésére és alakítására. A Liturgikus térgyakorlatok 1. három napján ezért olyan helyekre is bepillantást engednek, ahová turistaként nem lenne a résztvevőknek lehetősége belépni. Pannonhalma szakrális tereit bejárva és megtapasztalva a résztvevők így inspirációt és konkrét ötleteket is gyűjthetnek ahhoz, hogyan tudják mindennapi tereiket Isten megszentelő jelenlétében egyre tudatosabban „belakni.” A lelkigyakorlat címében pedig nem véletlen az egyes szám. Az elmúlt három év visszajelzései alapján ugyanis idén a Liturgikus térgyakorlatok 2. – vagy ha úgy tetszik haladó – kurzust is meghirdette a Főapátság. Ez mindazoknak szól, akik már részt vettek a korábbi alkalmakon, de szeretnék tovább mélyíteni Istenkapcsolatukat, és még nagyobb figyelmet szentelnének az őket körülvevő szent tereknek.
