Spirituális, de mégis emberközeli hangulatot teremteni. Ez motiválta az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál idei művészeti vezetőit. Győri Noémi és Madaras Gergely nem csak a legtöbbet játszott kortárs zeneszerzőt, Arvo Pärtet és a stílusában, nyelvezetében hozzájuk közel álló klasszikus Joseph Haydnt kapcsolja össze, hanem az irodalom, a zene, a spiritualitás és a képzőművészet is egybefonódik augusztus 25–27. között a Pannonhalmi Főapátságban. A művészeti vezetőkkel Petrovics Gabriella készített interjút a Magyar Nemzet részéről.
– Az idei Arcus Temporum Művészeti Fesztivál témája a zarándoklat. Hogyan kapcsolták ezt össze a koncertekkel?
Győri Noémi: A célunk az volt, hogy a fesztivál programjainak gerincét képező öt hangverseny mind hangulatában, mind lélektanában egy zarándoklat ívét rajzolja meg. Így a koncertek mindegyike egy-egy állomást jelképez – innen erednek a Hívás, az Elszakadás, Az út, a Merengés, végül a Megérkezés címek is. Ezzel a struktúrával, illetve azzal, hogy idén a fesztiválon rezidens, tehát több hangversenyen is közreműködő művészek és együttesek lesznek, arra szeretnénk motiválni a közönségünket, hogy ne csak egy-egy koncertre vagy előadásra, hanem több napra csatlakozzanak hozzánk. Így válhat igazán spirituális élménnyé és közösségformáló alkalommá ez a három nap. Reményeink szerint, még ha csak rövid időre is, de így Pannonhalmán valóban kiléphetünk a mindennapok forgatagából, és közösen töltekezhetünk. És bízunk abban is, hogy olyan élményekkel gazdagodva térünk majd haza, amelyeket a fesztivál lezárta után is sokáig őrizhetünk magunkban.
– A fesztivál első napján részt vesznek a „Zarándoktapasztalatok” című beszélgetésen. Az önök életében, művészetében mit jelent a zarándoklat?
Madaras Gergely: Mindig szerettem volna a saját bőrömön is tapasztalni egy vándorút élményét, így tizenhét évvel ezelőtt két legközelebbi, gyerekkori barátommal elhatároztuk, hogy közösen végigjárjuk a Camino de Santiago zarándokutat Spanyolországban. Pamplonából indulva végül nem csak Santiago de Composteláig, hanem egészen Finisterréig, vagyis a „föld végéig”, a kontinentális európai időzóna legnyugatibb csücskéig vándoroltunk. Nagyon különleges, életre szóló élmény volt számomra ez a zarándoklat: közel negyven napon át, nyolcszáz kilométert gyalogoltunk. Se előtte, se utána nem túráztam ennyit, kiszakadva a megszokott kerékvágásból. Ez a közös utazás, „úton levés” egy életre elmélyítette a két barátommal a kapcsolatunkat, és rengeteg izgalmas találkozást is hozott olyan emberekkel, akikkel amúgy sosem ismerkedtem volna össze. Egyben önmagamat is jobban megismertem. Ráadásul ez az utam még az okostelefonok térnyerése előtt volt, így végképp semmi nem terelte el a figyelmemet a befelé figyelésről, az életre szóló beszélgetésekről, az út fizikai-szellemi megterheléseiről és izgalmairól, szépségéről. Lehetőségem volt nyugodtan gondolkodni, terveket szőni, mérlegelni, olyan módon és környezetben, ami segített más perspektívákból is megvizsgálni egy-egy kérdést. A sok séta okozta fizikális kellemetlenségeken felülemelkedve megtanultam egy egészen más ritmusnak átadni magam, és testileg-lelkileg megerősödtem.
Győri Noémi: Én ilyen jellegű, fizikális zarándoklattapasztalattal nem rendelkezem. Mégis úgy érzem, hogy az életem során sok olyan helyzetben, vagy nehézséggel találtam szembe magam, amelyeknek a megértéséhez, feldolgozásához, és amelyeken való továbblendüléshez igazi belső vándorutat kellett bejárnom; így az idei fesztivál tervezésekor egyszerre volt nagyon természetes és egyben felvillanyozó a zarándoklat tematikájába még részletesebben beleásnom magam. Én ezekből a személyes, belső tapasztalatokból szeretnék néhányat megosztani a közönséggel a beszélgetésen.
– A hangversenyeken Arvo Pärt kortárs, észt zeneszerző és Joseph Haydn kamara-, kórus- és zenekari művei csendülnek majd fel a Pannonhalmi Főapátság tereiben. Miért éppen ők kerülnek a középpontba?
Madaras Gergely: Amellett, hogy ügyeltünk arra, hogy a korábbi fesztiválokhoz képest új szerzők kerüljenek fókuszba, a legfontosabb az volt, hogy a zeneművek organikusan illeszkedjenek az általunk megálmodott fő szellemi jellemvonásba: egy spirituális, de mégis emberközeli hangulatba. Arvo Pärt és Haydn zenéje – persze ennél azért árnyaltabban – de pont ezt a két pólust hivatott képviselni. Emellett az is motivált minket, hogy noha Pärt a legjátszottabb kortárs szerzők közé tartozik, Magyarországon nemigen volt még olyan fesztivál, ahol ilyen nagy számban hangzottak volna el művei.
Győri Noémi: Mindketten úgy éreztük, hogy Pärt szokatlanul áttetsző, mégis kivételesen elmélyült zenéi mellé tökéletesen illeszkednének Haydn hol törékeny, hol éppen humoros vagy játékosan lendületes darabjai. Gergővel mindketten sok évig Bécsben is éltünk, ő a Zeneakadémia fuvola szakának elvégzése mellett ott szerezte a karmesteri diplomáját. Én pedig amellett, hogy a doktori dolgozatomat a bécsi klasszikus művekhez kapcsolódó témában írtam néhány éve a londoni Royal Academy of Music-on, korábban egy, a bécsi klasszikára fókuszáló posztgraduális diplomát is szereztem a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen, és vendégművészként több évig rendszeresen játszottam a Bécsi Állami Operaházban. Haydn műveit, stílusát és nyelvezetét így mindketten magunkhoz közel állónak, különlegesen színesnek és változatosnak érezzük.
– Úgy tudom, hogy újításokkal is készülnek a fesztiválra. Ezekről mit tudhatunk?
Madaras Gergely: Igyekeztünk sok olyan apró ötletet kitalálni, amivel még izgalmasabbá, változatosabbá tehetjük a programokat. Egyrészt idén az irodalmi események is szervesen kötődnek majd a tematikához és hangversenyekhez – minden koncert Barnás Ferenc egy-egy művéből választott mottóval indul majd, melyet a szerző maga olvas fel. A felolvasószínházi előadáson pedig megjelenik egy-egy rezidens muzsikus. Ezenkívül játszunk majd a zenészek térbeli elhelyezkedésével, néhány művet pedig szokatlan módon kapcsolunk egymásba. A fesztivál hagyományos, szombat esti „sétálós koncertjét” végül úgy időzítettük, hogy a hangverseny két félideje közti közös „zarándoklat” alatt együtt csodálhassuk meg a pannonhalmi naplementét.
Győri Noémi: Az én egyik vágyam is teljesül majd a kora hajnali „Merengés”-koncerten. Itt egészen intim, meditatív művek hangzanak majd el a bazilika szentélyében; a közönség által körülvett zenészekkel taps nélkül, közösen merülünk el a zenében, miközben a felkelő nap első sugarai beszűrődnek a bazilika áttetsző ónix szentély-ablakán. Tudom, hogy a korai kelés egészen extrém lesz mind a közönség, mind a fellépők számára – kivéve persze a szerzeteseknek, akik a reggeli vigília és laudes előtt reményeim szerint csatlakoznak hozzánk. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ez a koncert éppen a kora hajnali hangulata miatt lesz szokatlanul felemelő és emlékezetes élmény az esemény résztvevőinek.
– Fuvolaszólistaként, duóként és karmesteri minőségben is fellépnek. Hogyan zajlik a felkészülés?
Győri Noémi: Külön érdekessége lesz a fesztiválnak számunkra, hogy ilyen sokféle minőségben nyilvánulunk majd meg közösen és egyénileg is. A fuvoladuó művek között szerepel egy nagy volumenű átirat: Samuel Arnold londoni zeneszerző még Haydn korában készített egy kétfuvolás verziót a D-dúr, „Napfelkelte” vonósnégyesből. Ennek az előadása duó verzióban nagy kihívás, már önmagában a kotta beszerzése is majdnem lehetetlen vállalkozás volt. A többi közös művön egyénileg dolgozunk, ezeket majd a fesztivált megelőző héten próbáljuk intenzíven a meghívott művészekkel és együttesekkel. Számomra kiemelkedik Pärt In Spe című műve, amelyben öt fúvós szólista rajzol meg egy egészen megkapó és áttetsző dallamot – itt a Liszt Ferenc Kamarazenekar lesz a partnerünk.
Madaras Gergely: A zenélésben számunkra az egyik legizgalmasabb, hogy a legteljesebb körű felkészülés ellenére az előadás mindig tartogat meglepetéseket a helyszín, a közönség, a napszak, a hangulat, a hőmérséklet és rengeteg más aspektus összhatása miatt. Erre is nyitottan, és persze nagy lendülettel vágtunk bele az Arcus Temporum fesztivál szervezésébe-tervezésébe, és alig várjuk mind az Arcus Temporum törzsközönségével, mind az idei program által első ízben Pannonhalmára csábított új hallgatókkal az augusztusi találkozást!
Az idei immár a 19. alkalom, hogy a Pannonhalmi Főapátságban párbeszédbe lép egymással zene, irodalom, képzőművészet és spiritualitás az Arcus Temporum Művészeti Fesztiválon.
Tovább az Arcus Temporum programjaira
Kiemelt támogató:
Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával:
