Még néhány hónapig – várhatóan december végéig – maszkos szakemberek az egyetlen látogatói a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárnak. De ez már inkább a jó hír kategória, mert azt jelzi, hogy a rovarmentesítés után elkezdődött a könyvállomány alapos megtisztítása és visszahelyezése.
Hajdu Zsófia, a rovarmentesítést végző cég ügyvezetője és munkatársai összesen háromezer ládába pakolták be a nyár folyamán a teremkönyvtár százezer kötet körüli mennyiségét. A tornyokba rakott ládákat pedig hatalmas fóliazsákokba csomagolták, ahol anoxiás környezetben heteken át pusztultak az enyven és keményítőn élősködő kártevők. Érdekesség, hogy hasonló volumenű munka eddig egyszer történt Magyarországon, 1998-ban a debreceni református kollégium nagy könyvtárát pakolták le: 160 ezer kötetet a dupla díszteremben. Ott nem rovarfertőzésről volt szó, hanem a penész ellen kellett küzdeni. Pannonhalmán sajnos most egyszerre mindkettő nehezíti az életet, pontosabban a mentési munkálatokat. Ezért is kerültek elő ismét a maszkok, hiszen egy gramm porban akár kétmillió baktérium és spóra is található, amelyek az egyes könyvek mozgatásánál felkavarodnak és belélegezve komoly egészségkárosodást okozhatnak.
Még augusztus folyamán, miután az összes kötetet becsomagolták, egy újabb szakembergárda nekiállt a polcok fertőtlenítésének. Biocid anyaggal lekenték az összes fafelületet, takarófóliával fedték el, majd ki kellett várni a szellőzési, párolgási időt. Ezután érkeztek az écsi asztalosok, hogy alátámasztásokkal megerősítsék a kétszáz éves polcokat.
Egy szusszanásnyi csend után szeptember elején folytatódott a munka. A restaurátor csapat visszatért, hogy kicsomagolja és visszahelyezze a könyveket. Első hallásra egyszerű feladatnak tűnik, de nagyon nem az. Hiszen a szerzetesi gyűjtemény nem egy otthoni könyvtár, ahol a párszáz egyforma méretű könyvünket letörölgetjük és visszarakjuk a bútorápolóval illatossá varázsolt könyvszekrénybe. Pannonhalmán az egycenti széles és pár centi magas, tenyérben elférő könyvecskéktől a tízcenti széles és negyven centi magas óriásokig terjed a méretskála. A visszapakolás legalább akkora logisztikai kihívás, mint a lepakolás volt. Különösen, hogy kötetenként megtisztítják, HEPA-szűrős könyvtári porszívókkal portalanítják és átvizsgálják az állományt. A szakértők pontosan felmérik a keletkezett károkat, számba veszik, melyik szorul restaurálásra, mennyit károsítottak a kenyérbogarak, esetleg van-e penészfertőzött példány. Az adatok birtokában lehet hosszabb távú tervet kialakítani a restaurálásra, illetve a további állományvédelmi munkálatokra. A megtisztított, átnézett köteteket helyezik vissza aztán a polcokra.
Adódik a kérdés: hogyan kerül vissza pontosan ugyanoda és egyenként a 100 ezer kötet? Természetesen eddig is volt a könyvtárnak az úgynevezett müncheni jelzetek alapján katalogizált rendje. A restaurátorok ugyanezt a rendet fogják tartani a visszapakoláskor, ilyen szempontból tehát könnyű helyzetük van, mert nem nekik kell eldönteni, hogyan rendezik be – pontosabban vissza – a könyvtárat. Már a leszedés során adminisztrálták, feliratozták a ládákba elhelyezett könyvcsomagokat és ugyanígy helyezik is azokat vissza. Alapelv, hogy mindig betartják azt a rendet, ahogyan találták a gyűjteményt. Még szerencse, mert ahogy az egyik könyvtáros fogalmazott: ha nem ugyanoda kerül vissza a kötet, ahonnan levették, az olyan, mintha elveszett volna.
