„A késztetésből született, hogy muszáj tenni valamit. És az érzésből, hogy tegye mindenki azt, amit megtehet. Amire a képességei, a lehetőségei kijelölik.” A koronavírus árváit felkaroló Regőczi Alapítvány létrehozásáról mondta ezt az alapító, Áder János, november 18-án a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában. Az egykori köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita a hagyományos ünnepségen vehette át a Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok által alapított Szent Márton-díjat.

Szent Márton személyisége, élete és tettei halála után 1625 évvel is gondolkodásra, cselekvésre, alkotásra ösztönöz – hangzott el a pannonhalmi monostor védőszentjére emlékező ünnepségen. Ahogy azt Hortobágyi T. Cirill főapát mondta: „szükségünk van Márton szókimondására, bátorságára, tántoríthatatlan küzdelmére az emberért, a szeretetért, a tisztulásért, a tiszta megoldásokért.”

Márton lelkületének elsajátítására buzdította Cirill atya a jelenlévőket. Ezt a lelkületet a mindennapos találkozásokban lehet kialakítani. „A mi monostorunk Szent Márton hegyén egy ilyen találkozóhely. A múlt emlékeinek és a jövő életnek a találkozóhelye; ahol az évek során »valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kényérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni.« írja Ottlik Géza. Márton lelkületét kell eltanulnunk. Az emberre, a másikra figyelő lelkületét.”

Ünnepi köszöntője végén a főapát hangsúlyozta, hogy Szent Márton majd’ 1700 év távlatából a szeretet cselekedeteire késztet. Pannonhalma pedig ugyanerre bátorít ezer év óta. Ezután a Pulzus Vonósnégyes rövid koncertje következett, majd Molnár-Bánffy Kata a Képmás Kiadó és a Salt Communications vezetője szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, igyekszik női gondolatokat megfogalmazni a szentről, mert a felkéréskor Cirill atya ezekkel a szavakkal fordul felé: „nem árt nekünk, férfiaknak, ha most női gondolatokat hallunk Szent Márton történetéről.”

Márton félbehasított köpenyének – amit odaadott a koldusnak – egy sokkal mélyebb jelentésére hívta fel a hallgatóság figyelmét. „Egy megszálló hadsereg tekintélyes tisztje, akinek a szíve meghasad, mert a szíve már máshova húzza, és köntöse felét már odanyújtja a koldusnak. És tudjuk, hogy később oda fogja dobni az egészet, és Krisztus követését választja minden más helyett. De itt még – itt még meghasadva látjuk.”

Ahogy azt Molnár-Bánffy Kata mondta, mindannyian ismerjük ezt az állapotot: kettészakít minket a szívünk vágya és a földi racionalitások. Minden fájdalmunk a kettéhasadás állapotában gyökerezik. „Fájdalom ott van, ahol hasad a szív. Ahol hasad a szív, ott a fájdalom. Nem Márton. Nem a koldus. Még csak nem is a köpeny. A köpeny hasadása, a meghasítottság – ez vagyunk mi a történetben.”

Mostanra egyre biztosabb abban, hogy a kettéhasítottság és az azzal járó fájdalom valójában a remény forrásai a világban. „A kereszténység egyik nagy, mondhatni zseniális felismerése a fájdalom szükségszerűsége és értéke. Hogy a szeretet és a fájdalom ikertestvérek, együtt születnek és egymást erősítik. Hogy nem a vigaszt kell keresnünk, hanem az igazságot. Mert ha az igazságot keressük, vigaszt is fogunk találni, de ha vigaszt keresünk, végül az igazságot sem leljük meg.”

A hasadék a köpenyen az igazság, ami fájdalommal jár – mondta Kata. A kettéhasított köpeny viszont vigaszt nyújt. Rámutatott, hogy ilyen meghasadt állapotunkban is tudunk remény lenni másoknak és olykor a legváratlanabb pillanatokban kapunk mi is egy-egy köpenydarabot, ami vigaszunkra van.

Mint mondta vannak helyek, közösségek, események, amelyek, mint egy köpeny, vigaszt adnak, egybeforrasztanak darabokra tört szíveket vagy életeket. Számára ilyen köpeny Pannonhalma és a bencés közösség.

A beszéd után Dejcsics Konrád OSB, kulturális igazgató bejelentette, hogy Áder János volt köztársasági elnök és felesége Herczegh Anita asszony, a koronavírus árváit támogató Regőczi Alapítvány alapítói kapják az idei évben a Szent Márton-díjat. Az elismerést a Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok attól a céltól vezérelve hozta létre, hogy hozzájáruljon nemzeti örökségünk, kulturális értékeink, továbbá a megvalósított szociális elkötelezettség minél jobb megismertetéséhez, valamint kihasználja és egyben megőrizze a Pannon-térség egyedülálló adottságait. A díjjal az alapítók minden évben a fenti célokat szolgáló kimagasló emberi teljesítményt ismerik fel.

Ahogy az a laudációban elhangzott Áder János bárhol élt, vagy szolgált, szívén viselte szűkebb pátriája: Csorna, illetőleg a Pannon-régió sorsát. Elnöki szolgálata során – talán éppen ennek a vidéknek szépségeiből és értékeiből merítve – újra meg újra szót emel és aktívan cselekszik a teremtett világ, valamint szegény és árva testvéreink érdekében. „A körülöttünk élők gondjai iránti megértés: azoknak felfedezése, akik a környezetrombolás, a szegénység, a világjárvány áldozatai, Áder János elnöki munkásságának egyik legfontosabb záróköve.” Felesége pedig hitvesként és társként mindvégig osztozott a családteremtő és közösséget szolgáló munkában. Herczegh Anita harmincöt évig bíróként dolgozott, miközben négy gyermeküket nevelte. Anyai tudatossággal vállalt felelősséget számtalan fiatalért hazánkban és a Kárpát-medencében: betegekért, állami gondoskodásban élőkért, nagycsaládosokért, árvákért és félárvákért, kiemelkedően tehetségesekért és nélkülözőkért. „Az egész országban az egyéni sorsokat komolyan vevő és megrendültséggel tiszteletben tartó személyességével inspirál és buzdít a felelősségvállalásra.”

Szent Márton életrajzában olvashatjuk, hogy Márton megértette, hogy neki hagyta meg az Úr, akin senki sem könyörül! „Áder János és hitvese, Herczegh Anita megértette: az Úr nekik hagyta meg a tragikus világjárvány árváit és félárváit, anyagi kilátástalanságba és jogi tanácstalanságba került családjait. Mindezzel példát adnak közösségeinknek, hogy Szent Márton-i éber tekintettel keressük azokat, akiket senki nem vesz észre, akiken senki sem könyörül. Hívő tanúságtételükkel és sorsközösség-vállalásukkal rámutatnak arra is: végső soron mi magunk is könyörületre szoruló emberek vagyunk ­– Isten irgalmának koldusai.”

Kettejük nevében Áder János szólt az egybegyűltekhez. Az egykori köztársasági elnök Pilinszky János gondolatait idézte: „Akiben valóban él a felebaráti szeretet, lehetetlen, hogy ne találjon nélkülözőkre, ne találja meg azokat, akik személy szerint várnak rá, ne lelje meg a maga »címeit«” Mint mondta időről időre megkérdezi tőlünk valaki: „Quo vadis, domine?” – azaz hová mész, Uram? Ilyenkor pedig muszáj felelni. „A koronavírus-járvány közösségi és személyes értelemben is hozott számunkra egy jókora »quo vadis« szembesítést. A halálos fenyegetettségben nagyon sok mindent kellett átértékelnünk, újragondolnunk. De a letaglózottság és a gyász közepette is megtörtént, amit Pilinszky mond a találkozás szükségességéről.”

Mint mondta nagyon hálás feleségének, aki a kezdetekben és most is a munka dandárját viszi. „Ő tudja a legjobban, hogy a Pilinszky által emlegetett »címeket« olykor kőkemény munkával kell megtalálni. Hogy a feladat – a gyerekekről való gondoskodás – hatalmasabb, mint elsőre gondoltuk.” Találkozott a baj és a szükség elkeserítően sokféle arcával és látta a méltóság megható pillanatait is. Köszönetet mondott támogatóiknak, akik akár anyagilag, akár munkával segítették az alapítványt. „Hálásak vagyunk az őszinte szóért, az együttműködésért, a megosztott tudásért. A bizalomért, a gesztusokért, a hívó szóért, amit most és az elmúlt tíz esztendőben mindig tapasztalhattunk innen, Szent Márton hegyéről: Asztrik és Cirill főapát uraktól, Pannonhalmáról, a magyarországi bencésektől.”