Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Apátsági Galériában. Gebauer Imola kurátorral a kultura.hu munkatársa, Pál Amanda beszélgetett.

Lucien Hervé-kiállítás megnyitó

Nem különös, hogy egy harcos baloldali, vállaltan ateista művész képeit a Pannonhalmi Főapátságban állítják ki?

Számomra nem meglepő. Lucien Hervét megérintette a szent, a spiritualitás. Volt szerencsém együtt dolgozni vele élete utolsó 7-8 évében, de a cikkeiből és tanulmányaiból is kiderül, mennyire nyitott ember volt. Míg büszkén hirdette, hogy ateista, a barátai között számos pap vagy szerzetes is akadt. A saját hitvallása nem akadályozta abban, hogy elfogadja mások álláspontját. Pannonhalma részéről sem érzem ezt a választást meglepőnek, mert ők sem világnézet alapján választanak, hanem művészi értéket, emberi mélységet keresnek.

Milyennek ismerte meg a fotóművészt?

Amikor találkoztam vele, már elég idős volt, közel a 90-hez. Inkább csendes, kérdező és figyelő ember volt. Egész életében ez a figyelés jellemezhette: olvasott, hallgatott, nézett. A kiállításra beválogatott képek is arról beszélnek, hogy a megismerés izgatta: mindegyiken látszik, ahogy aprólékosan körüljárta az épületet.

A jelenlegi tárlat kialakításakor korábbi kiállításterveket gondoltak tovább. Milyen elképzelések ezek?

Hervé 1965-től szklerózis multiplexben szenvedett, emiatt helyhez kötött életet élt. Megrendelésre készült fotói nagy része 1945–1965 között készült, az utazásai alatt. Ugyan egészen a 2000-es évekig fotózott, de ekkor már inkább a műtermében és a dolgozószobájában tervezett kiállításokat, állított össze könyveket.

A tárlatokról készült makettjei közül sok még mindig megvan. Művészettörténészként már majdnem húsz éve dolgozom az archívumával. A leveleiből, régi cikkeiből, valamint a feleségével való beszélgetések alapján is lehet tudni, hogy milyen kiállításokat tervezett. Jutka még mindig köztünk van, ő a kiállítás másik kurátora.

A Hervé szívéhez egyik legközelebb álló téma ötlete a 60-as években született, és a szíriai keresztény templomokról szólt. Ebben az időben szíriai régészeti feltárásokat fotózott megbízásra, de mellette a templomokról is készített képeket. Ez a Közel-Keleten készült sorozat a kiállítás gyökere.

Nagyon mélyen foglalkoztatta minden témája, anyagot gyűjtött a korról, amellyel dolgozott, rengeteget olvasott, gyakran cikkeket is írt arról, ami a fotókon látható. Szerette szöveggel kiegészíteni a képeit. A könyveiben erre több lehetősége volt, de gyakran a tárlatokon is elhelyezett írásokat, hogy így egyfajta dialógust hozzon létre.

Pannonhalmán is olvashatóak a szövegei. Az életmű nagy része ismert, de vannak olyan fotók, melyeket a nagyközönség eddig nem látott, ilyen több, szakrális témájú kép. A kiállítás anyagának válogatásakor nagyon örültünk annak, hogy ezek nyilvánosságra kerülhetnek.

Az interjú teljes terjedelmében elérhető itt

Forrás: kultura.hu

kultúra