Az arcok, a közös imádságok, a beszélgetések és a megérkezés. A pannonhalmi főapát számára ezek a legszebb pillanatai a Szent Benedek Zarándoklatoknak. Cirill atya 2009 óta egyet sem hagyott ki, természetesen az idein is részt vett. Július elején mintegy nyolcvan zarándoktársával együtt felkerekedett, hogy Győrtől Tihanyig összekössék a bencés monostorokat sétájukkal és istenkeresésükkel.

Néhány bencés szerzetes kezdeményezésére 2004-ben indult az első Szent Benedek Zarándoklat, akkor még Pannonhalmáról, majd 2011-től Győrből. Azóta a zarándokok Győr, Pannonhalma, Bakonybél és Tihany bencés monostorát kapcsolják össze. „Nagyon mély lelkisége van ennek a zarándoklatnak. Közösségben, egymást kísérve és egymásra figyelve tesszük meg az utat” – mondja Cirill atya, aki 2009 óta minden évben elmegy a zarándoklatra. A túrának liturgikus keretei vannak, azaz a résztvevők közösen imádkoznak minden nap teljes zsolozsmát: laudest, napközi imaórát és vesperást. Eközben kiscsoportos beszélgetések és csendes szakaszok is vannak.

Minden évnek van egy mottója. Az idei János evangéliumából Péter felkiáltása volt: „Uram, kihez mennénk?” A részlet mellé a szervezők az 51. zsoltárt választották a zarándoklat mostani témájának: „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!” Ezekről tanításokat, előadásokat hallgathattak a résztvevők, annak reményében, hogy közelebb kerülhetnek saját magukhoz, egymáshoz és Istenhez – mondja Cirill atya. A főapát Bakonybélben, Dávid bűnbánati zsoltáráról beszélt.

Ezek az utak az önreflexióra is lehetőséget adnak azzal, hogy a zarándokok kilépnek a hétköznapi életükből. „Sokunkat szinte a nap 24 órájában egy mesterséges, épített környezet veszi körül. Ott élünk, dolgozunk. Ebből szakadunk ki nagyon erősen. A mindennapi hajtásból, a munka ritmusából. Helyette a természetben lehetünk, változatos tájakat járhatunk be búzamezőkön át, erdőkön keresztül” – mondja Cirill atya. „Persze a nagy meleg, a sok kilométer miatt, és mert senki nem fiatalodik -teszi hozzá nevetve – fizikailag fáradtan érkezünk meg minden nap, de lelkileg felszabadulva.”

Az idei zarándoklat pedig különösen fárasztó volt – mondja. „Idén a hőség engem nagyon elcsigázott.” Bár Cirill atya általában csak Veszprémig tud a társakkal tartani – mert Szent Benedek atyánk nyári ünnepére vissza kell érnie Pannonhalmára– pont ez a leginkább napsütötte szakasz. „Az első nap, Győrtől Pannonhalmáig szinte semmi árnyék nincsen. Búzamezőkön meneteltünk. A második napon, Bakonyszentlászlóig is csak helyenként van erdős rész” – magyarázza. „A harmadik nap a legkellemesebb, amikor Bakonybélig sétálunk. Igaz az Északi-Bakony legmagasabb pontján, a Kőris-hegyen is át kell kelni, és azért az emelkedő kiveszi az ember zsírját” -teszi hozzá nevetve. A nehézségek ellenére azonban sok gazdagító beszélgetésben volt része. „A zarándoklat egyben lelkipásztori alkalom is nekem, gyónásokra, lelkibeszélgetésekre vagyok ott” – fejtegeti.

Mint mondja a legszebb pillanatok egyike a Szent Benedek Zarándoklatokon, amikor meglátja az ismerős arcokat, akikkel sok éve járják együtt az utat. Idén is a résztvevők csaknem kétharmada visszatérő volt. A másik amikor beérkeznek a falvakba, ahol már várják őket. Gyakran egy kis frissítővel, zsíros kenyérrel, vagy épp süteménnyel. Nem felejti a hárskúti néniket sem, akik mindig készülnek az érkezésükre és nyitják a templomot, mert Isten házát minden településen felkeresi a zarándokcsapat. A megérkezés Tihanyba – amit ő, ahogy már említette ritkán tud csak megélni- szintén kedves emlék marad mindig– zárja Cirill atya.