„Bencés lelkiségünkben benne van az a nyitottság, ami megteremtette a lehetőséget, hogy testvérként tekintsünk egymásra” – mondta Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. A Bencések és az ökumené című rendezvényen a közös gyökerekre mutatott rá, amelyek mentén a különböző felekezetek tudnak együttműködni, és elindulni a közös úton az ökumenizmus felé.

Az advent, egyben böjti időszak is, aminek arra kell indítania bennünket, hogy önvizsgálatot tartsunk. Megnézzük, mit vétettünk egymás ellen, és bocsánatot kérjünk. Erről beszélt köszöntőjében Fabiny Tamás evangélikus püspök a Szabadegyetemen. „Munkálnunk kell az egységet, hogy megvalósuljon a közös tanúságtétel. Az egyházak együttes tanúságtétele a világban és az ökumenében, és a közös szeretetszolgálat, hogy az esendő, sebzett világban segítségül tudjunk lenni, és ebben egymást is tudjuk támogatni” – mondta.

Ahogy azt Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát kifejtette az olyan akciókkal, mint például az ökumenikus konferencia szervezése, vagy közös bűnbánati liturgia tartása, fel tudjuk hívni a figyelmet a testvéri kiengesztelődés és együttműködés fontosságára. Előadásában azonban inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy rámutasson, hol van a helye a bencés spiritualitásban annak a nyitottságnak, amiben egy ökumenikus párbeszéd meg tud születni.

Földrajztanárként tudományterületéről példát hozva kifejtette, hogy az élet fenntartása a Földön a Napnak, annak sugárzásának köszönhető. A titok azonban a mélyben zajlik – fogalmazott. A fény ugyanis annak a következménye, ami az égitest belsejében, láthatatlanul zajlik.  Mint mondta, könnyű összeszedni azt, hogy a médiában mit mondanak a főapátságról, azaz mi az, amit mások látnak. Az igazi kérdés azonban, hogy mi van a középpontban. Majd arra is rámutatott, hogy akárcsak a Holdnak – ami a Nap fényét sugározza vissza – nekünk sincs saját világosságunk.  „Minden krisztushívő ember táplálkozik Isten szeretetéből, Krisztus tanításából, és azt sugározza tovább” – mondta. „A kérdés az, hogy a hitnek, hol van az az életet gazdagító, konkrét megvalósítása az életünkben, amiből fakad a mi fényességünk” – tette hozzá.

A bencés hagyományok szerint élő emberek életét négy ősi erény mozgatja, ennek szenteli az életét – fejtette ki Cirill atya. Szerinte azonban a mai társadalomban, mintha nem ezek lennének a középpontban. Az első ilyen erény az engedelmesség. Manapság sokan tartják úgy, főleg a fiatalok – véli a főapát – , hogy az engedelmesség azt jelenti, hogy belepréselnek valamibe, ami nem én vagyok. Holott az igazából egyfajta együttműködési készségről szól.

A második erényként az alázatot említette, ami mellé sokszor olyan negatív tartalmak, mint a megaláztatás, vagy alázatoskodás társulnak. Pedig Szent Benedek szerint az alázatos ember az, aki ismeri és elfogadta önmagát, kiengesztelődött. A harmadikként a jó buzgóságot hozta fel a főapát, amit ma kreatív tettrekészségnek lehetne mondani. Vagyis, hogy beleadom magamat abba, amit csinálok és törekszem, hogy még jobban, hitelesebben végezzem feladataim. Végül negyedik erényként a hallgatást hozta fel, a csend jelentőségét. Mint mondta, időközönként meg kell állni, és kettőt hátralépve megszemlélni, hogy vajon tényleg jó irányban halad-e az életünk. Ez a fajta önreflexió a másik emberre való odafigyeléssel ajándékoz meg bennünket. A főapát szerint ezek az erények vannak a bencés közösség mélyén, és akkor vannak rendben a dolgok, ha ennek megfelel az, ami kívülről látszik.

Az előadáson rámutatott, hogy Szent Benedek nem azért alapított monostort, ahogy a gyülekezetek sem azért jöttek létre, hogy valamilyen célfeladatot megvalósítsanak. Isten azért hívta életre ezeket, hogy építsen bennünket a hit, az imádság, az istentiszteletek, a szentségek, az együttlétünk által. „A szerzetesélet célja végső soron szabaddá válni az istenkeresésre” – mondta. Majd hozzátette, hogy egy gyülekezeti életnek is az a lényege, hogy eljussunk arra a szabadságra, hogy Isten irányítsa életünket, és rá tudjunk hagyatkozni – mutatott rá a hasonlóságokra.

Fontos végig gondolni, hogy mi a missziónk – hívta fel a figyelmet a főapát – és azt is, hogy ezt milyen forrásokból valósítjuk meg. Hagyományaik szerint a bencések, nem kolduló rend, hanem földbirtokai voltak, és a vagyon üzemeltetéséből élt meg. Kialakult egy tudástranszfer a Pannonhalmi Főapátságban. Az intézményrendszer a spirituális, intellektuális támogatást adja a vállalkozásoknak, míg a cégek az anyagi támogatást, üzleti szemléletet és vállalkozói látásmódot a nonprofit szférának. Az anyagiakkal való bánásmód felelősség – mondta Cirill atya. Majd hozzátette, hogy a gyülekezetek hitelessége, fennmaradása is attól függ, hogyan bánik az anyagiakkal. Van-e az életének egy szociális lába, ahol megvalósul, hogy nem csak önmagunkért élünk, hanem megérinti a testvérek nyomora.

Majd a főapátság hét fókuszpontjáról beszélt. Itt szintén azokat a közös gyökereket hangsúlyozta, amelyek mentén együtt tudnak működni a különböző felekezetek. Elsőként említette, hogy a főapátság Szent István és Szent Márton nyomán működő, ezeréves monostor. Előbbi a regionalitást jelenti, a magyarságtudatot, a hazával való egységet jelképezi. Szent Márton pedig a nemzetköziséget, hogy kitekintenek a nagyvilágra. Egy közösség nem fordulhat önmagába, nyitottnak kell lennie a világra, másokra a testvérekre – hangsúlyozta.

A főapátság élő, bencés spiritualitást szeretne megvalósítani. Nem szabad hagyni, hogy a generációs szakadékok szétszakítsanak egy közösséget – mutatott rá. Mint mondta lehet, hogy a fiatalok kicsit másként gondolkoznak, de a spirituális frissességnek és az idősek képviselte mélységnek, tapasztalatnak együtt kell maradnia. Harmadik súlypontként az iskolákat említette Cirill atya. Mint mondta a protestáns egyháznak is komoly iskolai szolgálata van. A hangsúly pedig minden egyházi oktatási intézményben a nevelésen van. Azon, hogyan lehet a hitet átadni.  A főapát azt is fontosnak tartja, hogy a finanszírozást maga próbálja megteremteni a főapátság. Ahogy azt is, hogy világörökségi helyszín, ahol vendégváró szemlélettel fogadják a látogatókat. Hetedik súlypontként pedig a zöld Pannonhalma megvalósítását említette. Mint mondta, mi hívők nem csak embertársaink, hanem a Jóisten előtt is felelősséggel tartozunk azért, hogy milyen állapotban hagyjuk hátra a teremtett világot. Az eredményeket pedig kommunikálni is kell, hogy a jó gyakorlatok terjedjenek. Egy gyülekezetnek is nyitottnak kell lennie arra, hogy tapasztalatairól, sikereiről beszámoljon – hangsúlyozta.

Végül a lelkipásztori munka három területéről beszélt Cirill atya. A főapátság a plébániák mellett a munkatársai között és az iskoláiban is végez lelkipásztori tevékenységet. „Ápoljuk a ránkbízottak átgondolt hitét” – fogalmazott. Ahogy a gyülekezetben egy lelkész felelőssége is ez – mutatott rá az újabb párhuzamra. De nem csak a gyülekezet, mint tömeg spirituális épülését kell szolgálni, hanem a hívők személyes útját is segíteni kell. Továbbá a társadalmi elkötelezettséget ápolása is fontos – mondta. Vagyis, hogy támogatni kell azt, hogy az ember ki tudjon törni az önzésből, és észrevegye, hogy felelős a másik emberért – zárta szavait a főapát.