2024. március 21-én ünnepeltük Szent Benedek napját a Pannonhalmi Főapátságban. A 800 éves Szent Márton-bazilikában bemutatott szentmise főcelebránsa Veres András püspök volt. A liturgiáról a Magyar Kurír készített beszámolót.

A Szent Márton-bazilika tiszta fehér ónix oltárára ki volt helyezve Szent Benedek ereklyéje. A rendalapítót köszöntő himnusz alatt hosszú sorban bevonult az asszisztencia, a bencés szerzetesi közösség, Hortobágyi T. Cirill főapát, Várszegi Asztrik nyugalmazott főapát és a szentmise főcelebránsa, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

„Ami nemes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami kiváló és dicséretes, arra irányuljon figyelmetek” – Hortobágyi Cirill az ünneplő közösséget a napi szentleckéből, Szent Pál a Filippieknek írt leveléből vett részlettel köszöntötte az idén nyolcszáz éves Szent Márton-bazilikában.

Mintha „Szent Benedek atyánk” mondaná nekünk a Filippi levélből vett szavakat ma, amikor annyi minden elvonja a figyelmünket, ami nem igazságos, nem tiszta, ami nem szeretetreméltó, ami nem jóhírű – mondta a pannonhalmi főapát.  A legkülönbözőbb társadalmi kérdésekben, Európa jövőjéről alkotott véleményekben, a határaink közelében dúló ukrajnai háború megítélésében mind-mind megosztottságot, olykor gyűlöletig menő ellenségeskedést képesek teremteni, akár még családon belül is. Széttöredezik az egyébként is törékeny béke. „A mi hivatásunk egy reményre szól. Szent Benedek nagy családjában az ő lelkiségét követve közeledni az Istenhez, befogadni a szeretetét, akaratát, azt a hivatást, amelyre meghív minket.”

Veres András püspök köszöntésében – a pannonhalmi gimnázium diákjai körében – visszaemlékezett arra, hogy egykori bencés diákként mennyire várták Szent Benedek ünnepét, mely valóban lelkinap volt számukra, mindnyájan telítődtek lélekben.

A szentmise olvasmánya Mózes első könyvéből Ábrahám meghívását beszélte el. Isten megígérte neki, hogy nagy néppé teszi, maga is áldás lesz, és általa nyer áldást a föld minden határa. A Filippieknek írt szakasz örömre, bizalomra hívott. Az evangéliumban Jézus búcsúbeszédéből az a rész hangzott el, melyben Jézus azokért könyörög, akik követik őt, hogy mindig ott legyenek vele, ahol ő van, egyek legyenek, mint ahogyan ő egy az Atyával, és hogy „a szeretet, amivel szerettél, bennük legyen, és én is őbennük”.

Veres András szentbeszédének középpontjában Ábrahám elhívásának története állt. Mint mondta, Ábrahámot kihívja az Úr a földjéről, rokonsága köréből arra a helyre, amelyet majd mutat neki. Ábrahám döntése egész további életére kihat.

Nem sokszor kerülünk egész életünket meghatározó döntések elé, de néhányat mindnyájunknak meg kell küzdenünk – mondta a győri megyéspüspök. Szent Benedek is egy azok közül, akik Ábrahámhoz hasonlóan mertek nagyra vállalkozni, merészen dönteni. Ő is kivonult, mert egy egészen más életet akart élni, mint korábban.

Ma az emberek kényszerből, kalandvágyból vagy a világ megismerésének vágyából hagyják el otthonukat, de nem mindenki kivonulása hoz pozitív gyümölcsöt. Ezzel kapcsolatosan a főpásztor elmondta egy gyergyószentmiklósi élményét, amikor egy baráti beszélgetésben meg merte kérdezni az ottaniakat, miért van az, hogy ott annyi buzgó embert lát, ám akik átjönnek Magyarországra, nem annyira buzgók. Egy idősebb úr így szólt: „Mert, tetszik tudni, a fáról is a szél először a száraz levelet hordja el.” Bizony nem mindig a legjobb tulajdonságaikat viszik magukkal az emberek életüknek egy új helyszínére – fűzte hozzá Veres András.

„Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!” – idézte Tompa Mihály Levél egy kibujdosott barátom után című versét, hiszen az otthon, a haza meghatározza személyiségünket, gondolkodásunkat, érzésvilágunkat. Egy neveléskutató szerint életünk első ezer napja a a legfontosabb embervoltunk, személyiségünk kialakulása tekintetében.

Isten ma is hív embereket sajátos élethivatásra, miként hívta Ábrahámot, Szent Benedeket és sok más szentet – folytatta beszédét a püspök. – Kivonulásra hívja őket Isten, hogy egészen új életformát, életstílust kezdjenek. Ehhez Ábrahám bátorságára van szükség. Ő végtelen bizalmat mutatott a gondviselő Isten felé. Még a fiát is hajlandó lett volna feláldozni, pedig benne látta megvalósulni Isten ígéreteit, amiért elhagyta otthonát, családját.

Ábrahám ars poeticája minden keresztény embernek szól: Isten majd gondoskodik. Ábrahám hitt ebben, ez volt bátorsága alapja. Sokszor bizonytalanok vagyunk döntéseinkben, élethelyzeteinkben, de merjünk hinni abban, hogy Isten majd gondoskodik. Ábrahám és Szent Benedek Istenre bízta további életét. Ezzel kapcsolatosan a püspök elmondta, hogy Assisi Szent Ferencet egyszer Leó testvér megkérdezte, milyen utak vezetnek Istenhez. Azt válaszolta neki „Utak nem vezetnek Istenhez, csak szakadékok. Ugrani kell bátran, vonakodás nélkül.”

Mivel Isten gondoskodik, az ember meghozhatja a legbátrabb döntéseket is. Isten útján nem lehet fontolgatva haladni. Ábrahám bátorsága abban születik meg, akiben kialakul a feltétel nélküli bizalom Isten felé. Ha hiszünk benne, bármilyen nehéz élethelyzetbe kerüljünk is, látni fogjuk gondviselő szeretetét, és létrejön bennünk ez a lelkület – emelte ki Veres András.

„Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” – hallhattuk az olvasmányban. Az Isten iránti engedelmesség mindig áldást eredményez az egyén számára és a közösség számára is. Amikor neki engedelmeskedve cselekszünk, akkor Isten akaratát valósítjuk meg. A főpásztor buzdított, hogy gyakran kérjék a házastársak egymás és gyerekeik számára, a szerzetesközösség tagjai és az elöljárók egymás számára Isten áldását, Isten állandó jelenlétét és szeretetét.

Aki Isten iránti bizalomban él, az megtalálja az áldást az életében, és maga is áldássá válik a környezete számára – hangsúlyozta Veres András. Emlékezni fognak rá még halála után is, élete példaként állítható a jelenkor emberei számára. Hány évszázad telt el, és Szent Benedek ma is áldás a követői számára! Kérjük, hogy áldássá tudjunk lenni embertársaink, szeretteink számára szűkebb és tágabb környezetünkben – buzdított végül.

A szentmisén közreműködött Kiss Zsolt, a Pannonhalmi Főapátság orgonaművésze és Kéthelyi Gergely, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja, aki egy rangos országos trombitaversenyen első helyezést ért el.

Szerző: Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

Fotó: Pannonhalmi Főapátság/Mohai Balázs