A két zoborhegyi remete, Szent Zoerard-András, akit Szent Szórádként is említenek és tanítványa Szent Benedek ereklyéit hozta el a Pannonhalmi Főapátságnak a nyitrai püspök. A bencés szerzetesek az elsők között voltak, akiket Magyarországon szentté avattak, és ők a nyitrai egyházmegye patrónusai.  Viliam Judák a 2025. február 10-i, Szent Skolasztika ünnepén tartott szentmisében adta át a relikviákat a közösségnek. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a szentek ezer éve összekötik Szent Márton-hegyét Nyitrával.

Szent Szórád és Szent Benedek életét és legendájukat az a Szent Mór pécsi püspök írta meg, aki magyarországi fiatalként elsőként csatlakozott a Pannonhalmán megtelepedett bencés testvérekhez még Szent István idején. Első királyunk uralkodása alatt érkezett hazánkba Szent Szórád, aki egyes források alapján Lengyelországban, míg mások szerint Isztriában született. Rövid ideig Pannonhalmán tartózkodott, utána a Nyitra melletti zoborhegyi bencés monostorba költözött, majd a környező hegyekben remeteségbe vonult. Élete utolsó éveiben pedig Trencsén közelében, Vágszikláson élt egy barlangban.  Kapcsolatát nem szakította meg a közösséggel, az ünnepekre visszajárt és a testvérek is látogatták.

Aszkétaként élt, szigorú mértéket tartott az ételben, italban és az alvásban is. Szent Mór így írt önsanyargató életmódjáról: „Csak olyan éjszakai nyugalmat engedett testének, hogy azt inkább lehetett kínzásnak és gyötrelemnek, mint nyugalomnak nevezni. Egy tölgyfa tönköt, amit lesimított ugyan, kis kerítéssel vett körül, és ebbe a kerítésbe éles nádszálakat rögzített minden oldalról. Aztán a tönkön ülve olyan helyzetet foglalt el tagjai felüdítésére, hogy ha teste álomtól elnehezedve, véletlenül valamerre eldől, a nádszálak hegyétől súlyosan megsértve felébredjen.”

1010 körül barlangjában halt meg és Nyitrán temették el a Szent Emmerám-székesegyházban. Halála után tanítványa Szent Benedek, aki szintén a zoborhegyi apátság szerzetese volt, barlangjába költözött. Csak néhány évvel élte túl mesterét. Rablók támadtak rá és megölték, testét pedig a Vág folyóba dobták. A legendák szerint sokáig nem találták holttestét, végül egy sas vezetett nyomára. Tanítója, Szent Szórád mellé temették. A zoborhegyi remetéket 1083. július 17-én avatták szentté. 1224-ben az akkori nyitrai püspök, Jakab a vágsziklási remetebarlangjuknál bencés apátságot alapított. Ő volt az a püspök, aki még abban az évben részt vett a szerzetestemplom középkori felszentelésén is Szent Márton hegyén.

A két szent emlékét a Pannonhalmi Főapátság is őrzi. Szent Mórt a remeték legendájának írása közben örökíti meg a bazilika támasztó pillérjéből kiemelkedő szobor. Szórádot és Benedeket pedig a barlangjukban ábrázolja az alkotás, amelyen az alábbi felirat olvasható: „Pannonhalmi Szent Mór ezen kolostor apátja, később pécsi püspök, megírta a zoborhegyi szent remeték, Szórád és Benedek életét, 1070 körül.”

„Szent Skolasztika a nyugati szerzetesség kezdeteihez vezet vissza bennünket. A remeték pedig – Szórád-András és Benedek – a Kárpát-medencei szerzetesség kezdeteihez. A gyökereink mindig a megújulásra, az Istennek odaadott élet fontosságára emlékeztetnek bennünket” – mondta Hortobágyi T. Cirill főapát a február 10-i szentmisén.

Viliam Judák nyitrai püspök homíliájában emlékeztetett, hogy Európát a kereszténység kezdete óta zarándokútvonalak egész hálózata szőtte át, melyeken keresztül a keresztények útra keltek keletről nyugatra és északról délre. Európa pedig ezen korai idők soha nem végződő zarándoklatai és a zarándokok imádságai által vált kereszténnyé, amelyben Magyarország kiemelkedő szerepet játszott.     „Szent Zoerard-András és Benedek életéből ismert, hogy ők is zarándokként keresték működési helyüket, amikor azt Nyitrán a Zobor-hegyen és a Trencsén melletti Vágszikláson találták meg. Majd Szent Benedek ide zarándokolt, Szent Márton hegyére, ahogy azt Szent Mór apát írja.” Majd hozzátette: „Ma ők zarándokoltak ide, hogy veletek együtt a communio sanctorum (szentek közössége – a szerk.) megvalósuljon. A jubileumi szentév légkörében a remény zarándokainak nevezhetjük őket” – utalt Ferenc pápa szentévre választott mottójára.

Mint mondta a Szentatya a zarándoklat szemszögéből kíván bennünket megerősíteni és irányt adni az úton, amelyet az Egyháznak meg kell tennie annak érdekében, hogy egyre inkább az egység jele és eszköze legyen a sokféleség harmóniájában. Ferenc pápa gondolataira reflektálva kifejtette: „Segíteni kell újra felfedezni a felelősségteljes részvételre való egyetemes meghívás követelményeit, a karizmák és szolgálatok megbecsülésében, melyeket a Szentlélek sosem szűnik meg adományozni az Egyház építésére az imádság nagy »szimfóniájában«.”

Mint mondta, bár ezek a szavak mindenkihez szólnak, a bencés spiritualitás karizmáját is tükrözik: „a cselekvés közepette megélt szemlélődést.” Végül a püspökatya Szent Zoerard-András és Benedek közbenjárását kérte, hogy a remény ezen évezredében élő zarándokai egykor boldogan érkezhessenek meg az Úrral való örök közösségbe.

A homíliát követően felhangzott a Mindenszentek litániája, amely után Viliam Judák átadta Hortobágyi T. Cirill főapátnak az ereklyéket.