A nevelő a népét tanító Krisztus munkatársa – talán ez volt Hortobágyi T. Cirill főapát úr előadásának egyik legfontosabb gondolata, amit az Egri Főegyházmegyei Tanévnyitó ünnepségének keretében osztott meg hallgatóságával. Ternyák Csaba egri érsek úrtól kapott felkérést, hogy tartson egy előadást az egyházmegye pedagógusainak arról, hogy a bencés lelkiség, spiritualitás milyen módon áll az oktatás hátterében, hogyan segíti, támogatja azt. Előadásának kivonatolt, szerkesztett változatát közöljük.

A Pannonhalmi Főapátság 13 iskolát tart fenn, amelyek közül múltja, rangja és lokációja okán egyaránt kiemelkedik a Pannonhalmi Bencés Gimnázium. A monostor épületegyüttesében található iskolában tizenhat szerzetes, köztük maga a Főapát is tanít 1988 óta biológia-földrajz szakosként.  A többi iskolánál fenntartói feladatokat lát el a pannonhalmi bencés közösség. A hitoktatás szervezésében is segítenek, de sajnos nincs személyes bencés jelenlét, nincsenek szerzetes tanárok sem a másik 12 iskolában. Ezek tehát szorosan véve nem bencés, hanem bencés szellemiségű, bencés lelkületű intézmények. Mit jelent mindez a gyakorlatban, a mindennapokban?

A bencés „cégfilozófia”

Egy iskola fenntartása menedzseri feladat és a modern menedzsment megkívánja a vezetőtől, az igazgatótól, hogy kialakítson egyfajta „cégfilozófiát”. Szinte mindegy, milyen jellegű intézményt vezet, az a lényeg, hogy jó munkatársakat nyerjen meg, akik önálló munkavégzésre kapnak felhatalmazást. A fenntartó pedig egy stabil hátteret jelent az intézmény mögött. A fenntartói hozzáállásban Cirill főapát két végletet tapasztal. Az egyik David Ricardo „éjjeliőr állam” koncepciója (a minimalista állam gondolata) ami szerint a minél inkább háttérbe szoruló, szinte nem is látható vezetés a megfelelő vezetés. Az irányítás csak akkor jelenjen meg, ha valami baj van. A másik végletben pedig a fenntartó egyszerű kivitelezői szerepet szán az iskolavezetésnek. Ne legyenek kreatívak, ne gondolkodjanak, csak hajtsák végre, ami föntről jön. Igazából egyik se jó megoldás. A fenntartónak kell, hogy legyen egy arcéle, azonosíthatóan jelenjen meg az iskola közössége előtt.

A bencések szerint a megfelelő arculatot – a cégfilozófiát, ha úgy tetszik – a spiritualitás jeleníti meg. A világnézetileg megalapozott oktatást lehet rendi (bencés, ferences, piarista, ciszterci) lelkiségnek is nevezni, mindegyiknek gazdag hagyománya van az egyházban, ám lényegük, hogy az evangélium lelkiségéből táplálkoznak, s leheletnyi különbségek vannak csak köztük.

Mind az egyházmegyei, mind a szerzetesi iskolák spiritualitása az evangéliumból forrásozik, és mindegyikre ugyanazok a jellemzők, úgymint: szakmaiság, világnézeti megalapozás, etikai alapelvek. A spiritualitás nem moralizáló szólamok összessége, és nem is ideológia, sokkal inkább egy vezérelv, egy ars poetica. Egyfajta látásmód, vízió és olyan szemlélet, ami folyamatos fejlődést és növekedést igényel. Érdemes ebben elmélyedni, mert inspirációkat ad. A változásra való nyitottság jellemzi és olyan motiváló képesség, ami azonban nem gettósodást, elzárkózást takar. Az egyházi iskola lelkisége nem bezárni akar, elkülöníteni és elszigetelni valamitől, a világtól, hanem sokkal inkább az általános emberi és evangéliumi értékekre kíván nyitni.

A népét tanító Krisztus munkatársai

Jól leírja a spiritualitás mindennapokba ültetését a bencés konstitúció, azaz a szerzetesi szabályzat 1965 óta változatlanul érvényben lévő lelkiségi része. Eszerint a katolikus iskola feladata az egyház tanítása szerint kettős: a művelődés céljait és az ifjúság jellemének alakítását akarja megvalósítani. Manapság a jellemalakítást inkább személyiségfejlesztésnek hívjuk. Nem biztos, hogy minden iskola törekszik erre, van, ahol beszűkülnek az ismeretanyag átadására.

A nemes emberi jellemhez a művelődés hozzá akarja adni az isteni kinyilatkoztatás és a keresztény élet többletét. A tisztességes tanítás, a törődés, az egészséges személyiségfejlődés segítése akkor válik lehetővé, ha az evangélium értékrendjét is közel tudjuk vinni a gyerekhez. A bencés nevelésben az emberi kultúra nagy kincsei és a megváltás rendjének isteni értéke, az oktatás és a nevelés harmonikus egységben vannak. Manapság sajnos az arányok megbomlásának jelei láthatóak sok területen.

Nagyon bátorító a konstitúció azon gondolata, amely azt írja le, hogy a tanár, a nevelő, a népét tanító Krisztusnak a munkatársa. Minden munka, hivatás, küldetés nemes és szép, amikor az ember azt úgy végzi, hogy mások javára történik. Egy takarítónő szolgálata épp annyira értékes, mint egy vízvezeték-szerelőé vagy egy iskolai karbantartóé. Az a gondolat, hogy egy pedagógus, egy nevelő, azért Krisztus munkatársa, mert a személyiségfejlesztés, az emberi alakulás nemes és szent ügyét szolgálja, mindannyiunk számára nagyon biztató és szívderítő – emelte ki előadásában a főapát.

E nemes feladatnak pedig úgy tudunk megfelelni, ha az életünk példakép tanítványaink számára. Ám senki sem tökéletes, mindenki törékeny. Cirill atya szerint a fiatalok előtt gyakran azzal vétünk, amikor nagyon tökéletes képet mutatunk önmagunkról. A valóságot teljesen elfedve, drákói szigorral várjuk tőlük a tökéletességet és nem vonjuk be őket életünk küzdelmébe, kétségeibe. Pedig sokszor egy hitelesen fölmutatott, megküzdött élet – még akkor is, ha törékeny, még akkor is, ha vannak benne bukások, melléfogások – hiteles példa tud lenni a gyermekek előtt.

A nevelésben érvényesüljön a szeretet

A közösség legyen egységes a nevelés alapelveiben és gyakorlatában. Ha egy tantestület úgy áll a diákok előtt, hogy az alapkérdésekben nem egységes, akkor az meglátszik az eredményeken. Ki-ki érvényesítheti egyéni adottságait, ami a modern pedagógia eszköze, de az ifjúságra való hatás terén legyen tárgyilagos és a nevelésben mindig érvényesüljön a szeretet. Amint azt Pál apostol is jelzi a filippieknek írt levélben: semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból.

Figyelembe kell venni, hogy egyre többféle küldetésünk van. Ha valaki leszűkül csak egyfajta munkaterületre, az torzuláshoz vezet. A munkahely nem veheti egyoldalúan, kizárólagosan igénybe minden energiánkat. Szükség van olyan alkalmakra, amikor föltöltődünk a családdal, az emberi kapcsolatokkal. Különösen érvényes ez a Z generációra, mert a legfiatalabbak már ott vannak a tantestületekben, az egyházi közösségekben. Az egyoldalú kihasználást ez a generáció már nehezebben fogadja el.

Részben a gyorsabb generációváltások miatt jó ideje folyamatosan változó körülmények között létezünk. Jogszabályok változnak, társadalmi elvárások, szülői elvárások, diákok elvárásai változnak. Az iskolának ezekre reagálni kell. Pannonhalmán ezért olyan szervezetfejlesztési folyamat indult, amelyben trénerek segítségével a tantestület elé kerültek a fontos kérdések. Ilyenkor több elvi dolog is terítékre kerül, például a normák kérdése, hogy azok közös megalkotása milyen széles körben történjen, amit aztán a fenntartó legitimál. Mindenhol lesznek kritikus ellenállók, akik nyíltan vagy háttérben fejtik ki a véleményüket. Cirill főapát kiemelte, az a legjobb, ha az ellenvélemények is minél inkább felszínre kerülhetnek, ezért legyen olyan a légkör, hogy a problémákat nyíltan elmondhassák. Ha a szőnyeg alá söpörve maradnak, az nem vezet el a megoldáshoz.

Öt stratégiai irány az iskolák fenntartásában

A pannonhalmi főapát előadásának utolsó részében vázolta azt az öt távlati célt, irányt, amelyet az egyházi fenntartású iskoláknak érdemes maguk elé kitűzni, annak elérésére törekedni.

Egy – lelkiség és nyílt kommunikáció

A keresztény nevelés alapja a lelkiség megélése és továbbadása. Ehhez azonban elengedhetetlen a nyílt kommunikáció, amelyben a pedagógusok és diákok úgy osztják meg véleményüket, hogy közben tiszteletben tartják a másikat. Nem az agresszív hang vagy a lekezelés viszi előre a közösséget, hanem az alázattal és személyes tapasztalattal áthatott beszéd. A bencés lelkiséghez tartoznak a lelkigyakorlatok, a csendes órák, az öregdiákokkal való kapcsolattartás, valamint olyan visszajelzési kultúra kialakítása, amely pozitív attitűdöt és nyitottságot teremt.

Kettő – biztonságos iskola és pedagógiai konszenzus

Napjainkban egyre fontosabb a gyermekvédelem és az iskolák teremtette biztonság. A diákok érzékenyebbek a konfliktusokra, a tanítók, tanárok pedig sokféle háttérrel érkeznek, ezért különösen nagy szükség van pedagógiai konszenzusra. Magában foglalja ez a közös normák kialakítását, a tehetséggondozás, a felzárkóztatás és a hátrányos helyzetű diákok integrációjának összehangolt kezelését. A főapát kiemelte: az elitképzés önmagában nem elég; a közösség minden tagja ugyanolyan figyelmet érdemel. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban évek óta törekszenek arra, hogy halmozottan hátrányos helyzetű diákok is legyenek minden osztályban. Szép, biztató eredmények is vannak, köztük tudományos karriert befutó roma öregdiákok példája, ezek ellenére egyelőre nem egyértelműen sikertörténet az integráció ezen formája, de nem adják fel.

Három – gazdasági felelősségvállalás

Az oktatás minőségének fenntartása komoly anyagi kihívásokkal jár, amelyet tudatos épületstratégiával, építkezésekkel, alumni szervezetekkel és fundraisinggel kell támogatni. Fontos, hogy a nevelőtestület maga fogalmazza meg az intézmény értékeit, és ezek mentén vállaljon felelősséget a közösen meghatározott jövőért.

Négy – pedagógiai célkitűzések és értékek

A pannonhalmi mintát követő bencés iskolák pedagógiai koncepciójának öt pillére van:

• magas szintű oktatás,
• hitre és elkötelezettségre nevelés,
• közösségépítés,
• művészetekre, kreativitásra nevelés
• sport.

Az 5 célkitűzés eredője, hogy a diákok „otthonra találjanak a teremtett világban”, és életükben keresztény küldetéstudattal lépjenek tovább. Mivel sok átvett iskolája is van a Főapátságnak így a tevékeny hitre nevelés egy központi elem, ami nem felülről kinyilatkoztatott hitigazságokat jelent, mert az ellenállást váltana ki a szívekben. A bencés nevelés a lélekben felbukkanó vágyra épít, mert így a fiatal könnyebben találkozhat Isten szavával. A bibliaolvasásban, a liturgiában, az evangéliumot szolgáló beszédben, egy jó prédikációban a fiatalok belső istenkeresésére építve erősödik személyes kapcsolatuk Istennel. Ez a törekvés jelenik meg az imákban, a csendes órákban, a közösségi beszélgetésekben és a személyes lelki kísérésben.

Öt – közösség, fegyelem és személyesség

A közösségi életnek alkotó ereje van: a kortárscsoport közösséggé válik, az élmények, a karitatív érzékenység és a személyes kapcsolatok mind segítik a fiatalokat a felnőtté válás útján. Az épüléshez szükséges fegyelem terén a főapát hangsúlyozta: tartós eredményt nem a kívülről irányított szabályok, hanem az önfegyelem és a tanári példamutatás hoz.

 Poszméh és karó

Az 50 perces előadás végén két jelképpel világította meg a pedagógusok küldetését. Az egyik kép a karóhoz kötözött növény: a tanító az ég felé növekedést segíti – ahogy a nevelő is támaszt ad a fiatalnak, hogy az kiteljesedhessen. A másik kép a levendulán táplálkozó poszméh, amely nem önmagának gyűjt, hanem másoknak ad tovább – így kell a pedagógusnak is a fiatalokkal való munkáját az egyház és a társadalom szolgálatába állítania.

A főapát üzenete világos: a nevelés legmélyebb célja, hogy a fiatalokat kísérjük és támogassuk abban, hogy az „ég felé nőjenek”, és életüket keresztény küldetéstudattal, felelősen és szeretetben éljék. Amikor a gyerekekkel lelkiismeretünk, tehetségünk és erőnk szerint foglalkozunk, az a legnagyobb dolog, amit tehetünk az életünkben – zárta előadását Cirill főapát.

Fotók forrása: Szent István Televízió

hivatás