A szent olajok régen és ma

A keresztény liturgia keretében hagyományosan a Nagyhéten, a Húsvéti szent három naphoz kapcsolódóan saját egyházmegyéjében a püspök szenteli meg a szent olajokat, amelyeket a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak. A Pannonhalmi Területi Apátság saját Gyógynövény Manufaktúrájában (Officina Sancti Martini) keveri a szent olajokat.

A hagyomány az ószövetségi időkre, a Kivonulás könyvének idejére (Kiv 30, 22-38) nyúlik vissza. Itt találjuk a „szent balzsam” receptjét, amelynek receptjét Isten adja Mózesnek: „Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jó szagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat, 500 sékel kassziát – a szentély súlymértéke szerint –, hozzá egy hin olívaolajat, s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni.” Valamint egy másik kenet keverék receptjét is megosztja a Szentírás: „Vedd az illatszereket: a stóraxot, ónixot, galbánumot, a szagos füveket és tiszta tömjént – mind egyenlő arányban –, és készíts belőle illatáldozatot, illatos keveréket, amilyet a kenetkészítők csinálnak.”

Manapság a keresztény rítus szerint három féle szent olajat készítünk: a krizmát, a betegek olaját és a katekumenek (keresztelendők) olaját. Mindhárom növényi olaj bázisa az olívaolaj.

Krizma (Santa Chrisma) A „szent balzsam” eredeti receptje a Kiv 30, 22-38 alatt található, amely ennek a keveréknek az alapja. Ezt az olajat használják ma például a bérmáláskor, papszenteléskor, templomszenteléskor. Fő összetevői az ókorban a legértékesebbnek számító mirha és tömjén volt, valamint többek között a fahéj különféle fajtái és a libanoni területekre jellemző cédrusfa illóolaja. A keverék különleges összetevője még a nárdus olaj, amely nagyon értékesnek, különlegesnek számított mind a korabeli időkben, mind napjainkban. Valószínűsíthető, hogy ezt a drága illóolajat használja Mária a betániai vacsorán Jézus lábának megkenésére is (Jn 12, 1-5).

A korabeli időkben, majd a középkorban is a távolkeleti, mediterrán illóolaj nem volt elérhető, ezért valószínűsíthető, hogy a helyben megtermeszthető, vagy éppen vadon termő növények illóolajait is felhasználtak a krizma keveréséhez. Helyi vonatkozása miatt a levendula illóolaja az egyik összetevője a Főapátság krizma keverékének jelenleg is.

Betegek olaja (Oleum Infirmorum)

A korabeli időkben a higiéniai viszonyok miatt mindennaposak voltak a bőrbetegségek, bőrkiszáradások. Számos illóolaj gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hatással bír, amire a régiek is rájöttek, illetve ma már tudományosan is igazolták a gyógyító hatást. A bőrfelületek felvitelére illóolajokkal kevert növényi (olíva) olajat használtak, bedörzsölésre vagy masszázs olajként. A megszentelt és imádsággal együtt kiszolgáltatott betegek olaja kezdetben funkcionális jelleggel bírt, amely használata idővel rítussá vált, elveszítve valóságos gyógy-olaj jellegét. A hagyomány szerint a betegek kenetének főbb összetevői a szantálfa, az izsóp, a mirtusz, a balzsamos szuhar, a galbánum.

Katekumenek olaja (Oleum Cathecumenorum)

A kora keresztény időkben a felnőttkorban felvett keresztség volt a gyakorlat, azaz nem csecsemőket, hanem felnőtteket avattak be a keresztény rítusba. A keresztség során azért kenték meg a jelöltek testét olajjal, hogy a gonosz ne tudjon fogást találni a megkeresztelten. Ennek korábbi analógiája a görög birkózók módszere volt, akiknek a testét bekenték növényi olajjal, hogy az ellenfél ne találjon fogást rajtuk. A hagyomány és a gyakorlat alapján alapvetően keverék nélküli növényi olajat (olíva olajat) használtak a megkeresztelendők olajaként, ugyanakkor szakrális jelentőségű mirhát vagy tömjént is kevertek hozzá.

A szent olajoknak a mindennapi életet szolgáló és egyben szakrális jellegük is volt. Felhasználásuk és céljuk a kereszténység elterjedésével az évszázadok során annyiban változott, hogy a beavatás vagy az adott szentség rítus jellege a funkcionalitástól a jelképek oldalára helyeződött át. Ma változatlanul a szakralitás, a kitüntetettség, a beavatás, a felkentség érzete jellemzi ezeket a szent olajokat.