A megkerülhetetlen Bach, Szent István-napi improvizáció és az orgonán ritkán hallható Rachmaninoff. A többi között ezek is szerepelnek Szamosi Szabolcs orgonaművész augusztus 20-i, pannonhalmi hangversenyének repertoárjában. Ezúttal is a rá jellemző egyedi – vagy ahogy ő fogalmaz unortodox – hangszínkezeléssel szólaltatja meg a műveket a Szent Márton-bazilikában. Azon a hangszeren, amelyen életében először orgonázott, még pannonhalmi bencés diákként.
Szamosi Szabolcs életében már kiskorától kezdve fontos szerepet játszik a zene. Zeneóvodába, majd zenei általános iskolába járt és zongorázni is tanult. Az orgonával pedig Pannonhalmán ismerkedett meg közelebbről, amikor a bencés gimnáziumba járt. „Az első hetekben osztályfőnökünk, Nagy Endre szerzetes körbevezetett bennünket. Elhaladtunk az orgona mellett is, ahol épp akkor gyakorolt Áment Lukács atya, és engem ott nagyon megfogott ez a hangszer” – emlékszik vissza. Mint mondja sokat gondolkozott azon azóta, hogy miért csak középiskolásként fedezte fel magának, hisz gyerekkora óta rendszeresen járt templomba. Végül arra jutott, hogy mivel az orgonák a templomok kórusán vannak – oda pedig nem jártak fel – így Pannonhalma előtt nem is volt alkalma közelebbről találkozni a hangszerrel. Itt azonban nagy hatással volt rá, és azonnal jelentkezett Lukács atyánál. A következő évtől pedig már el is kezdett tanulni orgonálni. „A pannonhalmi volt az első orgona az életemben, ami épp akkor készült el. Így én is az egyik első voltam, aki játszhatott rajta” – meséli.
Az orgonaművész arra is emlékszik, amikor először szólaltatta meg a hangszert közönség előtt, nem sokkal azután, hogy orgonálni kezdett. Ehhez kötődik az orgonával kapcsolatos első lámpalázas élménye is – meséli. A diákmisén, Szigeti Kilián pannonhalmi bencés atya Missa Hungaricáját játszotta el pedál nélkül. „Emlékszem, hogy remegett a kezem, miközben az orgonista Pannonhalmán se látszik. Fiatal diákként azonban azt gondoltam, hogy most biztos mindenki tudja, hogy én játszom, és arra figyel, hogy mikor rontom el” – idézi fel nevetve akkori érzéseit. A drukk mára természetesen csökkent, de mindig izgalommal várja a hangversenyeket. Ahogy a mostani, augusztus 20-i pannonhalmit is.
„Igyekeztem a műsorban a nyárhoz illő színes programot összeállítani” – mondja. Az egyik közönségkedvenc zeneszerzővel, az orgonairodalom megkerülhetetlen alakjával, Bachhal és az A moll concertoval, majd a Liebster Jesu wir sind hier darabbal indítja a koncert. Ahogy ő fogalmaz mindkét mű regisztrációja egyedi. „Nem azzal a hangszínkezeléssel játszom ezeket a darabokat, ahogy azt egykori tanáraim tanították Bachnál, vagy ahogy a mai zenetudomány szerint játszanom kellene, illetve ahogy Bach szólaltatta meg. De úgy gondolom, ha ma ő itt lenne a 21. században és odaülhetne ezekhez a hangszerekhez, ő sem úgy játszaná, mint háromszáz éve” – magyarázza.
A műsor második részében, az augusztus 20-i ünnepre tekintettel egy magyar blokk következik. Felcsendül Anonimustól a Choreae Hungaricae, Liszttől az Ave Maria és Szent István napra kigondolt saját improvizációja is. Bár ez utóbbi, jellegénél fogva a koncert napján formálódik ki teljesen, arra készül, hogy Sebestyén Mártával közös munkájából merít majd. A népdalénekessel a nemzeti ünnepen gyakran lépnek fel együtt, és ilyenkor az István a királyból is használnak fel részletet. Sebestyén Márta Réka dalát énekli, amit ő orgona improvizációval bővít ki. „A pannonhalmi koncertemen is biztosan szerepel majd ez az István a királyból kölcsönvett téma” – árulja el.
A hangversenybe az orgonista egy romantikus részt tett be zárásként, ami szintén különleges élménynek ígérkezik. Orgonakoncerteken ugyanis nem jellemző, hogy Rachmaninoff is helyet kapna. „A Cisz moll prelude egy unikum. Nem tudok róla, hogy Magyarországon játszaná kollégám, én viszont nagyon szeretem ezt az átiratot.” Befejezésként pedig Boellmann darabot visz a közönség elé. A francia zeneszerző műveit maga is sokszor hallotta első mesterétől, Lukács atyától Pannonhalmán a ballagásokon és ünnepi alkalmakon. Ezért is érzi úgy, hogy ez méltó zárása lehet a hangversenynek.
Mint mondja, ahogy mindig a mostani pannonhalmi koncertjére is nagy örömmel készül. „Otthonosan és kényelmesen érzem magam, amikor odaülhetek a Szent Márton-bazilika orgonájához. Orgonaművészként játszottam az ország minden jelentősebb orgonáján és a világ számos templomának, koncerttermének hangszerén, ezek után bizton állítom, hogy a pannonhalmi apátság hangszerének nagyon szép regiszterei vannak, viszont mivel a templomok általában visszhangosabbak, itt szárazon szólal meg az orgona. Különösen figyelni kell ezért, hogy csak igaz hangokat játszhatunk” – fejtegeti. A monostor és az orgona is oly kedves a szívének, hogy 2000-ben Pannonhalmán vette fel Bach lemezét. A pécsi orgonán kívül eddig csak itt készített felvételt. A lemez címét is a hely ihlette: Best of Bach. „A monostorban tapasztalhattam meg először, hogy milyen jól megférhet egymás mellett a régi és az új. Ezek találkozásakor Pannonhalmán a helyre jellemző klasszikus képző- és építőművészet gondossága jelenik meg. Nem merném ehhez hasonlítani az én művészetemet, de a címben erre szerettem volna reflektálni. »Csomagoljuk újra Bachot!«” Mint mondja az augusztus 20-i programmal is ezt a kettősséget igyekszik majd megjeleníteni.
Orgonahangverseny Szent István király ünnepén
augusztus 20.Koncertorgonaszent istván
