Megfogta a Pannonhalmából áradó nyugodtság és harmónia, ami tökéletesen segítette az elmélyült alkotómunkát. Ugyanakkor izgalmas, egyedi és értékes gyűjteményi anyagokkal ismerkedhetett és azokból inspirálódhatott. Gosztola Kitti képzőművész Láthatatlan spektrumok című tárlatunk egyik alkotója, aki vallás és tudomány 19. századi találkozási pontjait vizsgálva munkálta ki művét. A barokk ebédlő emblémafestményeinek egyike inspirálta, amelyen egy kalitkába zárt tengelic látható.
A kutatói szemlélet nem áll távol Gosztola Kittitől, más munkáiban is alkalmazza. Pannonhalmán különösen az 1800-as évektől egyre gyarapodó természetrajzi gyűjtemény érdekelte, mely a rend visszaállítása és az oktatás megindulása óta épült szisztematikusan. A gimnáziumi, majd főiskolai természetrajzi képzést a rend tanárai végezték, akik a friss irányzatokkal lépést tartva vettek részt a tudományos diskurzusokban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésein tartott előadásaikkal vagy akár az MTA tagjaiként.
Kitti annak kezdett utánajárni, hogy ez az aktív tudományos légkör hogyan fér össze az egyházi tanokkal, a szentírás (szó szerinti) tanításával. A könyvtárban és kézirattárban kutatva ismerte meg Rónay Jácint bencés szerzetes tudományos műveit. Rónay az 1848-as szabadságharc tábori papjaként angliai száműzetésbe kényszerült, ahol zoroasztriánus-evolucionista természettörténetet írt, majd Darwin tanainak korai terjesztőjévé vált. Hosszú száműzetéséből hazatérve császári és királyi nevelőként és óvatos szavú tudósként adaptálódott újra természetes élőhelyéhez. „Rónay kalitkából való kirepülését és az adott viszonyokhoz való alkalmazkodását kötöm össze a barokk ebédlő madaras emblémájával és Darwin híres galapagosi pintyeivel, amelyek – a hagyomány szerint – főszerepet játszottak a természetes szelekció elméletének kidolgozásában” – mondja.
Vizsgálta, hogy mit jelent a pintyfélék családjába tartozó tengelic a keresztény ikonográfiában és azt is, hogy ornitológiai szempontból hogyan lehet olvasni. „Azt szerettem volna átadni, hogy a tudományos gondolkodás és a vallási nézetek hogyan találkoznak. A katolikus egyház természettudományhoz való történeti viszonya érdekelt, melyben produktív, destruktív és adaptív korok és attitűdök léteznek. Vagyis vannak olyan időszakok, amikor az egyház a természettudományos gondolkodás meghatározó forrása, de olyanok is, amikor védekezik és harcol a tőle függetlenedő tudomány ellen. Továbbá ismerünk olyan időszakokat is, amelyekben az egyház a vallásos tanítással ellentétes tudományos nézeteket kreatívan beépíti. A 19. századi Pannonhalma érdekes példája ennek a szimultaneitásnak” – mondja Kitti. Foglalkoztatta az is, hogy miként tudja a Pannonhalmához kapcsolódó mikrotörténetek révén általánosabb kontextusba helyezni ezt a képet – teszi hozzá.
A mű falon látható eleme a Darwin-pintyek természetes szelekcióját szemléltető adaptív radiációs ábrából indul ki. Köralakban 13 kalitkába zárt tengelic fejet látunk más-más formájú csőrrel, melyeket a központból kiinduló sugarak kötnek össze. Ezek a fajok közötti kapcsolatokat mutatják, másrészt, ahogy Gosztola Kitti fogalmaz „egyfajta szakrális jelleg is kiolvasható belőlük”.
A hozzá tartozó könyv mintegy a tengelic apokrifja, melyben a hagyomány szerint a szerzetesi léthez és a passióhoz is kötődő madár különféle helyzetekben jelenik meg. A tengelic szimbolikájához, Pannonhalma történetéhez, és Rónay gondolataihoz kapcsolódó idézeteket a kihajtogatható könyv „rejtett” lapjain a barokk szimbólumkönyvek modorában készült képek erősítik vagy ellenpontozzák. Hol a tudás fáján bukkan fel a tengelic Éva és egy mylodon között, hol a darwini evolúciós fáról rebben fel, hol palackba zárva, száműzött gondolatként sodródik a világtájak között.
Jöjjenek el és ismerkedjenek meg a Láthatatlan spektrumok kiállítás többi alkotójával is!
