Augusztus 15-e Nagyboldogasszony, vagyis Mária mennybemenetelének ünnepe. Ezen a napon – ahogy Hortobágyi T. Cirill főapát fogalmazott – „ünnepélyesen jut kifejezésre, hogy nem feneketlen mélységbe, hanem Isten karjaiba halunk.” Nagyboldogasszony-napján a pannonhalmi szerzetesközösség a hívekkel és munkatársakkal közösen tartott ünnepi konventmisét a Boldogasszony-kápolnában. A liturgia végén Cirill atya, a hagyományokhoz hűen megáldotta az oltár elé helyezett gyógynövényeket.

Mária mennybemenetelét már az 5. század óta ünneplik. Előbb keleten, majd Rómában is elterjedt. Hazánkban pedig Szent István nyilvánította ünneppé augusztus 15-ét. Halála előtt első királyunk ezen a napon ajánlotta fel az országot Máriának.

„Ma Szűz Mária, a mennyekbe felvett, a beteljesedett életű ember áll előttünk. Mária szűz és anya egyszerre! Ő a tiszta és a termékeny életű ember!” – mondta Hortobágyi T. Cirill főapát a 2023. augusztus 15-i ünnepi konventmisén. Majd hozzátette, hogy Isten mindannyiunkat tiszta és termékeny életre hív. „Mária példájával azt üzeni, hogy minden nehézség ellenére lehetséges! Ezen a liturgián az újrakezdés lendületéért imádkozzunk, hogy legyen bátorságunk a méltóságban megélt tiszta, termékeny élethez!”

A népi hagyomány szerint Mária mennybemenetelének öröméhez kötődik a gyógynövényáldás is. Az ősi szertartás egészen a 18. század végéig élő hagyomány volt Pannonhalmán. A hívek a betakarított gyógynövényekből egy-egy kosárral elhoztak a monostorba, hogy az apát, vagy a szerzetes megáldja azokat. Az évezredes rítust a szerzetesközösség több, mint tíz éve élesztette újjá és a mai napig tartja.

Az ünnepi konventmisében az oltár elé helyezett gyógynövényekre Cirill főapát ezekkel a szavakkal kérte Isten áldását:

„Mindenható Isten, a gyógyulás és az egészség forrása, testünk és lelkünk orvosa!
Te Máriát minden teremtmény fölé emelted, amikor testestül-lelkestül felvetted a mennybe! Ezen az ünnepen hálát adunk neked a teremtés minden csodájáért! Gyógynövényeket hoztunk színed elé, hogy erőt és bátorságot nyerjünk általuk!

Kérünk téged, halmozd el ezeket az általad sarjasztott növényeket gyógyító áldásoddal, hogy a betegek testük és lelkük gyógyulására használhassák, és így betegségükből felépülve áldhassanak téged. Áldd meg ezeket a gyógynövényeket! Emlékeztessenek bennünket dicsőségedre és gondoskodó jóságodra! Ajándékozz nekünk a Boldogságos Szűz közbenjárására gyógyulást! Engedd, hogy mindannyian az örök boldogságra jussunk, ott bekapcsolódhassunk az egész teremtett világ hálaadásába, ahol örökké áldunk téged Jézus Krisztus a te Fiad által!”

A szertartás végén a jelenlévők magukkal vittek egy-egy csokorral a gyógynövényekből. Ahogy azt Cirill atya kifejtette a nyugat-európai hegyvidéki falvakban a megáldott gyógynövényeket a hívek az otthonukba a kereszt alá, vagy hozzátartozóik sírjára helyezik, és ezáltal fejezik ki, hogy „a halálnak már nincs hatalma felettük. Isten gyógyító és átformáló ereje erősebb, mint a halál.”

Cirill főapát 2023. augusztus 15-i igehirdetését teljes egészében közöljük:

Kedves Testvérek!

A nyár derekán, augusztus 15-én ünnepeljük Máriának, Jézus anyjának a mennybevételét.

Amikor 1950. november 1-én XII. Pius pápa ezt a régi hitbeli meggyőződést, mint hivatalos hitvallást, mint dogmát kihirdette, sok keresztényt sokkolt ezzel.

Hogyan hirdethet ki olyasmit a pápa, ami nincs benne a Bibliában? – kérdezték!

Mégis C.G. Jung svájci pszichológus, aki hívő evangélikus keresztény volt, egy evangélikus lelkész fia, azt mondotta: ez pápai kijelentés a legjelentőségteljesebb vallási esemény a reformáció óta. Szerinte ugyanis nem dogmatörténeti, hanem pszichológiai szempontból kell értelmezni. Ez a hitbéli meggyőződés a lelkünk mélyén lévő archetípus képeit érinti. Az asszony isteni magasságba emeltetik, és a test isteni méltóságot kap ezáltal.

De nem lenne elég csak Jézus mennybemenetelét megünnepelni? Hiszen a testünk Krisztusban vétetik fel a mennybe.

Igen, viszont Mária épp oly földi halandó, mint mi mindannyian! Ezért tudnak a Mária-ünnepek oly reményt keltőek lenni.
Ilyenkor valamiképp beleéljük magunkat megváltásunk titkába. Augusztus 15-én ünnepélyesen jut kifejezésre, hogy nem feneketlen mélységbe, hanem Isten karjaiba halunk. A halálban nem csak a lelkünk fog Istenhez kerülni, hanem az egyes ember teljes mértékben, testestül-lelkestül. Persze az esendő, a halandó test elporlad. De a személyiségünk, amely ebben a testben jelenik meg, felvétetik Isten dicsőségébe. A testünk hozzátartozik a személyiségünkhöz.

Minden érzésünket a testünkön keresztül fejezzünk ki. A szeretet átmegy a testünkön. Embertársainkkal csak a testünkön keresztül tudunk kapcsolatba lépni. A szavak, amiket hallunk és kimondunk a testünk által hangoznak el. A másik ember szemébe kell néznünk ahhoz, hogy megismerjük őt. A másik arckifejezéséről tudjuk leolvasni, hogy mi van vele. Ha szeretjük őt gyengéden érintjük meg. Ha halálunk után a testünk és a lelkünk is Istenhez kerül, akkor ez azt jelenti, hogy minden, amit megéltünk, szeretetben és örömben, fájdalomban és bánatban, Istenben megmarad.

Szűz Máriának ezen az ünnepén testünk méltóságát ünnepeljük. A testünkben, amely a halálban Krisztus felmagasztalt testévé fog átalakulni (Fil. 3,21) már most fel akar ragyogni Isten dicsősége. A testünk Isten megtapasztalásának színhelye.

Isten szeretetét csak a testünkön keresztül tudjuk megtapasztalni azáltal, hogy hagyjuk magunkat megérinteni és átölelni, azáltal, hogy az Eukarisztiában magunkhoz vesszük Krisztus testét és vérét. Krisztus teste és vére Isten testté lett szeretete, amely át akarja járni a mi testünket.

Nyugat-európai hegyvidéki falvakban ősi szokás, hogy Mária mennybemenetelének ünnepén csokorba kötött gyógynövényeket hoznak a templomba, és a szentmise végén a pap megáldja. (Mi is megáldjuk majd a mise végén az előkészített gyógynövényeket.) Ezzel a gesztussal megvallják, hogy Isten jót alkotott, hogy a természet gyógyító erőket rejt magában, hogy Isten a testünknek nagy figyelmet szentel.
Gondoskodik arról, hogy a betegségeket le tudjuk győzni. A mise után a csokrot hazaviszik, és az otthonukban a kereszt alá helyezik, vagy kiviszik hozzátartozóik sírjára. Ezáltal juttatják kifejezésre, hogy a halálnak nincs már hatalma felettük. Isten gyógyító és átformáló ereje erősebb, mint a halál.

A nyár derekán, Mária mennybemenetelének ünnepe rámutat a teremtés szépségére. A Jelenések könyvéből vett mai olvasmány kozmikus képeit Máriára vonatkoztatjuk: ,,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” (Jel 12,1)

A Nap a feltámadt Krisztus jelképe. A feltámadásakor Krisztus értünk, mint a Nap kelt fel, és legyőzte a sötétséget. Mária napsugárba van öltözve. Ő Krisztus fényében áll, a feltámadás fényében. Ugyanúgy mint ő, halálunkban majd mi is megmerítkezünk a Feltámadott fényében.

A Hold sok mondában a Nap kedvese (saját fénye nincs, a Napét tükrözi). Mária napsugárba öltözve a Holdon állva az Isten és ember, Krisztus és az egyház, a férfi és nő menyegzőjére, bensőséges kapcsolatára, életszövetségére utal. A tizenkét csillagból font koszorú a tizenkét csillagképre utal, az ember összes tulajdonságát szimbolizálja. A csillagok egyben az örökkévaló utáni vágy képei is.

Kedves Testvérek!

Isten dicsőségében az egész teremtett világ egyesül, a Nap és a Hold, és mi is egyek leszünk Istennel. Ott a testünk Isten dicsőségét fogja visszatükrözni. Minden egy lesz: test és lélek, Isten és ember, férfi és nő, ég és föld, Teremtő és teremtmény.

Úgy fogadjuk hát a mai ünnepet Testvérek, hogy reméljük és valljuk meg a test feltámadását, és az örök életet!

Ámen!