Mária mennybevételét ünnepeltük 2025. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony-napján. A hagyományokhoz hűen Hortobágyi T. Cirill főapát a szentmisén megáldotta az oltár elé helyezett gyógynövényeket. Ambrus atya igehirdetésében pedig Mária belső utazásáról, az Isten teljességbe vezető útról elmélkedett.
Zsúfolásig megtelt a Boldogasszony-kápolna 2025. augusztus 15-én. A pannonhalmi szerzetesközösséggel ünnepeltek a bencés fenntartású iskolák vezető munkatársai, a szalézi testvérek és a velük érkezett zarándokok is.
„Ma itt ünnepelünk a Szűz Mária tiszteletére felszentelt kápolnában. Idén kerek évfordulót is ünneplünk, hiszen pár nap híján 300 éve, 1725. augusztus 20-án szentelte fel ezt a kápolnát gróf Nádasdy László csanádi püspök, győri prépost” – mondta Cirill főapát. Majd hozzátette: „A remény zarándokaiként tekintünk Szűz Máriára, aki beláthatatlanul hosszú zarándokútra indult Istennek mondott igenjével. Hálával tekintünk monostorunk több, mint ezer évére és e kápolna háromszáz évére, továbbá reménnyel haladunk az ismeretlen jövő felé, azzal a hittel, hogy nagy dolgokat művel velünk és közöttünk a Hatalmas.”

A szentmisén Lukács evangéliumából hangzott el a részlet, amelyben Mária útra kelt és Júda egyik városában bement Zakariás házába, ahol köszöntötte Erzsébetet. „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel, és hangos szóval így kiáltott: – Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat. Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” (LK 1,41-45)
Ahogy azt Ambrus atya igehirdetésében kifejtette Mária mennybevételét nem az életének végéről szóló, hanem egy kezdő történettel ünnepelhetjük. „Mindannyian egészen halálunkig a kezdetek történetét éljük, és aztán majd Isten emel fel bennünket az Ő teljességébe, hitünk és reményünk szerint.”

Mint mondta, Mária utazásában nem a külső, fizikai út megtétele a fontos, hanem az a belső utazás, amely Isten teljessége felé vezetett. „Mária megérti és el akarja mondani nekünk, hogy mindannyiunké ez az út, hogy veszélyben igazából csak az van, aki nem jár ezen az úton, aki a maga erőfeszítéseivel akar valamilyen, talán nem is létező csúcsokra felkapaszkodni.”
Ambrus atya homíliájában kifejtette, hogy az egyház ezen a napon újból és újból hangsúlyozza, hogy Máriának az útja, amely a teljes megdicsőülésében folytatódott, kizárólagosan Isten segítő kegyelmének eredménye. „Mária mennybevételének ünnepén mindannyian azért imádkozunk, hogy a bennünket támogató, felemelő szeretet és Mária közbenjáró segítsége által, ez az útinapló a mi történetünk is legyen.”

A szentmise végén Cirill főapát megáldotta az oltár elé helyezett gyógynövényeket. „Urunk és Istenünk! Te Máriát minden teremtmény fölé emelted, amikor testestül-lelkestül felvetted a mennybe. Az ő ünnepén adunk hálát neked a teremtés minden csodájáért! Gyógynövényeket és belőlük készített termékeket hoztunk színed elé, hogy erőt és bátorságot nyerjünk általuk.”

Majd egy XVII. század végi pannonhalmi iratból vett áldás szövegével folytatta: „Mindenható Istenünk, te a gyógyulás és az egészség forrása, testünk és lelkünk orvosa vagy. Te kikutathatatlan bölcsességedben sok növénynek gyógyító erőt adtál. Kérünk téged halmozd el ezeket az általad sarjasztott növényeket gyógyító áldásoddal, hogy a betegek testük és lelkük gyógyulására használhassák őket, és így betegségükből felépülve áldhassanak téged. Áldd meg ezeket a gyógynövényeket! Emlékeztessenek bennünket dicsőségedre és gondoskodó jóságodra. Ajándékozz nekünk a Boldogságos Szűz közbenjárására gyógyulást. Engedd, hogy mindannyian az örök boldogságra jussunk, ott bekapcsolódhassunk az egész teremtett világ hálaadásába, ahol örökké áldunk téged.”
