Két, több mint 800 éves montecassinói ólompecsétet restauráltatott a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár. Ezek két olyan dokumentumhoz tartoznak, amelyek az itáliai, montecassinói szerzetesközösséggel ezer éve fennálló sokrétű kapcsolatot támasztják alá. Az 1180-ban és az 1212-ben írt oklevelek pecsétjei egy kiállításon megfertőződtek, ezért volt szükség a szakszerű tisztításukra, restaurálásukra.
Első királyunk, Szent István a pannonhalmi kiváltságlevélben Szent Benedek itáliai apátságának, Montecassinónak szabadságát adományozta az első magyar monostornak. Ez egyebek mellett azt jelentette, hogy az apátságot kivette a megyés püspök joghatósága alól – így a Pannonhalmi Főapátság a mai napig közvetlenül a Szentszék alá tartozik –, biztosította számára a szabad apátválasztást, és az egyházkormányzatiak mellett liturgikus kiváltságokkal is felruházta az apátot. Az elmúlt ezer évben a montecassinói és a pannonhalmi szerzetesközösség között sokrétű kapcsolat alakult ki, amelynek két fontos dokumentuma egy 1180-ban és egy 1212-ben kiállított oklevél.
A korábbi, Péter cassinói apát okirata Similis pannonhalmi apát egyik szerzetesének itáliai útját örökítette meg. A dokumentum szerint először Rómában járt, hogy ott III. Sándor pápa kiváltságlevelet állítson ki az itáliai és a magyar apátság jogközösségével kapcsolatban. Ezután látogatott el Cassino hegyére, hogy az ottani monostor kiváltságairól szóló okiratokat másoljon le. A montecassinói levéltárban kutató pannonhalmi követ pergamenre vetett néhány olyan csodát is, amely Szent Benedek és Szent Skolasztika sírjánál történt.
A másik, 1212-es diploma Uros szentmártoni apát első itáliai útjához köthető. Ekkor a két monostor imaszövetséget kötött egymással. Adenulfus apát oklevelet bocsátott ki Uros és szerzetesközössége számára, amelyben kérte őket, hogy amint Cassinón minden évben Szent Pál megtérésének napján, január 25-én ünnepi istentiszteletet tartanak a pannonhalmi szerzetesekért, ők is imádkozzanak a cassinóiakért. A két monostort egy szív, egy léleknek nevezte, amelyeket patrónusaik – Benedek és Márton – is összekötnek. Uros magával hozta az okiratot, a montecassinóiak pedig Necrologiumukba az adott napnál feljegyezték, hogy ezen a napon kell imádságaikban megemlékezniük pannonhalmi testvéreikről. Az imaszövetség révén immár 811 éve, Szent Pál megtérésének napján egymásért imádkozik a két közösség.
A Pannonhalmi Főapátsági Levéltár két dokumentumának ólompecsétje néhány éve egy kiállításon fertőződött. A bullákat laboratóriumi vizsgálatok után a Magyar Nemzeti Múzeum műhelyében Lukács Balázs restaurátorművész tisztította meg. A munkálatok költségeihez a Nemzeti Kulturális Alap is hozzájárult.
Forrás: Pannonhalmi Főapátsági Levéltár – leveltar.osb.hu
