„Szent István hazát adott nekünk, mi építsünk ebben otthont!” Erre hívta a jelenlévőket 2023. augusztus 20-án Matusz Hugó OSB, a Pannonhalmi Főapátság perjele az ünnepi szentmisében. Szent István király ünnepén a monostor idén is nyitott kapukkal és színes programokkal várta a látogatókat. A liturgiát követően Hortobágyi T. Cirill főapát áldotta meg az új kenyeret.

Imádkozni hazánk boldogulásáért és fennmaradásáért. Ezeréves örökség ez, amit még Szent István hagyott a pannonhalmi bencés szerzetesközösségre. Hazánk és a tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor története 996 óta egybefonódik. Az első szerzeteseket még István apja, Géza fejedelem telepítette a Szent Hegyre. Halála után azonban fiára, Istvánra maradt a feladat, hogy valóban keresztény államot építsen.

A pogány Koppány vezér is magának követelte azonban a hatalmat, és fellázadt. A döntő ütközetre István a pannonhalmi monostor falai közül indult. Itt imádkozott, kérte Szent Márton közbenjárását. Fogadalmat tett: ha legyőzi a somogyi vezért, a hatalma ellen támadt megye dézsmáját a monostornak adományozza. A Koppányon aratott győzelem után eleget tett fogadalmának, s további kiváltságokat is biztosított az ország első monostorának, amelynek alapítása időben ily módon még a püspökségek létrejöttét is megelőzte.

„Nézzünk körül, engedjük közel magunkhoz ennek a helynek a páratlan atmoszféráját. Ha nagyon figyelünk, talán meghalljuk még Szent István lépteinek hangját, palástja suhogását, halk imáját. Kapcsolódhatunk a messzi múlthoz, amit mégis a magunkénak érezhetünk, hálát adhatunk érte és belőle erőt merítve elköteleződhetünk a jövő felé” – mondta Hugó atya az ünnepi szentmisén, a Szent Márton bazilikában, ahol a járószint alatt néhány méterrel még ma is megtalálhatók a Szent Istváni első templom alapkövei.

Ahogy azt a Pannonhalmi Főapátság perjele kifejtette, nekünk már nem országot, hanem otthonosságot kell építenünk. „Hogy jó legyen nekünk együtt lenni, az az egymáshoz intézett szavaink és gesztusaink következménye.” Felidézte Szent István intelmét, ami szerint a „szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.” Majd hozzátette: „Vállaljuk el szent királyunk örökségéhez kapcsolódva, hogy hazánknak az a kis szeglete, ami folyamatosan a mi jóságunk hatalma alatt áll, Krisztusra alapozva a szeretet, a megbocsátás és az elfogadás helye lesz.”

Az ünnepi szentmise az alábbi videóra kattintva megtekinthető és Hugó atya igehirdetését a cikk végén teljes egészében közöljük.

A liturgiát követően – ahogy a nap folyamán a napközi és az esti imaóra után is – a szerzetesközösség bemutatta Szent István csontereklyéjét, amelyet a misék alatt az oltáron helyeztek el.

Az augusztus 20-i programok részeként Hortobágyi T. Cirill főapát áldotta meg az új kenyeret. „Előttünk e kosárban itt van – valóságosan és jelképesen –, ami az életünkhöz szükséges, a mindennapi kenyér, amiért hálát adunk most Istennek, az élet ajándékozójának, és amelyet megáldunk” – mondta Cirill atya. „Az áldás hálaadás Istennek; munkánknak és erőfeszítésünknek is szól, de felszólítás is egyben, hogy azokra is gondoljunk, akik mindezt nélkülözik és gondoskodjunk is róluk. Imádságunk különösen aktuális ma, amikor a háború és az időjárás okozta nehézségekkel szembesülünk” – tette hozzá.

Szent István ünnepe kiemelt esemény a Főapátságban, hisz első királyunk élete szorosan kötődött a monostorhoz, és a Koppánnyal folytatott csatája után is számos alkalommal járt Pannonhalmán. Sőt az első apát hozta el számára a pápától a Szent Koronát. A Kálmán király uralkodása idején íródott Szent Imre-legenda pedig arról tudósít, hogy fiával együtt is gyakran megfordult a Pannónia fölötti Szent Márton-hegyen azért, hogy imádkozzék, Árpád-házi utódai szintén követték példáját. A fiú taníttatását is bencés szerzetesekre bízta, és bencéseknek tulajdonítják az Imre herceghez írott Intelmek lejegyzését is. Ebben a király az állam kormányzásához ad tanácsokat és útmutatást fiának.

Az évezredes szöveg minden évben felhangzik a Főapátság falai között Szent István király ünnepén. 2023-ban igazán különleges Intelmek-előadás részese lehetett a közönség. István király szavait ezúttal egy hölgy, a Jászai Mari-díjas érdemes művész Für Anikó tárta a közönség elé. A zenei kíséretet pedig a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas dzsesszzenész, Borbély Mihály adta. Nemcsak a női előadó miatt volt azonban sajátos az idei Intelmek, hanem mert a Zarándoklat évében több helyszínt ölelt fel az előadás. A művészek a Vársétánytól kezdve a könyvtáron, a Szent Mór-szobron és a kerengőn át a bazilikáig bejárták a monostort a közönséggel.

Az ünnep másik kiemelt eseménye a hagyományos Szent István-napi orgonahangverseny volt. A Szent Márton-bazilikában Friedler Magdolna orgonaművész különleges zenei válogatással várta az orgonazene rajongóit, Tükröződések címmel. A zeneirodalom nagy klasszikusai mellett magyar szerzők művei és a Himnusz ihlette improvizáció tette még emelkedettebbé az ünnepi hangversenyt.

Matusz Hugó OSB homíliája 2023. augusztus 20-án :

„Kedves Testvérek!

Ha ezek a falak beszélni tudnának!

Nézzünk körül, engedjük közel magunkhoz ennek a helynek a páratlan atmoszféráját. Ha nagyon figyelünk, talán meghalljuk még Szent István lépteinek hangját, palástja suhogását, halk imáját. Kapcsolódhatunk a messzi múlthoz, amit mégis a magunkénak érezhetünk, hálát adhatunk érte és belőle erőt merítve elköteleződhetünk a jövő felé.

De ahogy körbenézünk, nem csak köveket látunk. Emberekkel van teli a templom. Itt vannak velünk ismeretlenek és ismerősök, rokonok és barátok. Ennek a sokaságnak, nekünk az utunk ma ide vezetett. És itt ünneplő, hálaadó közösséggé váltunk ismerősökkel és ismeretlenekkel. És ez nem lényegtelen, hogy pont most, pont mi vagyunk így együtt. És nem véletlen, hogy az utunk ide vezetett.

De hogy kerültünk mi ide? Ezek az ősi falak segítsenek minket, hogy bátran elrugaszkodjunk és elmerüljünk múltunk ködében, hogy egy egészen rövid időre összegyűjtsük, együtt szemléljük, hogy mi minden, ki mindenki kellett ahhoz, hogy mi most, akik vagyunk, itt együtt legyünk.

Vonultassuk fel lelki szemeink előtt mindazokat, akiket nem mi választottunk, mégis az első és legfontosabb bevezetést adták nekünk ehhez az élethez: a családunkat, szüleinket, nagyszüleinket, testvéreinket és nevelőinket. Az utunk első szakaszán, amely ma ide hozott minket, ők vezettek. Hogy ez az út milyen volt, sokban rajtuk múlt. Most idézzük ide mindazokat, akik társainkká szegődtek utunkon: barátaink, mentoraink, szerelmeink és családunk: házastársunk és gyermekeink vagy éppen szerzetesközösségünk.

Hogy ez az út hogyan kanyarodott, amit vágyak és szenvedélyek, sikerek és kudarcok alakítottak, csak visszatekintve válik érthetővé.

Oly sok meghatározottság, olyan sok rajtunk kívül álló hatás befolyásolta lépteinket. Ez az út vezetett már teljes sötétségben, de Isten közelségében is. És most, amikor itt állunk, felismerhetjük a kísértést is, hogy a múlt fájdalmába vagy édes nosztalgiába ragadjunk, vagy egy szebb jövő délibábjába vesszünk.

És miért vagyunk mi itt? Amikor sokunk útja csak egy pillanatra itt kereszteződik, felismerhetjük a következő lépés fontosságát. Hiszen ebben a kereszteződésben maga Szent István is állt. Bár elénk az államalapító szent király képe vetül, aki leteszi és megszilárdítja országunk alapjait, a jó királyé, aki igazságosan és bölcsen vezette az országot, itt, ezen a helyen, ahol ő is járt, ebben a templomban, ahol ő is imádkozott, megérezhetjük, hogy az az egy mondatban összefoglalt életút mégiscsak teli van gyötrelmes, a helyes utat tapogatózva kereső döntésekkel, álmatlan, átvirrasztott éjszakákkal, megbánásokkal és újrakezdésekkel, nagy tervekkel és azok összeomlásaival, kétségbeeséssel és hittel.

Szent István is küzdött, hogy a Példabeszédek szavai szerint az igaz ember útját válassza. És ezek a mindennapi vagy küzdelmes döntései építették azt az életpályát, amiért most szent királyként tiszteljük.

Kedves Testvérek!

Az útjaink hamarosan tovább futnak, döntéseink viszik tovább. Szent István hazát adott nekünk, mi építsünk ebben otthont. Hogy ez tényleg otthon lesz vagy pedig pokol, az útjaink találkozásai során hozott döntéseink következménye. Nekünk már nem országot kell építenünk, hanem ebben az országban otthonosságot. Hogy jó legyen nekünk együtt lenni, az az egymáshoz intézett szavaink és gesztusaink következménye. Ennek az országnak egy szeglete, ameddig a karom kinyújtom és ameddig a hangom elér, folyamatosan az én befolyásom alatt áll, az én jóságom hatalma alatt áll. A szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz – szól hozzánk Szent István intelme.

Vállaljuk el szent királyunk örökségéhez kapcsolódva, hogy hazánknak az a kis szeglete, ami folyamatosan a mi jóságunk hatalma alatt áll, Krisztusra alapozva a szeretet, a megbocsátás és az elfogadás helye lesz. Ámen.”