Arcus Temporum: klasszikus és kortárs találkozása

Hat lenyűgöző koncert három nap alatt az Arcus Temporum Művészeti Fesztiválon, a Pannonhalmi Főapátságban! A zenei élmények spirituális magasságokban, vagy épp fordítva, a spirituális élmények zenei magasságokban teljesednek ki. A fesztivál egyedülálló zenei utazásra hív, s miközben visszanyúl a barokk elődhöz, Bachhoz, a kortárs kiválóságot, Lera Auerbachot helyezi mellé.

 Egy befejezetlen Bach-mű részletei csendülnek fel elsőként a nyitókoncerten. A fúga művészete utolsó tétele ugyanis sohasem készült el. A mű vonósnégyes változatából ad ízelítőt a fesztivál művészeti vezetőjének világhírű együttese, a Keller Quartet. Őket a Concerto Budapest, Bachot pedig Lera Aurbach váltja. Az Eterniday című darab eredetileg nagylétszámú kamarazenekarra íródott, de a kézirat egy lakástűzben megsemmisült. Bár Lera Auerbach megpróbált visszaemlékezni a kompozícióra, az alkotói impulzus elveszett. „Úgy döntöttem, hogy újrakezdem, és egy teljesen más művet írok.” Ezt az alkotást hallhatja majd a fesztivál közönsége. Ezután egy európai bemutatóval, Auerbach negyedik szonátájával folytatódik a hangverseny. A mű a komponista saját előadásában szólal meg zongorán, partnere pedig Keller András lesz. Végül Bach ritkán tetten érhető könnyedségével, a D-dúr zenekari szvittel zárul az est.

Arcus Temporum 2020

A szombat délelőtti koncert Bach e-moll partitájával indul, amely a barokk mester csembalóra írt hat partitájának utolsó és legmélyebb darabja. Ezt követi egy merész és fantáziadús, kortárs zenei nyelvezetű Auerbach-mű, a nyolctételes La Suite dels Occels (Madárszvit). Végül színpadra áll a darab zeneszerzője, Lera Auerbach is, és Kelemen Barnabással együtt játssza a halál kérdésével foglalkozó, Arcanum című kompozícióját. Szombat este az Arcus talán legkülönlegesebb hangversenyélményének lehetünk részesei. A Sétálós koncert a Főkönyvtárból indul Lera Auerbach Dialogues on Stabat Mater című darabjával, amely visszanyúl Pergolesi Stabat Materéhez, de kortárs eszközökkel újítja meg azt. A koncert szerves részét képező szünet után a Boldogasszony-kápolnában Bach Goldberg-variációit élvezhetjük, a 25 éves Berecz Mihály előadásában.

Az Arcus Temporum zárónapja Aurbachhal és Prayer (Imádság) című, a holokausztnak emléket állító szerzeményével veszi kezdetét. Majd Bach egyik legösszetettebb műve, a Musikalisches Opfer részletei csendülnek fel. Ezután a hat rövid tételből álló Frozen Dreams (Fagyos álmok) szólal meg Auerbachtól, végül Bach Esz-dúr szvitjével zárul a délelőtt, amely Mona Dániel zenetörténész szerint „egyszólamú összeköttetés menny és föld között”. . A vasárnapi napközi imaóra tulajdonképpen nem is hangverseny, hanem zene és imádság egymásba kapaszkodása. Auerbach tenorhangra és orgonára írt Prophecy (Prófécia) című alkotását – amely az Apostolok cselekedeteiből kölcsönzi szövegét – Bach c-moll fantáziája és fúgája fogja közre. A zárókoncerten pedig két versenymű csábít elmélyülésre. Bachtól az 5. brandenburgi verseny hangzik el, amely az egyetlen a hat műből, ahol a billentyűs hangszer, a csembaló szólószerepet kap. Auerbach zenéje, a Fragile Solitudes a magány különböző stációit vizsgálja, de a kérdést, hogy hova vezetnek ezek a lelki folyamatok, nyitva hagyja.

Az Arcus Temporum középpontjába állított két szerző – Bach és Auerbach – egyenesen a szívünket célozza meg művészetével, de a játékba agyunkat is bevonja. Éppen ezért a fesztivál idén nem csak lelki, de szellemi feltöltődésre, elmélyülésre is hív.