Szent Benedek ünnepén, március 21-én nyílt meg a Pannonhalmi Főapátság 2022-es időszaki kiállítása, a Megújulás. A szerzetesközösség hat művészt kért fel, hogy e fogalomra – amely köré a monostor idei kulturális és spirituális programjai rendeződnek – reflektáljanak. Ahogy a megnyitó ünnepségen Bazsányi Sándor irodalomtörténész, esztéta fogalmazott, rebbenékeny hite szerint „a művészet volna az a hely, az a tapasztalat, az a hívás, amely leginkább felszólíthat a megújulásra, megújításra.”
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, irodalomtörténész és esztéta szerint a főapátság nem találhatott volna jobb hívószót, mint a Megújulás. „A katolikus egyház régiségénél fogva nem engedheti meg magának, hogy ne éppen ez, a megújulás legyen a legfőbb témája. Vagy legalábbis a legfőbb témái szóba hozatalának és kezelésének módja” – fogalmazott a megnyitó ünnepségen. Majd hozzátette: „csakis így, folytonosan megújuló voltában, a lelki, szellemi és intézményes kulturális megújulás változatos formái révén válhat igazán képessé arra, hogy rákérdezzen a saját megváltoztathatatlan alapjára. Pontosabban az alaphoz, ama bizonyos szegletkőhöz való viszonyára, viszonyulására, hogy ne csak kiüresített dísznek, álságossá maszatolt cirádának bizonyuljon, az épület boltozatát egyben tartó zárókőre faragott képmás, Krisztus arca…”
A tárlat koncepcióját a Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ kurátora, Don Tamás alakította ki. Mint mondta nagyon izgalmas és érdekes feladat volt megvizsgálni azt a művészekkel, hogy az egyén hogyan viszonyul a megújuláshoz, ami fontos a művészetben, az egyes alkotók életművében és a művészettörténetben is. „Lényegében a művészettörténetet a megújulások történetének is tekinthetjük. Művészet és megújulás kéz a kézben jár, ahogy a vallás is.”
Az anyává válás nehézségekkel kikövezett útja, a tinédzserkori átalakulás – a pannonhalmi bencés diákokat és az évszakonként más arcát mutató focipályát megörökítve – vagy épp a magánéleti és művészi válság megélése. Egyebek mellett ezek a tapasztalatok is megjelennek a kiállításon, amely az egyén szemszögéből vizsgálja meg a megújulás kérdését. A tárlaton Borsos Lőrinc, azaz Borsos János és Lőrinc Lilla, Fátyol Viola, Juhász Nóra, Mátrai Erik, Molnár Judit Lilla és Puszt Zsófia alkotásaival találkozhatunk, amelyek többségét a művészek kifejezetten erre az alkalomra készítettek. A máshol már bemutatott alkotások pedig új kontextusba helyeződnek a Főmonostori kiállítótérben. A művek közötti szinergiát erősíti, hogy azok valamilyen módon kapcsolódnak Pannonhalmához és az egyházi megújulás gondolatához is.
„A teológusok feladata, hogy rendszeresen tájékozódjanak a tudomány eredményeiről, hogy felülvizsgálják nem szükséges-e ezeket teológiai reflexiójukban figyelembe venniük, vagy tanításukat másként megfogalmazniuk” – idézte Szent II. János Pál pápa gondolatait a természettudományok és a teológia kapcsolatáról Dejcsics Konrád kulturális igazgató, a kiállítás megnyitóján. A szerzetesatya számára a kortárs művészet és kultúra ugyanolyan teológiai hely, mint a Szentatyának a kortárs természettudomány. „A pápa nyomán vallom, hogy a hívő embernek, a hívő közösségnek feladata, hogy rendszeresen tájékozódjon a kortárs kultúráról, és hogy felülvizsgáljuk nem szükséges-e ezt a teológiai és spirituális reflexióban figyelembe vennünk. Sőt a tanítást ennek fényében másként megfogalmaznunk.” Konrád atya arról is beszélt, hogy a kortárs kultúra is Isten nyelve, amellyel a hívőkhöz is szól, és ez fordítva is igaz. „Isten a mi közösségünkön, a mi pannonhalmi szerzetesközösségünkön, együttműködésünkön, egymásra figyelésünkön keresztül is szól a kortárs kultúra világához.”
